A sógornőm nem engedi, hogy lássam az unokahúgomat. Ti mit tennétek?

"Imádom" ezeket a gyakoris sztorikat, jobbak, mint egy venezuelai szappanopera. Ahogy alakulnak a reakciók ( a közönség visszajelez), úgy formálódik a sztori a figyelem fenntartása érdekében, ez esetben a kérdező javára, saját megerősítésére szövi tovább a szálat, mikor nem kellően együttérzőek, helyeslőek a válaszok.

Forgatókönyvet kellene írni fiúk-lányok, nem itt vesztegetni a tehetséget,sokkal kifizetődőbb volna...

Örülök, hogy 36-ban a kérdező tisztázta a konfliktus gyökerét. Ez igenis fontos volt, már a nyitóban le kellett volna írni!

Egyetértek 46-ossal. Én is pont azon gondolkodtam, hogy a segítségnyújtás egyik formája lehetett volna, ha a tesóék a kérdező albérletének mondjuk a felét átvállalják (vagy egy fix összeggel beszállnak) annak fejében, hogy ők ingyen lakhatnak az anyjuk jóvoltából.

Ugyanakkor valahol természetes, hogy lakhatással első körben azt a gyerekét segíti a szülő, akinek már létező, komoly párkapcsolata van, nem azt, aki egymagában van.

Ugyanakkor a szülőnek is eszébe juthatott volna, hogy hosszú távon az egyedül élő gyerekét is illene hasonló módon segítenie. Erre - ha más nem adódik - lehetőség a lakás eladása és a vagyon kettéosztása. Én legutolsó sorban gondolnék arra, hogy a másik gyerekem odaköltözzön, mert ebből fix, hogy konfliktus lesz - éspedig nem a testvérek, hanem a sógornők között! Ezt a vak is láthatta előre, nem is értem, hogy az anyjuk erre nem gondolt. A kérdező meg a tesója még fiatalok és tapasztalatlanok, de az anyjuknak kellene legyen már ennyi élettapasztalata!

Ugyanakkor a sógornő tirpáksága mindenek fölött áll, ha ilyen sérelmek után a kérdező nevét nem lehet kimondani a jelenlétében, meg átmegy az utca túloldalára, ha szembejön vele; nem jelenik meg a kérdezővel közös családi eseményeken, nem engedi neki látni a testvére gyerekét. Itt a tesójának is be kéne keményíteni, hogy márpedig ilyen nincs! A kérdező nem tört a sógornő életére, nem lopta meg, ami történt eddig azon túl lehet és túl is kell lépni.

Ez elég kulimász helyzet. Aminek a fő okozója az ANYÁD.

Nem is értem a válaszolókat, ők mit szólnának hozzá, ha a saját anyjuk a testvérüknek adna ingyen lakhatást, a másiknak meg nem.

Hogy a fenébe lehet ilyet csinálni egy szülőnek? Vagy adok mindkettőnek ugyanolyan mértékben, vagy sehogy. Bárki tűrte volna ezt szó vagy tett nélkül?

A többi probléma mind-mind ebből fakad.

Hogy mit csináljál? Már semmit. Felejtsd el, költözz el, mert minden más tett csak olaj a tűzre. Békülésre még az esély legapróbb szikrája sem leledzik. Koncentrálj a férjedre, a leendő gyerekeidre (már ha terveztek), és azokra a családtagokra, akik feltétel nélkül elfogadnak, szeretnek.

Jó, akkor csak az alapkérdésre válaszolva: hívd fel a testvéredet, hogy szeretnéd rendezni a kapcsolatotokat és bocsánatot kérni tőlük, ennyi.

Ha ő ebben nem partner, akkor ez van, nem fogsz tudni mit csinálni.

Bizony megéri a pénzét a sógornő is, nyilván addig volt jóba a kérdezővel, amíg bele nem köpött a levesébe, azaz az ingyenházba.

Akiben ennyi gyűlölet van, hogy képes átmenni a másik oldalra, kidobálni valaki holmijait, rászólni anyósra, mert ki merte ejteni a saját LÁNYA nevét, mondd, kérdező, mi a fenéért akarsz vele jóban lenni????

Egyet tehetsz, ha elmenekül tőle a testvéred, mert esélyes, vagy az unokahúgod kamaszkorára elege lesz az anyjából, elmenekül otthonról, te várd és támogasd őket.