Fiatal felnőttek, mennyire tudtok megbeszélni dolgokat a nagyszülőkkel?
26 éves vagyok és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind a négy nagyszülőm él még. Az utóbbi időben érezteti az idő a súlyát szegényeken, jóval nehezebb dolgokat megbeszélni velük, mint eddig. Például arra a hírre, hogy összeházasodunk a párommal az egyik nagyszülőpár leplezhetetlenül negatívan állt hozzá, mint utólag kiderült félt az anyagi vonzatától, hogy esetleg nagyon mínuszban jövünk ki. Aztán amikor lezajlott a lagzi és még maradt is egy kevés pénz, akkor jött az előre is várt öröm.
A babahírnek sem örültek már olyan nagyon, mint régebb bármi kicsiségnek, pedig a páromat legalább úgy szeretik, mintha ők nevelték volna kiskorától.
Volt olyan eset is, hogy felmondtam a munkahelyemen és úgy döntöttem nem mondom el nekik, mert tudom, hogy lesújtja őket a hír és azon kezdenek aggódni, hogy vajon hogy tudunk megélni (pedig tudják, hogy van tartalék is). Egy hónapra rá új munkahelyem volt, de ők időközben megtudták, hogy felmondtam a másik helyen és jött a sopánkodás.
Egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudunk egy hullámhosszon lenni velük, ahogy az idő telik és öregednek. A magánügyeket természetesen nem osztjuk meg velük, de például a babahírt csak meg kellett mondjuk. Irtóztam is előre, éreztem, hogy nem lesz olyan kellemes a hír átadása, és nem csalódtam. Régebb annyira könnyen meg lehetett beszélni velük mindent, szinte náluk nőttem fel.
Más is van ilyen helyzetben? Hogy tudja kezelni a dolgokat?
válasza:Nálunk semennyire. Én már nem is mondok el neki semmit (nagymama). Mindent túlreagál, kifordít, szétkürtöl, és mindenbe beleszól.
Te még jobb helyzetben is vagy. Figyelj, öregszenek, szellem semmit nem tudsz tenni. Ne foglalkozz velük. Mondd el, amit jónak látsz, a véleményüket meg hagyd figyelmen kívül.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az én nagymamám 81 éves, de semmi ilyet nem tapasztalok. Én inkább azokat az igazi régi berögződéseket veszem rajta észre, de igyekszik ezeket nem hangoztatni nagyon.Tudja hogy más világ van, de ha ezeket mondja is az sem bánt.
pl: legyen esküvő mert régen az nélkül szégyen volt együtt élni, vagy legyen templomi is. Mikor akarunk már gyereket lassan 30 hoz közel.
Én ezeket a dolgokat látom vele kapcsolatban, de ezzel soha nem bánt meg, nem szajkózza, csak néha kijön. most már ezeknek fele nem téma, mert túl vagyunk 4 éve az esküvőn. Most egy párszor kérdezett rá a gyerekre finoman , hogy mikor tervezzük de ennyi. Szóval furák a nagyszüleitek.
válasza:Már nem élnek, ismerni is csak kettőt ismertem.
Kapcsolatfüggő volt: az egyikkel mindig mindent meg lehetett beszélni, a másikkal sosem volt szoros a kapcsolatom. Anyám kedvéért azért rendszeresen látogattam őt is, és rendszeresen beszélgettem vele, és nem titkoltam el semmit, mert megalázónak tartottam volna magamra nézve. Elmondtam mindent, aztán ő azt gondolt (és azt mondott) róla, amit akart.
válasza:Nagyszülője válogatja. Nálunk elég érdekes felhozatal volt: volt egy halott (sajnos... akkor halt meg, amikor fél éves voltam), egy stroke-ot kapott, egy enyhe idegbajjal küzdő meg egy szemétláda (bocsánat a kifejezésért, de tényleg csak így tudom leírni). Közülük rendesen beszélgetni az enyhe idegbajos nagyival tudtam, őt imádtam, de az élete vége felé már vele is nehezebb volt, mert akkor már csak a félig fabrikált régi sztorijait hallgattam. De ő kifejezetten modern nagyi volt, hallgatta a rádióban a híreket, nagyon sokáig dolgozott, tisztában volt vele, hogy ma nem azok a dolgok vannak, mint az ő fiatalkorában. Kicsit túlóvott engem, de ilyen jellegű gondok nem voltak, hogy ne tudta volna a pénz értékét meg azt, hogy manapság nem biztos, hogy megbecsülik a munkaerőt, és nem az öngyilkossággal egyenlő, ha vki felmond.
A másik nagyi talán szellemileg fittebb volt az élete derekán, de vele azért nem beszélgettem, mert sunyi volt és aljas. Plusz komoly dolgokról vele nem lehetett beszélni, mert 3 témája volt: a virágok a kertjében, az aktuális brazil szappanopera meg az egészségügyi bajai (ill. hogy milyen hülye az orvos, hogy nem azt a gyógyszert írta fel, ami a tévéreklámban volt). Ja meg hogy mi mennyire kevésbé szeretjük őt, mint a nagybátyám gyerekei (persze, úgy nyilván, hogy az ő feneküket nyalta folyton, minket meg le se szart soha).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!