Túlreagálom vagy komoly bajok vannak a nagyszülőkkel?

Azzal kezdeném,hogy a férjem szüleitől mindössze 400'méterre lakunk,hetente egyszer biztos átmegyünk és többször beugrunk hozzájuk, de számomra elviselhetetlenek lettek...anyósom depressziós, mert állandóan csak panaszkodik, mindig azzal van elfoglalva hogy fáj a lába,semmi másról nem beszél, ez 2 éve tart, apósom leépülése folyamatos amit senki nem akar észrevenni...cipőjét a hűtőbe rakja, amikor elindul otthonról órákig a dolgait pakolgatja amit persze otthon hagy, ezt még lenyelném, de az utóbbi hetekben már sztorikat gyárt, a férjemnek olyanokat talál ki,hogy én csavargok napközben, persze ez nem igaz, kismama vagyok éppen...maximum a játszótérre viszem ki a gyereket...a férjemet minden ok nélkül elócsárolják másnak, pedig ő az egyetlen aki anyagilag is segít nekik...amikor ezzel szembesítve vannak letagadják...ha két napig nem hallanak felőlünk akkor hisztériás rohamot kapnak. Minden létező rokont utálnak, és egész életükben negatív emberek voltak...nem szívesen megyek hozzájuk a pchihés zavaraik miatt, de a férjem nem akarja belátni,hogy az apjának időskori demenciája van, a mellette lévő 3'másik betegsége mellett, az anyja meg depressziós gyógyszer függő, számoltam mennyi fájdalomcsillapítót vált ki és mennyi marad, hát mondhatom marék számra szedi, amikor ezt is felhoztuk letagadták..már nem tudom mit tegyek, nagyon lehangoló emberek...Ti mit csinálnátok a helyemben?