Felnőttként mennyire segítenek/támogatnak a keresztszüleid?

Nincsenek keresztszüleim

Kb. 13 évesen lelocsolták a fejem, ott voltak, utána párszor találkoztunk, és ennyi. Több locsolkodás nem volt.

Nekem rokonok. Soha, semmiben nem nyilvánult meg, hogy a keresztszüleim IS - anyagilag nem is vártam volna el, de lelkileg sem, időráfordításban sem, semmiben, gyerekkoromban sem.

Nekem szerencsére nagyon jó kapcsolatom van a keresztszüleimmel, főleg keresztanyámmal. Ő és az én édesanyám középiskolában, a kollégiumban ismerték meg egymást, és azóta is igaz barátok. Olyanok, akik meg tudnak beszélni egymással mindent, még akkor is, ha a másik nem azt szeretné hallani, mert nem lesz sértődés belőle. 10 percre laktunk egymástól több mint 20 évig, régebben minden héten láttuk egymást, most kicsit ritkábban, de ennek ellenére jól tartjuk a kapcsolatot. A kereszttestvéreim velem és öcsémmel egyidősek, ami szintén sokat segített.

Nekem is rokonok, ennek ellenére évek óta nem beszéltünk, igazából annyi volt a kapcsolat, hogy a keresztelő után néhányszor találkoztunk

Keresztanyám amikor bajban voltam mindenben segített amire képes volt, és nem vallotta kárát az ő fia.

#16 + Kereszapám kiadó lakásában ingyen lakhattam.

Nem támogatnak, de nem is várnám el. (ritkán beszélünk)

Elméletben a szülők halála után, a keresztszülők lépnek a helyükbe.

Ünnepi alkalmakkor eltudunk beszélgetni valamennyire, letudjak a "kötelező" ajándékot, és ennyi. Kb. 8 éves koromig nagyon sokat voltam náluk, de utána eltávolodtunk. Nagyon sajnálom egyébként. Úgy gondolom hogy gyerekkoromban nekik kellett volna keresni, de lexartak. Ma meg már ugye nem is egyhelyen élünk, nem akarok sehova bezavarni, kellemetlenkedni. Én viszont most leszek keresztszülő valszeg, próbálom nem elcseszni így. :D