Szerintetek jogosan haragszom a sogoraimra, mert egyaltalan nem keresnek bennünket miota megszületett a gyermekünk?

Utolsó: lehet hogy érdeklődnek is néha a kérdező ferjenel. De a kérdező aktívabb részvételt várna el mint amit írsz. Az epitkezeses hasonlatodnal maradva: "miért nem jönnek át néha megnézni hogy áll az építkezés, megnezni, hogy a világos vagy a sötét csempe mutat e jobban, és legalább egy szép előszoba szőnyeget hozhatnának."

Plusz egy építkezés lecseng 1-2 év alatt.

32: itt inkább az a kérdés, hogy korábban milyen kapcsolatuk volt. Ha előtte hetente átmentek, akkor most miért ne?

Az pedig természetes, hogy ha arra járunk (messze laknak), akkor megnézzük hogy áll az építkezés, ha kikérik valamiben a véleményünket, azt elmondjuk. Sőt, ha beköltöztek, akkor valamibe házba való ajándékot is fognak kapni. Ez szerintem alap.

Pont úgy, mint ahogy amikor a kutyafanatikus ismerőshöz megyünk kutyajátékot viszünk, ha meg kisgyerekes helyre megyünk, akkor valami, a gyerek korának megfelelő ajándékot viszünk.

33 szerintem olyan szempontból mindegy hogy előtte milyen volt a kapcsolatuk, hogy ha a gyerek miatt változott akkor azt nyilván nem lehet visszacsinálni.

Egyébként sok élethelyzet van ami elválasztja az embereket, a gyeekszuletes, hirtelen meggazdagodás, vallás felvétele, de akár egy szélsőséges életmódváltás is eltávolítja egymástól az embereket, ez elég gyakran megtörténik. Inkább az a kérdés hogy a másik fél miért nem akarja ezt felismerni, és elfogadni, mert szinte csak ez a lehetősége.

Én a másik oldalról írok, ha nem baj. A sógornőmnek és a tesómnak 1,5 éve született gyereke.

Tudják, hogy mi a férjemmel nem szeretnénk gyereket és nem is bírjuk őket. Ennek ellenére szívesen vettük ha jönnek a kisgyerekkel és el is voltunk vele, hiszem mégis csak az öcsém gyereke és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bírom a kissrácot, mert hatalmas arc. :)

De! Mi is leredukáltuk a havi 3 találkozás számát havi 1-re és leginkább csak a tesóm jön vagy egyedül vagy a gyerekkel.

Az ok egyszerű: a sógornőm másról sem tud beszélni (már másfél éve), mint a szülésről, hogy mennyi teje van, mennyit rak a gyerek a pelenkába, mikor jön a foga, mit eszik és mennyit. Erre baromira nem kíváncsi senki heti 1 alkalommal, órákon keresztül. Ha témát váltunk visszakanyarodik ide. Emellett teljesen el is kattant, azt hiszi körülötte forog a világ, mert letett valamit az asztalra.

Folyamatosan szítja a feszültséget, hisztizik, veszekszik, beleköt mindenkibe, mert neki mennyire nehéz.

1,5 év alatt meguntam és kértem a tesómat, hogy ő jöjjön lehetőleg egyedül. Mert ha a gyerek itt volt, akkor fél óránként hívta, hogy evett-e rendesen, elég meleg van-e, lehúzta-e a redőnyt alváshoz stb. Tudod ki kíváncsi erre...

Nálatok is hasonló lehet a szitu, azt hiszed te vagy a világ közepe mert gyereked van, minden forogjon körülötted. Ha meg nem így van, behisztizel.

Próbálok megertően válaszolni, a saját szemszögemből.

A testvéreimmel (3-van, mind idősebb mint én)

mindigis nagyon jóban voltunk. Sőt, most is nagyon jóban vagyunk. Én viszont nem tudok gyerektársaságban lenni, egyszerűen elkell fogadni hogy nem bírom őket. Nekik lett gyerek, persze örülök neki, örülök hogy boldogok, unokaöcséim nyílván szeretem őket, de amíg idősebbek nem lesznek nem foglalkozom velük. Ezt a tesóim és sogornőim teljesen elfogadják, nem megyek szülinapokra, vagy esetleg beugrok viszek egy csokit, vagy valamit. A gyerekek így is szeretnek amúgy engem, és ha baj van mindig számíthatnak rám, de olyan hogy kedvtelésből vigyem el allatkertbe, vagy játszóházba, vagy szülinapi zsúron legyek összezárva egy vagy több gyerekkel, szóba se jöhet!

Ezt szépen értelmesen leszögeztem, elmondtam a szülőknek, és ennyi. Megertettek, elfogadták, az élet megy tovább.

Nem mindenki kompatibilis egy gyermekkel. Nekem sincs nyilván gyerekem, és hát nyilvánvaló hogy nem is lesz.

Viszont felőled legalább érdeklődhetnének, ha a gyerek után nem is.

Számomra felfoghatatlan, hogy miért kellene mindenkinek kötelezően szeretnie a gyerekeket es miért is kéne mindenáron jót és örömöt lásson bennük...?? Miért ne idegesíthetne valakit egy gyerek folytonos bömbölése, hisztije stb stb?

Vagy talán az embereknek nem lehet a másikétól eltérő, önálló véleményük a gyerektémával kapcsolatban, mert az egyből “elkorcsultságot” jelent? Ez aztán a logika....

Engem speciel nagyon idegesít a kölöksírás, a hisztizés, üvöltözés, nem tudok és nem is akarok velük mit kezdeni, egyszerűen nincs hozzájuk türelmem, akkor miért kellene rendszeresen magamra erőltetnem egy gyereket és eljátszani, hogy mennyire oda vagyok értük?

El kell fogadni, hogy nem mindenki szereti a gyerekeket. Nem, akkor sem ha az a testvérük gyereke. Oké, attól még néha lehet menni látogatni, nem kell teljesen elzárkózni az egésztől, de a másik fél is tartsa azt tiszteletben, hogy vannak ilyen emberek is és ne várja el tőlük, hogy rajongjanak a gyerekükért meg rendszeresen ajándékokat vegyenek neki.

De azért a másik oldalt is meghallgatnám, mert nekem is van olyan ismerősöm, aki a gyerek születése óta másról sem tud beszélni csak a gyerek így, gyerek úgy. Egy idő után baromi idegesítő és én sem keresem a társaságát az illetőnek, mert a tököm se kiváncsi arra, hogy mikor milyent kakált a kölke vagy melyik foga nőtt éppen ki...

38# teljesen egyetértek.

Anno exem legjobb barátjának a nője terhes lett. Na mondom, én ezt durvára leszarom... Tesztelés után átjöttek hozzánk, a nacsasszony elterpeszkedett a kanapén és a telóját nyomogatta. Mondom én erre nem lennék kíváncsi 9 hónapon keresztül. Hogy én mit kaptam pasimtól miután elmentek haverék.....

38, 39: nem az a baj, hogy nem szeretitek a gyerekeket, ez mindenkinek szíve joga.

A baj az, hogy nincs bennetek empátia, nem értitek, hogy másnak aktuálisan más a fontos, más körül forog a világ.

Ez olyan, hogy ha egy rokonom vagy barátom új munkahelyre kerül, akkor igen valószínű, hogy erről fog beszélni, mert ez tölti ki aktuálisan az életét. Én meg végighallgatom, akkor is ha nem érdekel...

Ha pl egy ismerős versenyszerűen sportol, biztosan rengeteget fog erről beszélni és én végighallgatom, akkor is ha utálok sportolni, mert tudom, hogy neki ez fontos. És így tovább.