Tényleg igazságtalanul csak a “jó részt” vesszük ki a dologból, és így inkább azt se tegyük?
Bocsánat ha hülye a kérdés, jobban nem tudtam megfogalmazni.
Nagy családi katyvasz, szereplők férjem, anyós, após, sógornőm, sógorom, unokahúgom, szóval sokan..:)
Férjem testvére, sógornőm oldaláról (technikailag) nagynéni lettem, férjem ugye nagybácsi, 4 éves az unokahúgunk. Mikor sógornő bejelentette a terhességet, ment egy kis matekozás, ki mit tud majd beletenni a közösbe így hogy baba van. Apósom állandó éjszakás, így ő pl nem nagyon tud segíteni felügyeletben, míg anyósom közel lakik hozzájuk és aránylag rugalmas is a munkaideje, így könnyebben tud hozni-vinni ha kell. Mi valóban nem vagyunk túlságosan hasznosak ilyen értelemben, igyekszünk sokat látogatni, vinni ajándékot a kicsinek, a szülőknek, akár télikabátot, kis hótaposót, babakocsit szívesen vettünk.
A helyzet az, hogy nekünk nincs gyerekünk és nem is lesz. Nem igazán tudunk mit kezdeni egy gyerekkel, főleg hosszabb távon, és a lakásunk sem alkalmas rá, hogy gyerek legyen benne (éles dolgok, sarkos bútorok, törékeny dolgok, konnektorok, ilyenek). Mondtam, hogy ha nagyobb lesz a kislány, szívesen viszem majd mindenfelé, állatkertbe, strandra, akárhová, de a nagyobb alatt legalább 10 évre gondoltam volna. Férjem ennyit sem, ha én bevállalom ő is ott van éppen, elvan, de ő nem fog aktívan pesztrálgatni ezt megmondta.
Jött a jó idő, sógornőéknek dolguk volt, anyósnak is, valaki kellett sos egy bő órára vigyázni a gyerekre. Pont ráértem, gondoltam oké próbáljuk meg, megpróbálom életben tartani valahogy..:) Jól sikerült a történet, az utca végi játszótérre mentünk le, s bár szénné égett az összes idegszálam, a leányka jól érezte magát, s valahol végülis én is. Sógornő hívott, hogy végeztek, mondtam, hogy elvagyunk, ha gondolja maradunk. Rám bízta. Valami elpattant a leányzónak nem sokra rá, istentelen hiszti volt, az addig értelmesen játszó gyermeknek semmi se volt jó, ordítás, elvették valamijét, földre feküdt, hisztizett. Jobb ötlet híján végül konkrétan felvettem, vállamon a táska, kezemben a vergődő gyermek, így vonuljunk végig az utcán haza. Nem kevés stresszben/pánikban voltam a végére, azt hittem, baj van, de mint kiderült “csak hiszti”.
Napokkal később aztán a vasárnapi családi ebédnél kibukott, hogy milyen aljas és számító vagyok, mert amikor a gyerek aranyosan elvan, akkor bezzeg “játszom a fejem” a parkban, bezzeg ha hisztizik egyből passzolom az anyjának, és ha csak annyit tudok a dologba beletenni, hogy játszok vele 1-2 órát amíg aranyos akkor inkább annyit se töltsek a gyermekkel mert ennek így nincs értelme. Férjem szerint ez is pont annyival több, mint amit tudunk / akarunk / kötelesek vagyunk beletenni, magának szülte, legközelebb majd hív szittert de akkor az ajándékokat se fogadja el, mert részünkről ez volt az “áldozat” része a dolognak.
Csúnya veszekedés lett, sógor nyilván a feleségének adott igazat, férjem szerintem nem is engem védett hanem a testvérébe állt bele nem kicsit, a szüleik szerint nyilván én látom rosszul, és különben is milyen nő az ilyen.
Szóval a hangulat puskaporos, jelenleg “el vagyunk tiltva” a kislánytól, de hamarosan születésnapja, ez így nem mehet a végtelenségig.
Tényleg inkább ne is legyünk az élete része, ha nem tudunk komolyabb áldozatot hozni, és csak a “jó része” érdekel? Nagyon emészt a dolog, nálunk mikor gyerek voltam sose voltak ilyen elvárások, ha valaki jött, örültem, ha nem, nem, így ez nekem új, és teljesen tanácstalan is vagyok
Látom megint valaki megragadta a lényeget… 😀
Amúgy ne izgulj azon hogy béna vagy a gyerekekhez, más gyerekével sokkal nehezebb mintha a sajátod lenne, szóval ne izgulj.
De én biztosan egy jó ideig kerülnék ezeket a hiénákat. Jövőre mi lesz? Hogy miért csak egy fajta kabátot vettetek a szent gyermeknek?
Hat 2 ovodas gyerekem van, de egy konnektorban sincs dugo, a fiokok sosem voltak lezarva, szekrenyek sarkan sincs gumi vedo.
Egyedul a torekeny dolgok voltak elrakva mig tanultak jarni.
32: Könyörgöm, olvasd már el a bevezetőjét!!!
".....nekünk nincs gyerekünk és nem is lesz. Nem igazán tudunk mit kezdeni egy gyerekkel, főleg hosszabb távon, és a lakásunk sem alkalmas rá, hogy gyerek legyen benne (éles dolgok, sarkos bútorok, törékeny dolgok, konnektorok, ilyenek)."
Azért ez így külön kiemelve elég furán hangzik, valljuk be....
Mintha egy lakás berendezése megváltoztathatatlan dolog lenne...
Emberek milliói nevelnek gyereket konnektoros lakásban. :-D
Látom megint valaki megragadta a lényeget…
vagy csak van valaki, aki értelmezi is, amit olvas, és pontosan látja, hogy a kérdező mesét mond...
Uuuu nagy Sherlock vagy. Attól hogy belekotsz minden szárba és vallon veregeted magad hogy mekkora eszed van, meg nevetséges.
Oké, kamu a kérdés szerinted, lépjünk tovább.
Amúgy nálunk se volt soha gyerekbiztossa téve a lakás. Másnál meg igen.
Ettől függetlenül eszembe nem jutott belekötni abba az egy mondatba.
De amigy hihetetlen hogy az ilyen hülyék miatt van szét offolva minden kérdés, ezek sztem élvezik ha ott hagyhatnak egy nagy adag sz@rkupacot valahol.
Elkeserítő, hogy valakinek tényleg ez okoz örömet (?), hogy ok nélkül, totálisan banális dolgon vergődik kommenteken át és kötözködik az abszolút semmin. Én nem értem ez mire jó, de mindenesetre roppant szánalmas.
És ha valaki, akkor te egészen biztosan nem értelmezted, amit a kérdező írt, csak hát lételemed a kötekedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!