A sógornőm nem engedi, hogy lássam az unokahúgomat. Ti mit tennétek?

Meg anyukád se kellene hogy hagyja magát. Persze majd más mondja

meg hogy beszélhetek e a lányomról.

Értsd már meg, kérdező, hogy a tesód egy felnőtt ember, önálló akarattal.

Mondom, nekem is ezt adta elő a sógornőm, hogy miattam nincs vele jóban a férjem, pedig valójában a férjemnek lett már elege belőle, bármilyen jóban is voltak régen. Megunta a sz*rkeverését.

Ezt nem is tudom hogy gondolta anyud. Vagy egyformán kap mindkét gyerekem, vagy egyik se.

Aztán megfejeli azzal, hogy téged is odaköltöztet.

Ez valóban nem volt egy szerencsés lépés, de a sógornőd az utolsó, akinek joga van puffogni amiatt, hogy anyád kit költöztet a saját lakásába, amiben ő ingyen lakik.

“ Engem is a hideg rázna, ha olyan fogdosná a gyerekemet, akit ki nem állatok.”

Ehhez meg annyit írnék, hogy ha át is mennél, ne számíts önfeledt babázásra. Lehet nem is foghatnád a kezedbe, vagy ha igen, mindenre megjegyzest meg pofavágást kapnál. Ezt ne igy, ne úgy stb stb.

Szerintem meg egyáltalán nem utál a bátyád csak haragszik. Két tűz közé került ami alapból szar helyzet, és az esküvő történettel betelt a pohár. Ennek jelzés értéke is volt. Azzal higy meghívtad az exét azt jelezted hogy semennyire nem tiszteld, nem fogadod el a tesód választottják. Azért gondolom hogy nem utál mert írtad higy egyébként szokott érdeklődni az anyukájádtól a hogyléted felől, csak személyesen nem teszi. Ez tipikusan az amikor én és a testvérem összeveszünk. Néha elegünk van egymásból, nem akarunk beszélni egymással, de megis érdekel hogy van, mert mégis szeretjük egymást.

Tehát szerintem magát a testvéred et hívd fel. Mond el hogy hiányzik. De a bocsánatkérés ha nem őszinte azt észre lehet venni. Egy egy lépés lenne a részedről. A következőt azt neki kell megtenni, szóval ne erőltesd.