Örökségek miatt megromlott rokoni kapcsolatok?

A 10-es vagyok, nem igazán érdekel a hülyesége, mert ha akkor nem fizetem ki/veszem meg a házat, akkor most anyukámnak nem lenne hol laknia - mert a "kedves" testvérnek eszébe sem jutna befogadni -, másrészt tudom, hogy nincs igaza. Ha egy ház teljes árát + némi többletet kifizetek egy ingatlanért, akkor az minden szempontból az enyém.

Amire nem lettem volna közeles, az a haszonélvezeti jog ráiratása, ezt pluszban adtam anyukámnak, szóval az én lelkiismeretem tiszta.

Szóval nem foglalkozom a tesvéremmel, ami annál is egyszerübben megoldható, mert nem egy országban élek vele. A kapcsolat kettönk közt gyakorlatilag nulla, de nem zavar.

Nálunk nagyszülő halála után a kedves rokonok átforgatták a ruhákat és elvittek minden mozdítható, általuk értékesnek gondolt dolgot még azelőtt, hogy összeírták volna a leltárt. És persze utána, a hivatalos osztozkodásnál is ment a "gyűjtögetés", dolgok egymás kezéből való kirángatása, kiabálás és hasonlók.

Számomra nagyon fájdalmas volt, hogy ennyire nem tartották tiszteletben az emlékét az öregeknek és képesek voltak összeveszni mindenen.

Hát nálunk még nem volt, de nagyon "érik" a helyzet.

Tesóm külföldön él, és egyszer beszélgettünk (nem pont a mi családunk volt a téma, hanem a tágabb rokonság). Akkor a tesóm tett egy olyan megjegyzést, hogy "jó, de az örökséget azt nem kell "kiérdemelni", az jár". Ezt arra értette, hogy volt, aki ápolta, felvállalta a gyermektelen idős rokont, kb. 15 évig gondoskodott róla, aztán öröklésnél mind a 3 unokahúg ott állt sorban.

Érdekes hozzáállás, ha belegondolok, hogy anyámról csak én fogok majd gondoskodni (idős már), tesóm pedig majd igényt tart a ház felére, mert neki az jár, és azt nem kell "kiérdemelni".

Az én környezetemben szinte mindenki meghülyült, ha pénzről volt szó. Apósom és a bátyja rettentő csúnyán összevesztek amikor meghalt az apjuk. Minden konfliktust az asszonyok okoztak, akik minél nagyobb szeletet akartak a saját családjuknak.

Anyámat kisemmizte az öccse: A nagyszülőkkel jelzáloghitelt vetetett fel, amit nem fizetett. Az eszközkezelő megvette, akkor már Mama nem élt, Tatát Anyu ápolta, látogatta, az öcsike le se kakilta, pedig rengeteg pénzt kapott az öregektől kölcsön, amiket mind letagadott. Mama vezette egy füzetbe ezeket az összegeket, de egyszer csak szőrén szálán eltűnt a füzet Mama halála után. Aztán mikor Tata agyvérzés miatt otthonba került és meghalt, akkor nagybátyám beköltözött a szülői házba, kölcsönből (Anyámtól nyilván, ki mástól?) visszavásárolta azt. Persze azt a pénzt se adta vissza. Tehát Anyu nemhogy nem örökölt, de még ki is fizette neki. Mindezt azért, mert Anyát úgy nevelték, hogy az öccse a minden, mert ő a kisebb és mert fiú, neki mindig segíteni kell. Mindent megbocsájtott neki. Én soha nem fogom. Nem a pénz miatt, nem fogadtam volna el, hanem hogy így bánt az anyámmal.

Ne haragudj 19-es, de az ilyen dolgokat kár másra fogni, jelen esetben pl. a nagy szüleid voltak a hülyék, akik hitelt vettek fel a megbízhatatlan fiuknak és anyád is jó hülye volt, hogy kölcsönzött meg becsicskult neki. Ők is benne vannak vastagon, nem kell lekicsinyelni a felelősséget a dologban, maguknak alakították így a dolgokat.

Apádnak meg a bátyjának szintén nem lett volna kötelező összevesznek. Durva, hogy mindig másra tolnád a felelősséget.