Megromlott kapcsolatom a Nagyszülőkkel, mit tegyek?

Az egész ott kezdődött, hogy az egyik családtag költözött egyik házból a másikba, ami bútor cserét is jelent, a régi bútorokat szétosztogatta, hozzánk is hoztak néhányat.

Ezt a költöző személyt most hívjuk XY-nak.

Egyszer a nagyszüleim felhívtak, és mondtam nekik, hogy én nem leszek itthon a munkám miatt (gyerekekkel foglalkozok, és ha hívnak, mindig megyek, amúgyis szükségem van a pénzre a tanulmányaim miatt), és elkezdtek velem üvölteni telefonon keresztül, hogy mit képzelek én, hogy el merek menni, mikor hozzák a bútorokat, üvöltöttek velem egy sort, hogy ki fogja az embereket irányítani, szóhoz sem hagytak jutni, majd lecsapták a telefont.

Megjegyzem: XY-nal előző nap megcsináltuk a helyet az új bútoroknak, a költözés napján XY-nak volt 5-6 barátja, akit elhozott, hogy berakják a bútorokat a helyükre.

XY azt is megmondta, hogy rám csak előzőnap van szükség a helyek megcsinálásához, ő amúgyis tudja, melyik bútor hova megy. És a nagyszüleim csinálják a cirkuszt, hogy elmertem menni a munkám miatt?

Most meg csodálkoznak, hogy csak a kötelező köszönést ejtem meg, nem számolok be nekik semmiről, nem beszélgetek velük, nem vágok feléjük "vidám képet", stb. Egyszerűen képtelen vagyok feléjük nyitni, bezártam előttük minden kaput, ami a lelkemhez vezet, mert nem bírom, haragszom rájuk. Nem mentség, hogy "idősek",mert akkor sem bánhatnak így a fiatalokkal. Tudom hogy meg kellene bocsátani, de jelenleg képtelen vagyok, nem tudok színlelni, hogy minden rendben.

Valaki volt hasonló helyzetben? Mit kellene tennem?

22/L