Ilyen szülői (v) iszonyban hogy döntenétek kapcsolat tartás terén? Kit választanátok? Vagy ki volt már hasonló helyzetben és hogy oldotta meg?

Tudom, felnőtt vagyok, meg minden, csak korábban felmerült, hogy ha úgy adódik, hogy lesz valaki komolyabb partner az életemben, anyámat jobb nem bemutatni, mert hol engem vegzál, hol a páromat-ha éppen van-, vagy kavarja köztünk a szart. Ugyanakkor ő az, aki ha mást nem, ír egy sms-t, hogy hogy vagyok és olykor félredobja a kényelmet és szén rám fél órát, attól függetlenül, hogy nem az ő személyiségtípusát örököltem és emiatt megszámlálhatatlan vita volt már.

Viszont ott van apum, akivel kicsinek jó volt a viszony, igaz, leginkább a hasonlóságok miatt.

Mára kb. senki és semmi se érdekli, a nagynénémet -az ő nővérét-se hívta fel az utóbbi 2-3 évben egyszer sem, akit megtámadott egy autoimmun betegség is,abból is a veszélyesebb fajta. Előtte azért havonta-két havonta felhívta, hogy hogy van, vagy valami, ma már semmi sincs ebből.

A gyerekkori barátját Isten tudja,mikor hívta fel utoljára, így most olyan ember sincs, akivel összejárhatna.

Nem vagyok egy hú de extrovertált ember, de ha valakinek az életében egy ember sincs a családján felül, akivel igazán kijönne, ott valami nem stimmel, mert olyan nincs, hogy csak én vagyok a normális, mindenki más gőzmozdony.