Mi lenne az "ideális" megoldás ebben a helyzetben?

Előre szólok hosszú lesz.

Párommal 6 éve vagyunk együtt, 4 és fél éve már hogy Pesten lakunk albérletben. Szüleink 50 km-re vannak vidéken, kb 35 perc kocsival, ha nincs dugó.

Anyósom (nem vagyunk házasok, de egyszerűbb így, mint mindig párom édesanyját írni..) viszont sajnos 2 éve megbetegedett, rákot diagnosztizáltak nála. :( Megkezdődött a kezelése, kemó, sugár, műtétek stb. Úgy tűnt jobban van, voltak rosszabb időszakai, de hittünk benne, hogy rendbe jön, nagyon erős nő. Azonban pár hónapja nagyon rosszul van sajnos. Már ápolásra szorul, egyedül nem igazán tud mozogni. Egy ideig járt hozzájuk ápoló segíteni, de az drága volt, így apuja felmondott melóhelyen és most ő ápolja egész nap.

Páromnak (30) van egy 33 éves nővére, aki otthon lakik. A szülei soha nem voltak olyan hú de jó anyagi helyzetben, de azért megéltek. Apuja ha mondhatjuk úgy soha nem volt túl nagy munka hőse, mindig olyan munkát keresett, ahol a lehető legkevesebbet kell dolgozni és nem is kapott túl sokat, minimálbért csak. Anyuja volt inkább aki normális pénzt keresett, ő most csak táppénzt kap (kb 140 ezret), meg nővére nem rég kezdett el a vírus után dolgozni, ő keres nettó 230-at. Míg párom otthon lakott minden hónapban beadott a közösbe 40-50 ezret. Mióta külön már nem, itt van nekünk is az albérlet stb.

Azonban az utóbbi időben felmerült sajnos a kérdés, hogy mi lesz ha anyukája meghal, mert tényleg nagyon rossz állapotban van. Egyedül maradna egy 2 szinten nagy házban apuja meg a nővére és azt bizony 2-en nem bírnák fenntartani, főleg hogy apuja jelenleg nem dolgozik és ki tudja mikor tudna talpra állni, ha bekövetkezne a "baj". És hát párom mondta, hogy apuja már célzott arra is, hogy lehet haza kéne költöznie, hogy segítsen. Na én itt lefagytam. Nem akarok gonosz lenni Isten lássa lelkem, imádom anyósom, annyira sajnálom Őt, de soha, semmilyen körülmények között nem tudnék együtt élni senkivel. Kizárt, hogy összeköltöznék apjával és a nővérével. Imádom, hogy megvan a mi kis külön életünk, nem kell senkihez alkalmazkodnunk, ha akarok meztelenül flangálok, ha úgy tartja kedvem szétdobálom a cuccaim, nincs aki szóljon érte, hogy miért nem hajtom egyből össze stb. Ráadásul itt Pesten van élet, ott vidéken semmi. Nővérével sem feltétlen vagyunk hú de jóban, nem vesztünk össze meg semmi, csak nekem nem szimpatikus a páromhoz való hozzáállása. Gondolok itt arra, hogy nem egyszer és nem is kétszer "húzta le" párom, akkor kért kölcsön, amikor nekünk is nagyon kellett a pénz, csak hogy nyaralni mehessen, majd utána mindenre volt pénze, csak arra nem, hogy visszaadja amivel tartozik és még ezer ilyet tudnék mondani. A lényeg, hogy neki minden meglegyen és a lehető legkevesebbet kelljen érte fizetnie.

Egyszerűen fogalmam nincs mi lenne a "jó" megoldás ebben a sajnálatos helyzetben. Párom első körben anyagi támogatásra gondolt, de nem tudja mennyire, viszont nem kevés kéne, hogy ők ott ketten kijöjjenek minden hónapban, nagy a ház, a rezsi kb 110 ezer és akkor még nem ettek. Perpill ugye a nővére az aki rendes 8 órában dolgozik, apuja felmondott és ha anyuja ne adja Isten elmegy, akkor a táppénz is kiesik, amit most kapnak még. Akárhogy számolom a nagyon minimum, amit haza kéne adjon az 50 ezer, de szerintem még az is kevés. Ellenben viszont nekünk itt az albérlet, ami 130 ezer plusz rezsi, plusz garázst is bérlünk, tehát minden hónap úgy indul, hogy mínusz 170 ezer. És még nem ettünk, szórakoztunk, arra is lazán elmegy 130-140 ezer. Én nettó 270-at keresek, párom 250-et és már jó ideje bennünk van, hogy feleslegesen dobáljuk ki a pénzt az albérletre, gyűjtögetünk önerőre és hitelt akarunk felvenni, de ha minden hónapban 70-80 ezreket haza kellene adjon, akkor mi hátra felé haladnánk és nem előre. Egyszerűen bárhogy agyalok nem tudom mi lenne a köztes megoldás. :(

Nem szeretném, ha szívtelennek és gonosznak tartana a családja, de azt nem érzem jogosnak, hogy elvárnák, hogy párom adja fel az életét 30 évesen és költözzön haza, csak hogy kijöjjenek anyagilag, mert a házat nem akarnák eladni, mert hát 30 éve ott élnek, ugyanis feljött ez is ötletként, hogy az lenne a racionális megoldás, ha eladnák azt a nagy házat és kisebbe költöznének, de ezt nem akarják.

Kérlek mondjatok valamit, szerintetek mi lenne a megfelelő lépés egy ilyen sajnálatos helyzetben? Nagyon köszönöm előre is.