Tényleg igazságtalanul csak a “jó részt” vesszük ki a dologból, és így inkább azt se tegyük?
Bocsánat ha hülye a kérdés, jobban nem tudtam megfogalmazni.
Nagy családi katyvasz, szereplők férjem, anyós, após, sógornőm, sógorom, unokahúgom, szóval sokan..:)
Férjem testvére, sógornőm oldaláról (technikailag) nagynéni lettem, férjem ugye nagybácsi, 4 éves az unokahúgunk. Mikor sógornő bejelentette a terhességet, ment egy kis matekozás, ki mit tud majd beletenni a közösbe így hogy baba van. Apósom állandó éjszakás, így ő pl nem nagyon tud segíteni felügyeletben, míg anyósom közel lakik hozzájuk és aránylag rugalmas is a munkaideje, így könnyebben tud hozni-vinni ha kell. Mi valóban nem vagyunk túlságosan hasznosak ilyen értelemben, igyekszünk sokat látogatni, vinni ajándékot a kicsinek, a szülőknek, akár télikabátot, kis hótaposót, babakocsit szívesen vettünk.
A helyzet az, hogy nekünk nincs gyerekünk és nem is lesz. Nem igazán tudunk mit kezdeni egy gyerekkel, főleg hosszabb távon, és a lakásunk sem alkalmas rá, hogy gyerek legyen benne (éles dolgok, sarkos bútorok, törékeny dolgok, konnektorok, ilyenek). Mondtam, hogy ha nagyobb lesz a kislány, szívesen viszem majd mindenfelé, állatkertbe, strandra, akárhová, de a nagyobb alatt legalább 10 évre gondoltam volna. Férjem ennyit sem, ha én bevállalom ő is ott van éppen, elvan, de ő nem fog aktívan pesztrálgatni ezt megmondta.
Jött a jó idő, sógornőéknek dolguk volt, anyósnak is, valaki kellett sos egy bő órára vigyázni a gyerekre. Pont ráértem, gondoltam oké próbáljuk meg, megpróbálom életben tartani valahogy..:) Jól sikerült a történet, az utca végi játszótérre mentünk le, s bár szénné égett az összes idegszálam, a leányka jól érezte magát, s valahol végülis én is. Sógornő hívott, hogy végeztek, mondtam, hogy elvagyunk, ha gondolja maradunk. Rám bízta. Valami elpattant a leányzónak nem sokra rá, istentelen hiszti volt, az addig értelmesen játszó gyermeknek semmi se volt jó, ordítás, elvették valamijét, földre feküdt, hisztizett. Jobb ötlet híján végül konkrétan felvettem, vállamon a táska, kezemben a vergődő gyermek, így vonuljunk végig az utcán haza. Nem kevés stresszben/pánikban voltam a végére, azt hittem, baj van, de mint kiderült “csak hiszti”.
Napokkal később aztán a vasárnapi családi ebédnél kibukott, hogy milyen aljas és számító vagyok, mert amikor a gyerek aranyosan elvan, akkor bezzeg “játszom a fejem” a parkban, bezzeg ha hisztizik egyből passzolom az anyjának, és ha csak annyit tudok a dologba beletenni, hogy játszok vele 1-2 órát amíg aranyos akkor inkább annyit se töltsek a gyermekkel mert ennek így nincs értelme. Férjem szerint ez is pont annyival több, mint amit tudunk / akarunk / kötelesek vagyunk beletenni, magának szülte, legközelebb majd hív szittert de akkor az ajándékokat se fogadja el, mert részünkről ez volt az “áldozat” része a dolognak.
Csúnya veszekedés lett, sógor nyilván a feleségének adott igazat, férjem szerintem nem is engem védett hanem a testvérébe állt bele nem kicsit, a szüleik szerint nyilván én látom rosszul, és különben is milyen nő az ilyen.
Szóval a hangulat puskaporos, jelenleg “el vagyunk tiltva” a kislánytól, de hamarosan születésnapja, ez így nem mehet a végtelenségig.
Tényleg inkább ne is legyünk az élete része, ha nem tudunk komolyabb áldozatot hozni, és csak a “jó része” érdekel? Nagyon emészt a dolog, nálunk mikor gyerek voltam sose voltak ilyen elvárások, ha valaki jött, örültem, ha nem, nem, így ez nekem új, és teljesen tanácstalan is vagyok
Úgyse fogja megérteni hogy mekkora szánalmas, sőt, veri a mellét hogy ő a nagy eszével lebuktatott valakit egy anonim oldalon és mekkora király.
Galambbal sakkozni tipikus esete.
29-re:
Férjed látja helyesen a dolgokat.
A lakáson láttam, hajba kaptak mások, nem értem, miért. Egyébként mi is 2 gyereket neveltünk fel úgy, hogy nem voltak ilyen "védelmi eszközök", de ezen kár vitatkozni.
Írtad, hogy a kislányt sajnálod, az ő érdekében próbálod a kapcsolatot tartani velük. Tiszteletre méltó erőfeszítés. Én nem tenném, noha a kislányt én is sajnálnám. Ha te tartani akarod a kapcsolatot, akkor készülj fel arra, hogy hosszú távon mindig ezt fogod kapni a sógornődtől, sógorodtól, és néha az anyósod is rákontráz majd. Akkor viszont olyan flegmatikus hozzáállást kell elsajátítanod, hogy minden hasonló böszmeségüket úgy tudd lerázni magadról, mint kutya a vizet. Nem mondom, hogy ez lehetetlen, de azért nem könnyű. És általában nőknek nehezebb, ők jobban a szívükre veszik a bántásokat. Ha pedig ezt nem tudod kialakítani, akkor idegileg ki fogsz készülni tőlük.
Már ez is megmutatja a hozzáállását a drága sogornonek, hogy szerinte ez a büntetés, ha nem láthatod a gyereket. Mert abból indul ki, hogy mindneki könnyes szemmel az ő gyerekéért fog majd kapkodni és másnak is ő lesz a világ közepe.
Amúgy minek kell neki állandóan segíteni? Nem azt mondom, mindnekinek jól tud jönni ha besegítenek, de minek allando jelleggel ugraltatni valakit?
+ Nem kötelességetek mások gyerekét pesztrálni, szóval abban nincs igaza sógorodnak, hogy ilyen szinten ki kell vennetek a részeteket a gyereknevelésben. Viszont egy rokon gyerek után -akinek a szüleivel ráadásul jóban vagytok- illik érdeklődni, kommunikálni vele. De ahogy elnézem a férjed családjában sehogy se megy a kommunikáció.
48-as voltam.
Sógornőéket alaposan helyre kéne tenni, mert irtózatos módon el vannak tájolva. Eleve mi az, hogy ment a matekozás, hogy ki mit tud beletenni a "közösbe"?? Milyen közösbe? Talán a dugásnál is közösen mind részt vettetek? A gyerekvállalásnál a ti véleményeteket is kikérték, az is közös volt? Nyilván nem, akkor milyen közösről beszélnek? Az ember kizárólag magának és a párjának szül, szó nincs semmilyen közösről, drága sógornő összeteheti a két kezét, hogy eddig is ennyit foglalkoztatok a szent gyerekével. Ha nem tetszik valami, lehet fogadni szittert. Jaa, csak az pénz, ugye? Titeket meg ingyen rángathat. Lószart.
Nekünk se lesz gyerekünk, egyszerűen idegesítenek, nem tudunk (és nem is akarunk) velük mit kezdeni, tehát én még ennyit sem vállaltam volna be, mint te/ti. A hisztiző kölkét meg nehogy már nekem kelljen kezelnem és megálmodnom mi a baja! Inkább köszönje meg, hogy eleve elvállaltad arra az egy órára, nemhogy még utána pampog, hogy miért vitted haza neki a saját gyerekét, aki menthetetlenül hisztizett. Agyam eldobom. Feléjük nem szagulnék még egyszer az is biztos, oldják meg a gyerekük felügyeletét is, ahogy akarják, nem az én bajom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!