Hogyan vettétek rá magatok arra, hogy segítségét kérjétek? Hogy néz ki a pszichoterápiás kezelés?

Egy pszichiáter borderesnek mondott de papír róla nincs. Tekintve, hogy nem vagyok önálló és rettegek a magánytól, már a legelső pillanattól segítséget kértem. A baj ott van, hogy nemigen volt kitől. Jelenleg van de ha nem lesz akkor megint pánikolni fogok, mint minden normális ember a koromban.

Budapesten ismerek TB alapú pszichoterápiás helyet, ahova fordulhatsz. Elvileg a pszichoterápia fájdalmas feltárásokból, kreatív foglalkozásokból, másokkal való kommunikációból és ezeknek megfigyeléséből, továbbá bentfekvésből áll. A kezelők meg eldöntik, hogy kell gyógyszer vagy sem. Személy szerint jobban szeretek bent lenni a kortársaimmal (kórtársak is egyben) (legalábbis régen szerettem de az máshol volt csak oda nem mehetek), mint otthon. Jót tesz a környezetváltás.

Azt tanácsolom úgy menj oda egy ilyenhez, hogy elmondod, hogy KONKRÉTAN mi bajod, mi nem jó az életedben mi nem megy miért vagy rosszul azaz mi a panaszod. A diagnózist majd ők tudják.

szia!

melyik egyetemre jársz?

egyébként pedig nekem a volt párom adott ultimátumot, hogy vagy elmegyek szakemberhez, vagy kidob. végül elkezdtem járni terápiára, de ugyanúgy kipaterolt :D de már nem bánom, jó volt ez így, és felfedeztem az idő előrehaladtával, hogy nekem igenis magamért kell járnom és fejlődnöm, nem mások elvárása miatt.

hajrá!

21/L

Pedig segítségkéréshez kell a legnagyobb erő!

Tudod, hány olyan ember van, akik azt vallják, hogy ők mindent megoldanak egyedül, de közben semmi nem változik az életükben? Nincs erejük, bátorságuk segítséget kérni!

Azt nem tudom, hogy az egyetemi pszichológusok mennyire kompetensek a borderline kezelésében... ez ugyanis egy nagyon bonyolult, és nehezen kezelhető személyiségzavar. Nem lehetetlen kezelni, de csak olyan tudja, aki tényleg ért hozzá (jól). És hosszú (több éves) terápiát igényel. Ezt úgy értsd, hogy más személyiségzavarok esetében mondjuk másfél-két év alatt várható teljes "gyógyulás", egy bordernél ennek a duplájával kell számolni.

(Ha megteheted, ne random próbálkozz pszichológusoknál, hanem keress egy olyan szakembert (magán pszichológust), aki tényleg ért ehhez a területhez!)

Azt, hogy van egy ilyen gyanúd, nyugodtan elmondhatod, ez egy jó támpont a pszichológusnak. Aztán menet közben vagy megerősíti, vagy megcáfolja. Egyébként egy jó pszichológus nem a címkéd alapján kezel (nem is feltétlenül kapsz diagnózist), több okból. Egyrészt a különböző személyiségzavarok sem mutatnak egységes képet, minden eset más és más. Két borderline között is óriási különbségek lehetnek. A pszichológus az embert kezeli és nem a diagnózist. Másrészt a legtöbb személyiségzavar kevert, van egy pici ebből, egy pici abból. A terápiában nem a címke a lényeg, pszichológusnál erről nem is kapsz semmilyen papírt (zárójelentést, vagy ilyesmit), nem stigmatizálnak, és természetesen a pszichológusok gyógyszert sem írnak fel (ha esetleg szükségét látják, akkor is pszichiáterhez irányítanak, de csak akkor, ha vannak komolyabb járulékos panaszaid).

Amúgy a terápia során is mindent magadnak kell megoldanod, a terapeuta nem varázsló, nem ő oldja meg helyetted a problémáidat. Ő csak rávezet, segít, támogat, hogy EGYEDÜL találd meg a számodra megfelelő megoldásokat. De ez is óriási segítség.

Hogy mire számíthatsz, az csakis az orvostól függ. Szerintem ne pszichoterápiában gondolkozz, inkább kognitív viselkedésterápiát keress és kifejezetten bordira szakosodott orvost!

Kalkuláld bele az esetleges elutasítást is, nem egyszer szembesültem ilyennel, ráadásul az orvosok többsége halál bunkó. A pszichológusok meg kedvesek, de nincsenek egy személyiségzavarra kiképezve, ha valóban ilyen jellegű a problémád.

Magánterápia:

A dokinak az első kérdése az lesz, hogy miért jöttél? Ilyenkor beszámolsz a panaszaidról. Ha van, kérnek amnézist (ha korábban voltál terapon, elkérik az ambulánsaidat) Ez után kitöltetnek veled néhány tesztet és aláíratnak veled egy szerződést, hogy a terápia alatt nem kísérelsz meg öngyilkosságot. A doki valószínűleg felír néhány gyógyszert, ha a beleegyezésedet adod. Bizonyos esetben javasolhat kórházi kezelést, extrém esetben kötelezhet kórházi kezelésre. És ha szükséges felajánlja a terápiás kezelést.

A TB-s dokik általában megmondják mi a diagnózisod, a magándokikat meg embere válogatja. Szerintem a betegnek joga van tudni, hogy mi a baja, de sajna a dokik nem mindenkit vesznek emberszámba...

A dokihoz általában csak kontrollra kell menni havonta és gyógyszert ír, a terapot pedig pszichológus vezeti. Néha viszont az orvosod a terapeutád. Hogy itt mi zajlik, az egyéni és változó. Am. jobb orvosokat bármikor felhívhatsz ha krízishelyzetbe kerülsz.

Csoportterápia:

Ez nemtom hogy működik, én erre jelentkeztem, de nem engedtek. :( Pedig elvileg jó.

"nincsenek egy személyiségzavarra kiképezve, ha valóban ilyen jellegű a problémád"

Már hogy a bánatba ne lennének... A pszichológusok tipikusan személyiségzavarokat kezelnek. Az más kérdés, hogy borderline személyiségzavart sokan nem szeretik, mert a terapeuta számára is felkavaró, őket is megviselik érzelmileg a borderek gyakori projektív identifikációi. Pszichológus legyen a talpán, aki ezt képes jól kezelni, mert ez nekik is feladja a leckét. Ettől függetlenül vannak olyan pszichológusok, akik jártasak és gyakorlottak a borderline személyiségzavar kezelésében.

Számos terápia lehet hatékony, nálunk leginkább a dialektikus viselkedésterápia terjedt el... de a nemzetközi szakirodalom szerint a leginkább hatékony az ún. mentalizációs terápia, amit egyelőre kevesen alkalmaznak, legalábbis önálló terápiás módszerként (egyes elemei azért bekerülnek a terápiákba).

Ami a csoportterápiát illeti: hatékonysága töredéke az egyéni terápiáénak. Inkább csak kiegészítésképpen alkalmazható egyéni terápia mellett, de önmagában a csoportterápia nem hoz érdemi változást.