Szerintetek jogosan haragszom a sogoraimra, mert egyaltalan nem keresnek bennünket miota megszületett a gyermekünk?

Aha, szóval abban nincs empátia, aki nem kívánja hosszú hónapokig, sőt sok esetben évekig hallgatni azt, hogy éppen mikor, mi jött ki alul a gyerekéből, mennyit hízott, épp melyik foga bújt ki, milyen rugdalózót vett neki, hányszor fordult át a hátáról a hasára és vissza, hány lépést sikerült megtennie stb stb. Abban talán van empátia, aki semmi másról nem képes beszélni, mint a gyerekéről és mindenkit ezzel a témával fáraszt?? Aztán meg még tan be is sértődik, ha nem kíváncsiak rájuk.

És egy dolog hallgatni egy adott témát és más, mikor ott van melletted egy bőgő kiskölök, akikkel eleve nem tudsz mit kezdeni és mind emellé az egész ottlét arról szól, hogy két mondatot nem lehet váltani, mert jaj a gyerek így, a gyerek úgy, most sír, most éhes, most kakilni kell, most meg amazt kell. Oké, értjük, nekik ebből áll az életük, de akkor miért várják el, hogy másnak is ez okozzon örömöt és csodával álljon a gyerekhez....? Ő is fogadja el, hogy a másikat ez meg egyáltalán nem izgatja.

40!

Aha. Tehát ha valakit nem érdekel a sport, gyerek, új munkahely, akármi a nap minden percében, az nem empatikus. Az, aki másról sem beszél, csak a sportról, gyerekről, munkahelyeről, akarmirol, az empatikus. Jaja

Hát utolsó, sokan nincsenek jó viszonyban a testvereikkel, igen, ez is lehet egy indok. Sőt valahol kifejezetten ez az élethelyzet választja el a testvéreket, mert ilyenkor azért a gyerekvallalo fel is visszael a figyelemmel sok esetben.

A kerdezonel pl a férje testvérei is férfiak. Egy átlag férfi más gyerekei iránt, meg ha az a testveree is nem tolong. Ráadásul azért egy kicsi gyerek inkább az anyae. Legalábbis nekem is jobban jön a hugom gyereket látogatni, mint a sogorom/sógornőm.

De igazából teljesen mindegy, hogy ki az önző/bunkó fel a felállásban, mert ha a lényeg hiányzik (odafigyelés, kölcsönös szeretetteljes egymás felé fordulás, és élmények önzetlen megosztása) akkor csak izzadság szagú az egész.

Én jóban vagyok a testvéremmel, mégis elfogadta, hogy nekem kéthavonta 1x elég 1 órás gyerekes program. Ha elmegyünk sétálni vagy valamerre dumálni, akkor nem zavar a gyerek, elvagyok vele. De semmi kedvem átrendezni a nappalimat azért, mert a felesége anno kitalálta, hogy unalmában heti 1x átjönnek szombaton boldogítani minket a gyerekkel.

Hétfőtől-péntekig dolgozunk a férjemmel, hétvégén csendre és nyugalomra vágyunk.

De amikor jöttek hol a notebookot akarta lerántani az asztalról, hol a tabletet akarta nyomkodni (2 éves), hol a lépcsőn akart felmenni az emeletre ami neki elég életveszélyes. Ha nem ez volt, akkor nyálas kézzel ütögette az erkélyajtót, vagy a szobanövényeket tépkedte. Egy nyugodt percünk nem volt, 2 szót nem tudtam normálisan soha beszélni a testvéremmel, mert vagy a gyerek után kellett szaladgálni vagy azt kellett hallgatni, hogy a sógornőnek mennyire nehéz az élete a gyerekkel. Mindezt úgy, hogy a kanapén terpeszkedett telefont nyomkodva, én meg rohangáltam felváltva a tesómmal a gyerek után, hogy ne üsse meg magát.

A kertben folyamatosan a kutya játékait akarta rágcsálni vagy a terasz szélén sétálgatott, akkor azért kellett szaladgálni, hogy ne essen le a lépcsőn.

Semmi bajom a gyerekkel, sőt, bírom is az unokaöcsémet, de nem véletlenül nincs gyerekünk, nekünk ehhez se időnk, se energiánk se türelmünk. Pláne úgy, hogy a sógornő erőszeretettel erőlteti rá magát és a gyereket másokra, mert 1 napot nem bír ki otthon a valagán.

Nálunk ezért romlott meg úgy a viszony, hogy csak a tesóm jön. Én rá vagyok kívancsi, úgyis ritkán tudunk beszélni, nem a felesége nyűgjét hallgatni heti 1 alkalommal. De még havi 1 alkalommal sem.

Szóval gondolom nálatok is ilyen lehetsz, nem bírod ha nem ajnároznak körbe és nem mindenkinél körülötted forog a világ.

49! Ezt akkor én is megkérdeztem a sógornőmtől, de megsértődött. Ennek ellenére megint terhes, mert gondolta (szó szerint mondta), inkább egybe letudja a szívást, most úgyis benne van a babázásban. Igen ám, csak más kárára. Vagy az anyjára sózza egyfolytában a gyereket vagy az én anyukámat próbálja meg zsarolni, aki az övével ellentétben még dolgozik. Így ha 1 hónapban 1x-2x nem ér rá, akkor megy a szitkozódás, hogy milyen szar nagymama. Múltkor anyu rosszul volt és lefeküdt aludni, akkor hívta a sógornőm, hogy feldobná a gyereket. Anyu nemet mondott, mert tényleg nagyon szarul volt. Utána hónapokig ment a hiszti, hogy le sem szarja a gyereket.

Ezért is mondtam, hogy könnyű másokat szidni, hogy szarnak a gyerekedre, keresse a kérdező is először magában a hibát, aztán okolja a környezetét!