Szerintetek mi a megoldás? Más is volt ilyen helyzetben?

Tanulmányok: #1-nek alapvetően igaza van, azonban árnyalni érdemes. A 2-es érettségivel az első kiesők között lennél. A matematika, kémia olyan helyeken nem középiskolás fokon megy. Ugyanakkor amint egy kolléganőm alig és eléggé rosszul tanuló fia pont a kertészmérnökire jutott be, imádta, és emiatt szárnyalt vele, ez neked is összejöhet.

Szerintem is érdemes lenne a matematika, biológia (kémia?) tárgyakból újra érettségizned, mert ha ezek megvannak négyesre, akkor jó esélyed van arra, hogy az egyetemi terheléshez is hozzászokj. Ha fel tudsz rá készülni jövő májusra, akkor az olyan intenzív tanulást jelent, teljesítményugrást követel meg, amekkora ugrást még azután az egyetemi félévi vizsgákkal kell tenni.

Család: A családi környezeted alaposan aláásta az önbecsülésedet, emiatt sem tudtál jól teljesíteni az iskolában. Ehhez pszichológust kellene igénybe venned. Egyedül sokkal lassabban fog menni a dolog.

Önbecsülés: Sajnálom, hogy anyád ekkora teljesítménykényszer alatt tart. A folyamatos csesztetése kiöli a maradék önértékelést. Az én anyám is ezt csinálta a csajozás tekintetében.

MEGOLDÁS: Nem feltétlenül ebben a sorrendben. 1. Az önbecsülésedet kell megerősíteni valami hobbival, munkával, amiben sikereket érsz el. Ez lehet a motor, karate. 2. Az édesanyádtól/a családtól érdemes lenne minél távolabb kerülni, elköltözni, hogy ne mérgezzen téged (attól még szerethet is). 3. Pszichoterápia. Ehhez családi segítség vagy munka kell, mert az ára 10.000 Ft/45 perc középkategóriában. Ha terápiára adod a fejedet, az ott történteket sose beszéld meg az érintett személyekkel!

Egyrészt ne fogd másra a saját hibáidat, mert nagyon szánalmas.

Másrészt felejtsd el az egyetemet, nagyon kevés lennél oda, és hidd el, nem a szüleid válása miatt...

Bár alapvetően támogatom az ötleted, miszerint érettségizz le újra és jelentkezz arra az egyetemre, arra a szakra, amelyikre szeretnél, azonban úgy érzem, lélekben még nem vagy azon a szinten, hogy meg tudd csinálni. A helyedben először a szüleim által elmart önbecsülésemet szerezném vissza (szakember segítségével), munkát keresnék és minél hamarabb elszakadnék ettől a mérgező környezettől, ami körbevesz. Ez most rosszul fog esni neked, viszont úgy gondolom, attól lesz valaki érett, felelősségteljes, az életben sikeres felnőtt, ha a gondjain át tud lépni, tehát erőt tud magán venni a változás érdekében (ha kell, szakember segítségét is igénybe veheti, mert nem szégyen!), illetve magába néz, és belátja, hogyha ő hibázott, vagy ha mégsem ő tehet a kialakult helyzetről, nem emészti magát feleslegesen miatta, inkább törekedik arra, hogy minél hamarabb megoldódjon a probléma. Kérlek, ne fogd a szüleidre a saját életed nehézségeit, mert ugyan biztosan közrejátszottak ezen helyzet kialakulásában, de neked nem lesz attól jobb, hogy másokra hárítod önnön felelősséged! A történelem szóbelin hozd ki magadból a maximumot, törekedj a négyesre legalább, és a többi érettségi tantárgyaddal is hasonlóképp járj el. Nem a jegy miatt (föként), inkább magáért a tudásért. Emellett, ha komolyak a szándékaid a kertészmérnökivel, akkor sok energiát kell fektetned majd a matekba, kémiába, biológiába és fizikába is (minden mindennel összefügg...), de úgy gondolom, ha valaki elég elszánt, lesz benne annyi erő, hogy tegyen magáért és a céljaiért, hogy jobb legyen neki, mert azért valljuk be, siránkozással és önsajnálattal csak pocsékolja az ember a drága idejét. Tenni kell azért, hogy olyan változások menjenek végbe az életedben, melyek pozitívan hatnak majd rád. Verd le magadról a múlt fojtogató láncait, és koncentrálj az elérendő célodra! Lesznek olyan időszakok, mikor a francba sem kívánod az egész egyetemet meg a tanulást, a kitartó, kemény munka eredményeként olyan képzettséghez jutsz később, mely a továbbiakban nem csak a munkád, hanem életed hivatása lesz a továbbiakban, ez lebegjen a szemed előtt.

U.I.: Nem szégyen az, ha valamit nem értesz vagy nem tudsz, nem kínos segítséghez folyamodni a tanulásban, vagy akár a magánéletedben adodó gondokkal kapcsolatban sem. Sok erőt és kitartást kívánok neked a továbbiakban, és őszintén hiszem, hogy el fogod érni a céljaidat, bármibe is kerül. Anyádék meg kapják be az Úr nemes himbilimbijét, ne rajtad éljék ki magukat. 😁