Miért van az sok esetben, hogy az kap több szeretetet, (akár anyagi, akár érzelmi) támogatást, aki a viselkedése alapján kevésbé érdemli meg?

Nálunk is ugyanez a felállás. Még anyukám szerint is nővérem az, aki extra nehéz természet, sokszor flegma, mégis neki ajánlotta fel, hogy költözzenek hozzá a párjával, neki ad pénzt, mikor tesómnak több megtakarítása van, mint nekem.

De kiskoromban is mindig nekem kellett engednem és mindig mellé állt.

Utólag ő úgy látja, hogy azért, mert neki nem voltak barátai és nem akarta, hogy magányos legyen. Én megértőbb voltam, és a mai napig engem hív, ha segítség kell.

Szóval szerintem azért, mert a problémásabbra több figyelem kell, érte tenni is kell, míg akivel nincs gond, azt "félre lehet tenni". Szerintem ezt el kell engedni, sosem fog változni. Én sem kínzom anyát ilyenekkel, mert csak fájdalmat okoznék, de változást nem érnék el vele.

Nálunk úgyan ez a helyzet, a nővéremnek segítség kell rohan, pedig olyan gonoszul bánik anyával es ő is látja. Még is minden segítséget ő kapott, de már nem érdekel, tesóm egy számlát nem tud befizetni, minden anyám intez neki. Én mindig egyedül voltam, szóval sokkal jobban megoldok mindent.

Azért szomorú...