Megszakítanátok a kapcsolatot a nagyszülőkkel?

Anyukám meghalt amikor 8 éves voltam, apukámmal éltünk, aki alkoholista, és a hátralévő életem megkeserítője lett.

Egyedüli támogatást a nagyszüleim jelenthettek (apukám szülei)

Leírom, mert fontosnak tartom a történet szempontjából,hogy papám a bankszférában dolgozik, igencsak magas pozícióban, rengeteg pénze van.

Gyerekként, egy alkoholista apa mellett nyomorogva ők inkább csak lelki segítség voltak, de néha adtak 10-20 ezer forintokat is nekem.Ez semmire nem volt elég, de mégis hatalmas segítséget jelentett nekem.

Nekik teljesen irreális a valóságképük, olyan szinten,hogy egyetértenek pl. a 47 ezer forintból meglehet élni mondattal is.Nem azért mert politikailag azonosulnak a mondat szellemi kigondolójával, ők maximálisan így gondolják.Csak okosan be kell osztani - ezzel egészítik ki.

Így vannak igencsak bosszantó kijelentéseik, és nem lehet zöld ágra vergődni velük.

Ugyanakkor sokszor más kérdésekben, vagy akár a hallgatásukkal is sokat segítettek nekem, valahogy azt érzem,hogy hálás lehetek nekik.

Elvittek nyaralni Amerikába jó pár éve, ha nyáron náluk voltam mindig éttermekbe jártunk, és olyan helyekre jutottam el velük ahová amúgy soha sem lett volna esélyem.

Mindig megértettek ha apukámról panaszkodtam, és sokáig úgy éreztem,hogy ők azok akikre bármikor számíthatok.

Az utóbbi időben minden döntésemet kritizálták, minden pozitív tettemet lekicsinyítették.Fél éve vettem meg álmaim autóját, ami egy oldtimer korú autó, bár ezt az ára nem tükrözi, egy fiatal és modern autót tudtam volna az árából venni.

Amikor kisgyerek voltam ez az autó akkor volt "fiatal" de inkább középkorú, és anyukámnak a nagy kedvence volt, nagyon sokszor azt beszéltük,hogy veszünk majd egy ilyet, és együtt fogjuk vele bejárni a világot.

Hát ez már sosem fog összejönni, de amint megvettem a kocsit akkor úgy éreztem,hogy kerekebb, és jobb lett az életem.

Míg nem jöttek mamámék akik, lehurrogták,hogy hogy vehettem egy ilyen régi szart ennyi pénzért, meg amúgy is, hogy engem átvágtak, és így tovább.

Fájt, de tudtam,hogy ez lesz a véleményük, így tűrtem.

Aztán a napokban elmentünk mamámmal apukámhoz, és ők elkezdtek beszélgetni, én a másik szobában voltam.

Nem tudom,hogy miből gondolták,hogy nem hallom, de apám,-ahogy mindig- elkezdett szidni,hogy ő nagyon szeret engem, de milyen gyerek vagyok,hogy neki nem adok egy forintot sem (amit eltudna inni), és hogy nézzem meg ő milyen körülmények között él, miközben én megvettem azt a szar autót, mert arra van eszem.Továbbá apám kilátásba helyezte,hogy ő nem fizeti tovább a házra felvett hitelt, amit azért vett fel,hogy engem felneveljen (valójában elitta a javát) és,hogy vigye a bank, úgyis én bukom az örökségem nem pedig ő.

Erre mamám hevesen elkezdett helyeselni,hogy mennyire igaza van, fizessem én a ház törlesztőjét ha örökséget akarok, (azért,hogy az alkoholista apámnak ne legyen gondja az elivott tartozásra és legyen hol laknia), meg hogy olyan vagyok mint egy ostoba kisgyerek aki a hülye anyjával kitalálta,hogy kell az a szar autó, és meg is veszem mert annyi eszem van.

Nem tudom,hogy mennyire jön át, itt nem csupán az autóról van, szó.Ez egy mindennapi használatra tökéletesen alkalmas, és megbízható kocsi, akad még belőlük pár darab az utakon.Nekem sokat jelent ez a márka, ez a típus.

Ezen kívül bánt,hogy lenézik a döntésem, és hogy mamám ennyire egyetértett apámmal, miközben előttem mindig azon volt kiakadva,hogy hogy lehet valaki ilyen apa.

Mindig azt mondja amit hallani akar az akivel beszél?!

Egyre inkább úgy érzem,hogy nincs rájuk szükségem, mert csak kritizálnak, de nem dicsérnek.Bármit csinálok, az nem jó.Ez nem erősít, inkább gyengít.Felnőtt ember vagyok, és túlságosan beleszólnak az életembe.Azért mert megosztom velük a gondjaim panaszaim (miután kérdezik, és miután tudják,hogy ők a nagyszüleim, és az egyetlen olyan emberek akikről tudnom kell,hogy meghallgatnak és megértenek)

Félek,hogy megbánnám, mert öregek, nem fognak örökké élni.Sokat köszönhetek nekik, sok szép emlékem van velük, de sokadjára sem értik meg,hogy bántanak az ilyen megjegyzéseikkel, és rombolnak.Ez nem az első ilyen eset.

Azt várnám,hogy "szar döntést hoztál az autó vásárlással, de megértünk, használd egészséggel" és pont, soha többé ne hozzák fel - szerintem így lenne helyes.

Ezt viszont hiába mondom nekik, ők mindig ilyenek voltak, és ilyenek is lesznek.