Mit gondolsz az ilyen rokoni "dicséretről"?

Véleménye lehet mindenkinek,csak azt nem szeretem,amikor ítélkeznek,a körülményeket nem ismerve,vagy csak részben vagy pletykákból.

De joga akkor sincs megmondani másnak,hogy kit támogassanak.

Egyébként egész gyerekkorunkban ez ment.

Az ő gyerekeik,maguk a tökéletesség mintái(egyik sem végzett egyetemet,hanem amikor jól ment nekik a szekér,akkor kifizettek 1-1 viszonylag drága OKJ-s tanfolyamot nekik).

A nagyobbik lányuk egyetemre is járt,de ott hagyta,mert nem tetszett neki.

Közben mindig minket kritizáltak,már gyerekként is.

Sajnos a szüleink akkor nem álltak ki mellettünk,ha így belegondolok el kellett volna küldeni őket a fenébe már akkor.

De több ilyen rokonunk van,akiknek a saját gyerekei a jók mindenben,bezzeg máséban mindig megtalálják a bajt.

Ez az önértékelésnek nem tesz jót egy gyereknek.

Hozzáteszem,húgom egy tök átlagos szintet hozott,nem egy nehéz szakon végzett,nincs ezzel baj,de végül is nem orvos vagy mérnök lesz.

Nincs ezzel baj,mi büszkék vagyunk arra is,hogy ezt elvégezte.

Amúgy az anyagi helyzetünk pont abban az időszakban lett jobb,amikor húgom elkezdte az egyetemet,így elég jó körülmények között tanulhatott,saját albérlet,nem kellett pl koliban laknia.Nem kellett diákmunkáznia,stb.

Amikor én jártam egyetemre nem álltunk anyagilag olyan szinten,hogy ugyanazt megengedhettem volna magamnak.

Mivel koliban nem tudtam volna maradni a betegségem miatt(Szociális fóbia),így én busszal jártam be minden nap,egy másik városba,ami napi 4-5 óra volt oda vissza.Mivel az a szak,amit szerettem volna,nem volt a városunkban,ahol lakunk.

Van még egy testvérünk,aki pl tehetséges,grafikus szeretett volna lenni,de amikor ő volt annyi idős,akkor egy olyan tanfolyamot nem tudtunk volna kifizetni,akkor több családi gond is volt.Betegség a családban,attól is féltünk,hogy a szükségesekre telik-e majd,ha nagyobb lesz a baj.

Ezt arra írtam,hogy van,aki szerint a "tehetségesebb" gyereket támogatták.

Ez nem feltétlen igaz,sok tehetséges ember nem tud kibontakozni,mert éppen a körülmények nem olyanok,amik lehetővé tennék.

Tehát nem ez volt a szempont,szimplán a szerencse.Jó időszakban került a húgom a továbbtanulás elé.

Emiatt nem vagyok irigy,csak hozzátartozik az igazsághoz.

Egyébként ez a rokon,aki beszólt,mostanra tönkrementek anyagilag,a vállalkozásuk bebukott.Azért kíváncsi lennék,ha most lennének a gyerekeik annyi idősek,hogy ki kellene fizetni azt a drága tanfolyamot,mit mondanának nekik.

Mindenesetre én akkor sem vágnám a fejükhöz,hogy hát milyen balfékek,hogy eltékozoltak mindent,meg,hogy a gyerekeikre majd nem marad semmi.

Mint írtam,nem vagyok irigy.

Nem tudom mi volt ebben degradáló.

Óvodapedagógus szakot végzett egyébként.

Ezt csak azért tettem hozzá,mert sokan azonos mércével bírálják a diplomásokat.

Azért baromira nem mindegy,hogy valaki mibe vág bele.

Lehet könnyebb,nehezebb utat választani.

Nyilván jól kell felmérni a képességeinket.

Én elvégeztem,amit elkezdtem,de nem tudtam belőle profitálni.

Engem csak az zavar,hogy úgy állítanak be,mintha hülye lennék egy egyetem elvégzésére,vagy mintha kibuktam volna,mert bulikáztam volna.

És olyan emberek ítélkeznek,akiknek 8 általánosuk van.

És ő beletörődött abba,hogy a férje tartja el,vagy keresi meg a nagy pénzt,de ő mindenkinek megmondja,hogy mennyit ér.