Örökségek miatt megromlott rokoni kapcsolatok?
A családomban anyai és apai ágról is egy rokonnal sem tarjuk már a kapcsolatot, mindez köszönhető az örökségek körül kialakult konfliktusoknak.
Nálunk mindig mi voltunk a "szenvedő" alanyok, folyamatosan azon ügyeskedtek a hozzátartozók, hogy minél jobban kifosszák a szüleimet az örökségből.
Anyám nővére, apám húga, és az unokatestvéreik volt hogy ügyvéddel és rengeteg pénzzel próbálták a szüleimet kiforgatni a jogos (hagyatéki tárgyaláson megítélt) örökségből.
Közben az idő telt-múlt, apum nemrég meghalt, így testvéremmel megörököltük (még nem hivatalosan) a szülői háza döntő hányadát, a maradék hányadon öten osztoznak majd.
Ők öten most közösen összefogtak és bíróságra vitték az ügyet, meghamísított végrendelet, illetve befolyásolt/manipulált végrendelkező vádjával.
Nagyon nem mennék bele a részletekbe, mert nem is ez lényeg, meg nem is szeretnék erről beszélni mert magányügy.
Inkább az emberi része ami bánt.. másoknál is előfordul az ilyen? Vagy csak az én családom ilyen szerencsétlen ebben?
Gyakorlatilag most a velem egyidős unokatestvéreim, akikkel együtt nőttünk fel, együtt játszottunk gyerekként, sok sok családi összejövetel, élmények, közös nyaralások, ünnepek stb. -és most pereskednek velem és a testvéremmel.
[akik mellesleg csövön vannak pénzzel (több családi ház a tulajdonukban, balatoni nyaraló stb), így nekik sem okoz gondot az ügyvédi és egyéb költség.]
Szeretném még elmondani hogy nem a panaszkodás a célom, és nem is itt akarok idegen emberektől igazságszolgáltatást kapni.
Egyszerűen csak érdekelne mások története, hogy tudjam(?) nem csak minket súlyt a sors ilyen rokonsággal.
válasza:20-as, ha veszekedni szeretnél, akkor menj, keress magadnak mást.
A kérdés arról szólt, hogy kinek romlott meg a családi kapcsolata az örökség miatt. Nem arról, hogy ebben ki mennyire hibás vagy felelős.
Egyetlen szóval nem mondtam, hogy a nagyszüleim nem voltak vastagon elfogultak. Már csak azért se, mert ők nevelték úgy az anyámat, hogy a kicsinek minden jár, mert ő fiú (nyíltan kimondták). Anyámat 15 évesen kivették az iskolából, elküldték dolgozni, mert pénz csak egy gyerek taníttatására volt és ők meghozták a döntést, hogy melyik legyen az. Amikor anyám az első fizetéséből vett egy farmert, Tata úgy megverte, hogy járni alig bírt. Nem voltak szentek, sőt. De az írásom nem erről szólt, hanem arról, hogy öcsike még felnőtt fejjel is kihasználta ezt a helyzetet és azt, hogy anyámat szolgaléleknek nevelték és ez az igazán undorító. Nyilván Anyunak is van min dolgoznia lélekben, sosem írtam, hogy nincs neki is felelőssége, de nehogy már az áldozatot hibáztasd!
Az apósom meg nem az apám. Ha ezen túllépek, akkor se értem a felháborodásod. Ki írta, hogy nem voltak felelősek abban, hogy így történt? Azt írtam, hogy az asszonyaik kezdték a háborúskodást, ha csak ketten vannak (az após meg a testvére) valószínűleg nem vesznek össze. Mindkét nő azzal érvelt a férjének, hogy azért kell több pénz, mint ami jár, mert a gyerekeknek szüksége van rá, be kell fejezni a házat (épp mindkettő építkezett), stb. A pasik meg egyszerűen hátrébb léptek és hagyták, hogy a családjaik megutálják egymást.
Ha nemet mondasz a kihasználási kísérletre, akkor is megromlik a kapcsolat és te leszel a mocsok a végén a másik szemében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!