Szerintetek jogosan haragszom a sogoraimra, mert egyaltalan nem keresnek bennünket miota megszületett a gyermekünk?

Elég elkorcsosult egy világ ez. Ahol egy kisgyerek mindenkit csak idegesít, meg nem szereti meg nehogymsr koltson rá.. Jezusom..

A testvéremet imadom, jó a kapcsolatunk, együtt nőttünk fel. Szuletik gyereke és az engem kicsit sem érdekel? Mennyire kell ehhez érzelmileg sivárnak lenni? Miért nem lehet örömöt, boldogságot találni egy gyermekben? Aki ráadásul közeli rokon.. Hogy lehet ennyire elfogadott az ellenszenv egy pici gyerekkel szemben és kicsit sem furcsálló az, hogy egy férfi testvérei ennyire nem érdeklődnek utána.. Érdekes emberi értékrendek vannak itt..

Nekem a férjem részéről egy sogorom van, vele a gyerekek előtt sem voltunk szoros viszonyban.

3 fiatalabb testvérem van és rajtuk keresztül sogoraim és sógornőm, nincsenek gyerekek, és igen, nekik baromi unalmas a gyerektema és nem is nagyon lehet mit csinálni egy másfél éves gyerek mellett ha ott van, én is úgy szeretek velük találkozni, ha addig más vigyáz a gyerekekre. Én ezen nem sertodtem meg, mert mielőtt gyerekem lett engem sem igazán erdekeltek a gyerekes családtagok (uncsitesok).

Ajándékot meg egy másfél éves nem vár el, tehát ez csak neked szivfajdalom.

Összességében szerintem neked az fáj, hogy vannak emberek akiknek nem lettél fontosabb meg izgisebb egy gyerektől.

Én tökéletesen megértem a kérdező problémáját. Mindenkinek folyamatosan változik az élete és az, hogy éppen mi foglalkoztatja a legjobban, miről beszél: ez lehet a munkája, a hobbija, egy új autó, kutya, cica, gyerek, akármi.

Most ha valakivel jóban vagyok, akkor bármi is legyen nála az aktuális téma, azt igyekszem figyelemmel végighallgatni és érdeklődni, akkor is ha amúgy hidegen hagy.

Most pl egy jó barátomék építkeznek. Folyamatosan az a téma, hogy miből milyet hogyan mennyiért csináltat. Engem alapvetően hidegen hagy, de meghallgatom, érdeklődök, mert tudom, hogy ez neki fontos.

Hasonlóan van ez egy gyerekkel is: ha nem szereted a gyerekeket, akkor is érdeklődsz néha...