Mi lenne az "ideális" megoldás ebben a helyzetben?
Előre szólok hosszú lesz.
Párommal 6 éve vagyunk együtt, 4 és fél éve már hogy Pesten lakunk albérletben. Szüleink 50 km-re vannak vidéken, kb 35 perc kocsival, ha nincs dugó.
Anyósom (nem vagyunk házasok, de egyszerűbb így, mint mindig párom édesanyját írni..) viszont sajnos 2 éve megbetegedett, rákot diagnosztizáltak nála. :( Megkezdődött a kezelése, kemó, sugár, műtétek stb. Úgy tűnt jobban van, voltak rosszabb időszakai, de hittünk benne, hogy rendbe jön, nagyon erős nő. Azonban pár hónapja nagyon rosszul van sajnos. Már ápolásra szorul, egyedül nem igazán tud mozogni. Egy ideig járt hozzájuk ápoló segíteni, de az drága volt, így apuja felmondott melóhelyen és most ő ápolja egész nap.
Páromnak (30) van egy 33 éves nővére, aki otthon lakik. A szülei soha nem voltak olyan hú de jó anyagi helyzetben, de azért megéltek. Apuja ha mondhatjuk úgy soha nem volt túl nagy munka hőse, mindig olyan munkát keresett, ahol a lehető legkevesebbet kell dolgozni és nem is kapott túl sokat, minimálbért csak. Anyuja volt inkább aki normális pénzt keresett, ő most csak táppénzt kap (kb 140 ezret), meg nővére nem rég kezdett el a vírus után dolgozni, ő keres nettó 230-at. Míg párom otthon lakott minden hónapban beadott a közösbe 40-50 ezret. Mióta külön már nem, itt van nekünk is az albérlet stb.
Azonban az utóbbi időben felmerült sajnos a kérdés, hogy mi lesz ha anyukája meghal, mert tényleg nagyon rossz állapotban van. Egyedül maradna egy 2 szinten nagy házban apuja meg a nővére és azt bizony 2-en nem bírnák fenntartani, főleg hogy apuja jelenleg nem dolgozik és ki tudja mikor tudna talpra állni, ha bekövetkezne a "baj". És hát párom mondta, hogy apuja már célzott arra is, hogy lehet haza kéne költöznie, hogy segítsen. Na én itt lefagytam. Nem akarok gonosz lenni Isten lássa lelkem, imádom anyósom, annyira sajnálom Őt, de soha, semmilyen körülmények között nem tudnék együtt élni senkivel. Kizárt, hogy összeköltöznék apjával és a nővérével. Imádom, hogy megvan a mi kis külön életünk, nem kell senkihez alkalmazkodnunk, ha akarok meztelenül flangálok, ha úgy tartja kedvem szétdobálom a cuccaim, nincs aki szóljon érte, hogy miért nem hajtom egyből össze stb. Ráadásul itt Pesten van élet, ott vidéken semmi. Nővérével sem feltétlen vagyunk hú de jóban, nem vesztünk össze meg semmi, csak nekem nem szimpatikus a páromhoz való hozzáállása. Gondolok itt arra, hogy nem egyszer és nem is kétszer "húzta le" párom, akkor kért kölcsön, amikor nekünk is nagyon kellett a pénz, csak hogy nyaralni mehessen, majd utána mindenre volt pénze, csak arra nem, hogy visszaadja amivel tartozik és még ezer ilyet tudnék mondani. A lényeg, hogy neki minden meglegyen és a lehető legkevesebbet kelljen érte fizetnie.
Egyszerűen fogalmam nincs mi lenne a "jó" megoldás ebben a sajnálatos helyzetben. Párom első körben anyagi támogatásra gondolt, de nem tudja mennyire, viszont nem kevés kéne, hogy ők ott ketten kijöjjenek minden hónapban, nagy a ház, a rezsi kb 110 ezer és akkor még nem ettek. Perpill ugye a nővére az aki rendes 8 órában dolgozik, apuja felmondott és ha anyuja ne adja Isten elmegy, akkor a táppénz is kiesik, amit most kapnak még. Akárhogy számolom a nagyon minimum, amit haza kéne adjon az 50 ezer, de szerintem még az is kevés. Ellenben viszont nekünk itt az albérlet, ami 130 ezer plusz rezsi, plusz garázst is bérlünk, tehát minden hónap úgy indul, hogy mínusz 170 ezer. És még nem ettünk, szórakoztunk, arra is lazán elmegy 130-140 ezer. Én nettó 270-at keresek, párom 250-et és már jó ideje bennünk van, hogy feleslegesen dobáljuk ki a pénzt az albérletre, gyűjtögetünk önerőre és hitelt akarunk felvenni, de ha minden hónapban 70-80 ezreket haza kellene adjon, akkor mi hátra felé haladnánk és nem előre. Egyszerűen bárhogy agyalok nem tudom mi lenne a köztes megoldás. :(
Nem szeretném, ha szívtelennek és gonosznak tartana a családja, de azt nem érzem jogosnak, hogy elvárnák, hogy párom adja fel az életét 30 évesen és költözzön haza, csak hogy kijöjjenek anyagilag, mert a házat nem akarnák eladni, mert hát 30 éve ott élnek, ugyanis feljött ez is ötletként, hogy az lenne a racionális megoldás, ha eladnák azt a nagy házat és kisebbe költöznének, de ezt nem akarják.
Kérlek mondjatok valamit, szerintetek mi lenne a megfelelő lépés egy ilyen sajnálatos helyzetben? Nagyon köszönöm előre is.
válasza: válasza:"Azt magától mondta, hogy nem várná el apjától, hogy ha neadjisten édesanyja meghal, akkor egyből menjen munkát keresni."
Mi a szösz?
Te, kérdező, jó, hogy ülve olvastam ezt, mert hanyatt estem volna a döbbenettől!
Az apja azért nem dolgozik, mert a feleségét ápolja. Ha felesége meghal, miért ne menne azonnal munkát keresni??? Pláne úgy, hogy nem tudja magát eltartani, nincsenek tartalékai, és a vele lakó lánya, plusz valószínűleg a külön lakó fia pénzéből tudna csak megélni.
Komolyan mondom, ha a helyedben lennék, erős kételyeim támadnának, hogy egy ilyen gondolkodású emberrel merjek-e közös jövőt tervezni. Mindenesetre kétszer is gondold meg, mielőtt gyereket szülsz neki.
A házra visszatérve: igen, valószínűleg a ház fele anyósodé, akkor is, ha csak apósod van bejegyezve tulajdonosként. Ezt öröklik, de nem tudom, ebből a házastárs részesül-e. Mindenesetre eszerint párodé lesz a ház egynegyede (ha após nem örököl a felesége után) vagy egyhatoda (ha örököl). Utána el kell adni a házat, és a vételár fent említett hányada párodat illeti. A maradékból oldja meg apósod és sógornőd (együtt vagy külön) a saját lakhatását. Két embernek egy kétszobás lakás vagy ház (60-80 m2 alapterülettel) tökéletesen elég.
Amíg nem adják el, addig fizetni kell a rezsit, de ebből csak a fűtésköltség az, ami tetemes egy nagy házban. Elhasznált csapvíz mennyisége, szemétdíj, internet díj, főzéshez és vízmelegítéshez használt gáz mennyisége nem alapterületfüggő. A villanyszámla jelentéktelenül lehet magasabb egy nagyobb házban, ill. esetleg a ház biztosítása egy picivel. Tehát a téli hónapok okozhatnak csak gondot. Elvileg ezen a télen merülhet föl ez problémaként, mert (ha anyósod nem fog élni még jövő nyáron is), akkor jövő novemberre biztos el fogják adni a házat, ha tényleg el akarják.
válasza:"Az apja azért nem dolgozik, mert a feleségét ápolja. Ha felesége meghal, miért ne menne azonnal munkát keresni??? "
Nem tudom. Talán képzeld el, hogy meghal a feleséged. Másnap már fitten, boldogan mosolyogva jelensz meg az állásinterjún?
válasza:33-ra:
Nem fitten, nem boldogan, nem mosolyogva, de elmennék.
Basszus, legyen már ennyi tartás egy felnőtt emberben!
válasza:Goldmund!
Ja. Legyen benne. Benned is, ha az asszony meghal. Megrázod magad és kész.
válasza:Kedves #32. válaszoló!
Ezt a nézetedet: "A házra visszatérve: igen, valószínűleg a ház fele anyósodé, akkor is, ha csak apósod van bejegyezve tulajdonosként." ne terjesszed, mert NEM ÍGY VAN!!!
Az a tulajdonos, aki a tulajdoni lapon tulajdonosnak van bejegyezve.
Előfordul, hogy valaki elhunyt és az örökség tárgyalásánál egy-két tulajdoni lapot elfelejtettek előterjeszteni, miközben a többi hagyatékot valaki már megörökölte. EBBEN AZ ESETBEN SEM lesz automatikusan tulajdonos a jogerős örökös, hanem az újonnan felfedezett öröklési tárgyat LE KELL HAGYATÉKOLTATNI annak rendje-módja szerint.
Tehát - ha valamit nem tudsz biztosan, akkor ne tárd a világ elé a tévedésed, mert lesz, aki elhiszi és rosszul jár.
Köszönöm, ha megértettél.
válasza:36-ra:
Bocs, igazad van. Közben olvastam is korábbi válaszodat, csak addigra már elküldtem ezt.
Tehát ahogyan 27. válaszodat olvastam, ha az anya nevén semmi nincs a házból, csak az apáén (és ez a legvalósznűbb), akkor senki semmit nem örököl a házból, továbbra is az apa a 100%-os tulajdonos.
Akkor, ha külön két lakást vennének a ház árából, akkor úgy lenne igazságos, hogy amekkora értékű a lánya lakása, azt kompenzálják valahogyan végrendelettel vagy ajándékozási szerződéssel az apa lakását illetően. Habár szerintem a kérdező és párja már akkor örülne, ha apa és lánya eltartanák magukat, és nem pumpolnák őket.
válasza:#37,
amint írtam: lényeges, hogy ki (kik) szerepel/nek a tulajdoni lapon bejegyezve tulajdonosként.
Ha a szülők házasságuk ideje alatt KÖZÖSEN szerezték meg a tulajdoni jogot (én ezt vélem valószínűnek és nem tételezem fel az ajándékozást vagy a házasságkötés előtti tulajdoni jog megszerzését), akkor az egyik házastárs elhunyta esetén egyformán örököl az özvegy és a két gyerek. Ha az örökség letárgyalásánál más egyezség nem kötődik az örökösök között, akkor a törvényes öröklési rend szerint az életben maradt házastársé lesz a már meglevő 1/2 része mellé az örökhagyó tulajdonát képező 1/2-nek az 1/3-a. Tehát az özvegy tulajdoni hányada megnövekszik a mostani 1/2 ről még 1/6-dal, azaz 4/6-ra (egyszerűsítve 2/3-ra), a gyerekeké pedig lesz kétszer 1/6, vagyis 1/3., összesítve 4/6 + 2/6 = 6/6 = 1/1, azaz egy egész, és szét van osztva a vagyon.
Ebben az arányban lenne (ha másként nem egyeznek meg) szétosztva az eladásból származó pénz is. A többi a felek dolga, hogy ki mit vesz belőle és mennyiért.
Más tényállás esetén az előbbi számítás változhat.
Azt javaslom, hogy ha érdekelnek további részletek, akkor inkább írj privátot, ne untassuk itt a többieket.
Köszönöm a további válaszokat.
Az biztos, hogy nem volt az apukája nevén a ház, mikor összeházasodtak, közösen vették meg a telket és húzták fel rá a házat. De ez most tényleg az utolsó, amivel foglalkozni akarnék, a jog és a törvények számomra nagyon összetettek, ha odajutnánk, hogy ez aktuális lenne, akkor majd mindenképp megkérdezünk egy hozzáértőt.
Oké, azt én sem várnám el fordított esetben apumtól, hogyha anyukám meghalna, ő egyből másnap menjen vissza munkába, azért ez egy nagyon kemény dolog, de ismerem párom édesapját és ő addig fogja húzni az álláskeresést, ameddig csak tudja. Soha nem szeretett dolgozni, most legalább még "kifogása" is lenne, hogy miért nem tud dolgozni. 56 éves apuka, mikor fiatalabb volt is kerülte a munkát, kétlem hogy majdhogynem 60 éves korára jönne meg hozzá a kedve. Viszont akkor is el kell menni, mert nem várhatja el, hogy mi tartsuk el őt/őket és ebben remélem a párom is egyetért. Meg hát ugyanilyen alapon barátom is kibukhat a tragédia miatt és ő is kieshetne a munkából, nem csak az apja. Ismerem, tudom hogy össze fogja szedni magát és nem tervez itthon rostokolni hónapokig, de most az apja miatti példaképpen hoztam fel, hogy ha az én párom is úgy állna hozzá, hogy ő nem képes hónapokig dolgozni, mi is kakiba kerülhetnénk, nem hogy még őket is eltartsuk.
Egy szóval szar ügy ez az egész, de remélem hogy együtt ezt is meg fogjuk oldani úgy, hogy ne a mi életünk és kapcsolatunk lássa kárát.
Igen, néha elgondolkodom, hogy mikor fogja azt mondani, hogy végre ÉN vagyok a családja és én vagyok az első helyen, nem a szülei meg a tesója, ugyanakkor viszont tudom és látom rajta, hogy mennyire szeret, 6 év után is mindennap érezteti velem, hogy mennyire fontos vagyok neki, szóval én bízom a legjobbakban. Többen mondták, hogy gondoljam át, mielőtt szülök neki, meg majd a gyermekeink stb. Emiatt nem kell "aggódni", gyereket egyikünk sem akar soha, legalább amiatt nem lesz fejfájás a történet szempontjából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!