Alkoholista, kevésbé odafigyelő szülők miatt kialakulhatott most felnőtt koromra (20 éves vagyok) egyfajta személyiség zavar? Borderline? Vagy bármi hasonló?
Különösebb tüneteim nincsenek, “csak” annyit vettem magamon észre , hogy nagyon nehezen bízom emberekben, nagyon nehezen engedem magamhoz közel őket, illetve hogyha közel is szeretném engedni, akkor van bennem egy olyan ösztön vagy valami ilyesmi, hogy eltaszítom. Nehezen köteleződöm el, de ha igen, akkor meg túlságosan akaszkodom, és nagyon ragaszkodom.. betegesen félek attól, hogy megbántanak, vagy megcsalnak.
Lehet ez a kiskori élmények miatt, vagy teljesen elhatájolható?
Kérek hasznos véleményt. Köszönöm. :)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A bizalmatlanság még nem furcsa.
Szerintem érthető.
A nehezen elköteleződés szerintem tipikus fiatalkori sajátosság.
Sőt,vannak akik idősebben sem tudnak.
A ragaszkodás szintén.
Majd ezeket idővel kinövöd normális esetben.
Az,hogy ennek van-e köze az alkoholista szülőkhöz,kitudja.
Nagyon sok alkoholista van az országban.Mentálisan beteg a társadalom legalább fele,csak nincs diagnosztizálva.
válasza:Nem. Nekem semmi bajom.
Egyszeruen csak fiatal vagy keresed onmagad. A szemelyisegedet tudod fejleszteni. Ha zavar a sajat bizalmatlansagod akkor probald fejleszteni ezt az oldalad. Nyugidtan elmehetsz pszichologushoz, kineziologushoz, jogazni vagy ami neked szimpatikus.
A szuleidet is most kezded el maskepp latni, realisan. De azert a sajat jellemed még ne varrd egybol a nyakukba:-/.
válasza:Az a baj, hogy lassan ott tartunk, hogy óvodás kortól felfele minden 2. ember borderlineos, bipoláris, depressziós, pánikbeteg, stb. Már alapvető emberi tulajdonságokat és természetes reakciókat is ezek tüneteinek gondolják.
Az ember nem gép, hogy alapértelmezett beállításokkal mindenki egyformán működjön. Ha valami rossz történik szomorkodunk, ha izgulunk akkor nincs étvágyunk, ha félünk remegünk, ha front van fáj a fejünk... ezek teljesen normális dolgok és mégis tonnaszám zabálják rá naponta a nyugtatót meg az antidepit, mert jaj ők bizony pánikbetegek és anèlkül nem tudnak élni.
Az emberek jelleme sem egyforma, a többség pedig egyáltalán nem él éjjel-nappal full happy életet, sőt. Mindenkinek vannak gondjai, nehézségei, rossz tulajdonságai. Ha ettől már mentálisan betegnek számít, akkor a világon minden ember az.
Ha viszont mindenki az, akkor ez a normális, ergo valójában senki nem beteg, csak ilyenek vagyunk. Ennyi.
válasza:Abszolult nem bordeline
felnott ember nem hibaztat masokat sajat sorsaert
Egyeltalán nem mást hibáztatok, főleg nem a szüleimet a saját “sorsomért”, csupán olvastam cikkeket, akik összekapcsolják a szülői hátteret azzal, amilyen tulajdonságaik vannak.
Csupán kérdeztem, hogy lehet-e ez az oka annak, vagy csak most kezdek érni, felnőni, és ezáltal megismerni önmagam és reálisan látni a körülöttem történő dolgokat/tulajdonságokat.
Így, hogy sokan azt írtátok, hogy kezdem kiismerni magam, és ez normális így már teljesen megértem magam.
Nagyon köszönöm a hasznos kommenteket.😊
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!