Kisebb testvérek! Ti hasonló helyzetben hogy tudtátok magatokat ezen túl tenni, vagy mit tudtatok kezdeni egy ilyennel?

Előre is bocsánatot kérek, mert nagyon hosszú lesz, de nem lehet rövidebben leírni!

Van egy 5 évvel idősebb nagyon erőszakos és rosszindulatú nővérem. Amikor kicsik voltunk nagyon sokat bántott és nem volt szabad elmondanom a szüleinknek, mert azzal zsarolt, hogy ha árulkodós vagyok, akkor nem fognak szeretni (3-4 éves voltam, nyilván akkor elhittem neki). Aztán amikor kamaszodni kezdett még rosszabb lett. Ez a tipikus menőcsaj lett belőle (műszempilla, műköröm, erős smink, szoli, festett haj, stb) emiatt még jobban bántott, mert én meg csendesebb típus vagyok és sokat olvasok. Azt mondta minek ennyit olvasni meg, hogy ha nem sminkelem magam, akkor majd a fiúk nem fognak szeretni.

Nagyon erőszakos, mindig nagyon csúnyán viselkedett a szüleimmel meg a nagyszüleimmel is, konkrétan, ha valamiért a szüleim rászóltak, ment a nagyszüleimhez panaszkodni, előadta úgy, hogy ő jöjjön ki jól belőle és egymás ellen hangolta teljesen őket. Velem is ezt csinálta, ha valamiért veszekedtünk, már be is adta, hogy ő a szerencsétlen áldozat, úgyhogy én kaptam ki. Ő volt mindig is a család kedvence, sokkal kevesebb dolog miatt volt mindig is rászólva. Én olyan iskolát választottam, ahol kollégistának kell lennem, mert messzebb van (egészségügyis szeretnék majd lenni, olyan iskola meg nincs mindenhol), erre amikor ez felmerült, nagyban hangsúlyozta, hogy ő bizony azért az itthoni iskolát választotta, mert nem olyan önző, hogy elvárja, hogy a szüleink fizessék a drága kollégiumot. Mindezt direkt előttem és úgy adta elő, hogy nagymamám mondta is, hogy én meg önző vagyok.

Sokkal kevesebbszer volt mindig rászólva, mint rám. Ha én megpróbálok neki visszaszólni, akkor én meg kikapok. Azt mondták a szüleim, hogy azért rám szólnak rám többször, mert ővele már nem tudnak mit kezdeni, hiába próbálták meg nevelni, nem hallgatott rájuk soha. (Ez egyébként igaz, mert bárki rászólt be volt mindig sértődve). Ezek miatt, hogy miket csinált velem már nagyon nehezen viselem el, feszült vagyok és sokszor úgy érzem, hogy elegem van belőle. Most költözött nemrég haza megint, mert szakított a barátjával, azóta úgy csinál, mintha ő lenne a kisangyal, hozogat nekem csokikat meg a szüleimnek is mondja, hogy majd ő ezt meg azt megcsinálja. A szüleim azt mondják, hogy igazságtalan vagyok vele, mert én már nem tudok hozzá közeledni. Azt mondják megbánta, amit csinált, mert látom, hogy próbálkozik, de ennyi év bántását nem lehet kiengesztelni némi csokival.

Mit csinálhatnék, hogy ez a neheztelés megszűnjön és jobb testvéri kapcsolat lehessen köztünk? A szüleim szeretnék, hogy normális legyek vele. Nem lehet róla panaszkodni, mert rögtön megvédik, hogy neki most milyen nehéz, ha véletlenül én szólok be neki valamiért, mert már nagyon elegem van belőle, akkor Anyukám egész nap dühös rám érte és vagy kiabál (legutóbb már össze is vesztünk miatta), vagy alig szól hozzám aznap. Bezzeg neki nagyon elnéztek mindig mindent, meg már mintha azok a dolgok, amiket régebben is csinált velem nem is léteznének, mert kitalálták, hogy ő azért bánt így velem, mert komoly mentális zavara van, én meg csak pusztán hisztis vagyok és fejezzem be. Még azért sem szóltak semmit, amikor nemrég kértem, hogy segítsen valamit a házimban és nem volt hajlandó. Mindig azt mondják, hogy ő ilyen, nem tudnak vele mit csinálni.