Kedves Anyukák! Anyaként számomra evidens, hogy a saját szüleimhez megyek többet a gyerkőccel a férjem nélkül, és nem az ő szüleihez. Anyósoméknál ebből feszültség van, mert így kevesebbet látják az unokát. Ki, hogyan oldja ezt meg? Tanácsot kérek!

Nekem nem evidens ez. Mindig a férjemmel együtt megyünk vagy jönnek hozzánk a szüleink. Egyedül nem szoktam sem a saját szüleimhez, sem a férjem szüleihez menni. Igaz, hogy mindkét család 1,5 órányi útra van tőlünk. Anyósomék Bp másik végén laknak, anyuék vidéken, de ugyanannyit látják az unokát (kéthetente egy fél napra), mert hétvégékre általában van programunk, hétköznap meg ugye dolgoznak még ők is, meg a férjem is.

Miért nem lehet az, hogy együtt mennétek mindkét szülőpárhoz? A te szüleidhez is csak annyit mennétek. Heti 3 nagyon sok szerintem, nálunk jó a viszony, de jó dolog kicsit a saját életünket élni.

Apuka vagyok, de talán nem gond, ha én is válaszolok.

Többrétegű a probléma.

Ha jól értem, még pici csecsemőről beszélünk.

Heti háromszor viszed a te szüleidhez, heti egy-kétszer férjed szüleihez. Tehát hetente 4-5-ször megy vendégségbe a baba. Nem sok ez neki?

Szerintem untig elég heti egy délután a te szüleidnél, heti egy a férjed szüleinél.

A férjed miért nem indul el a saját szüleihez a babával nélküled? Még kizárólag szopik a baba? Szerintem 6-8 hónapos kortól már simán vihetné úgy, hogy 2-3 órára távol van tőled a baba, tehát másfél-két órát lenne a szüleinél a babával (gondolom egy településen laktok, azért találkoztok ennyiszer). Természetesen tisztába kell tudnia tenni. Ha anyósod kevesli a találkozásokat, és a baba már van ennyi idős, akkor anyósod rója föl a fiának, miért olyan pipogya, hogy nélküled nem tud kimozdulni a babával.

Az viszont hülyeség, hogy azért sír a baba anyósod kezében, mert nem szeret náluk lenni. Egy ekkora baba minden idegen kezében sír (vagy legalábbis sírhat). Ha sokat vannak együtt, hallja a hangját, érzi az illatát, látja őt, akkor majd ez alakulni fog. Gondolom apuka kezében nem sír. Először legyen sokat az ő kezében, aztán majd egyre többet a nagyszülőkében is. Szép fokozatosan megszokhatja őket.

De mondom, a gyakori találkozás sem kéne, hogy azt jelentse, hogy minden nap viszed valakihez a gyereket. Heti 1-1 alkalom (alkalmanként 2-3 óra) a nagyszülőknél ennyi idősen elég.

Miért evidens? Ugyan mikor kicsi voltam, akkor mi is az anyai nagyszüleimnél voltunk többet, és zömében anyukámmal, de ennek annyi volt az oka, hogy apám késői gyereke volt a szüleinek (volt már 5 idősebb testvére, amikor megszületett, és 1 már nem élő idősebb testvére, aki csecsemőként halt meg), így apám édesanyját már anyám sem ismerte, és már apám édesapja is idős ember volt, akit apám egyik nővére gondozott, 8 vagy 9 éves voltam, amikor apai nagyapám meghalt 83 évesen. Anyám meg pedagógusként nyaranta lecuccolt velem és öcsémmel a szüleihez falura a fővárosból, hogy jó levegőn legyünk, apámnak meg jobban be kellett osztania a szabadságát, mert ő meg más szakmát végzett, és ott meg nem úgy adták ki a szabadságokat, de hétvégente ő is ingázott.

De azért feltételezem, hogy mi is többet mentünk volna az apai nagyszülő(k)höz, ha pl. még mindketten sokáig és jó erőben, egészségben éltek volna.

Nem, nem evidens...

Még normális családban sem.

Én "összevissza" családban nőttem fel, csak apai nagyszüleim voltak.

Anyámat elhagytam, így csak anyósék vannak. De vele nagyon jóban vagyok, bármikor rá merem bízni a 3 éves fiam, szeret náluk lenni, többször volt már ott nélkülünk (pedig messze laknak).

Férjem gyerekként többet volt az apai nagyszüleinél, mint az anyainál. Pedig ők laknak messzebb. Még mindannyian élnek szerencsére, jó a viszony mindenkivel. SZóval náluk sem volt evidens...

Szerintem itt te generálod a negatív feszültséget, nem anyósod.

Mennyi idős a kicsi? Azért néha otthon is szoktatok lenni??? Mert gondolom be is vásárolsz, ügyeket intézel stb...

Ha közösen mentek anyósékhoz, te mész a férjed nélkül a szüleidhez, a férjed viszont nem megy nélküled a saját szüleihez, akkor anyóspajtiék miért rád haragszanak és nem a fiukra? Rendezzék le vele. Szerintem teljesen normális, hogy te a saját rokonaidhoz mész, ha van rá időd.

Nálunk más a helyzet, mert az én szüleim messze laknak. Oda csak együtt megyünk. Apósom látja legtöbbször az unokát, hozzá megyünk együtt is és úgy is, hogy csak a férjem megy a gyerekkel, de úgy nem, hogy csak én a gyerekkel. Anyósomhoz nem megy senki, őt nem érdekeljük.

Heti 3-szor mész a szüleidhez? Te jó ég, az rengeteg... És egy alkalommal mennyi időt töltötök ott? Mikor vagytok otthon? Olyan, mintha ti nem is külön család lennétek.

Az én szüleimnél havi egy hétvégét tölt a gyerek, a másik nagyszülőknél szintúgy. Mi egy pár órát vagyunk vendégségben, a gyerek meg két éjszakát ott alszik. Pont elég, pont jó, mindenki elégedett. Tehát havi egy találkozás van, egyik hónapban az én anyáméknál, másikban a férjem szüleinél.