Szerintetek nagyon nagy/pofátlan kérés lenne ez?

Tehát alig beszéltek, de a háza kéne? Érdekes...

várnék 5 évet (ahogy épp tesszük is) és saját erőből költöznék. Nem az idős, alig látott rokon tetőjére vennék fel hitelt. Lehet megkövezni, de nem tartom korrekt dolognak. "Szia mama. Miattad nem utazom sokat, van rá mindig kifogásunk, telefonálni meg uuugye te nem szeretsz, de a házad kéne itt írd alá..." pff.. N32

Nem írtad, hogy mi a bajod a jelenlegi albérlettel, ami miatt már nem bírod tovább. Mi lenne, ha keresnétek egy másikat és 5 év múlva saját erőből vennétek házat?

A nagyi házát hanyagolnám. Azt írtad, nem nagyon beszéltek, és nem is látogatod. így egy kissé pofátlan dolognak tartom, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy nem is tudhatod, hogy mi a szándéka vele a nagyidnak. Lehet, hogy tartási szerződést kötne (vagy már kötött is) olyannal, aki vénségére rányitja az ajtót, ellátja, ha rászorul, vagy egyéb módon van rá tehermentesen szüksége. Ne vedd el tőle annak lehetőségét, hogy élete végén felhasználja a saját érdekében a saját házát, hiszen te biztosan nem fogod őt segíteni, ha rászorul. Arra meg ne vegyél mérget, hogy majd apai ágon te öröklöd, ha nincs róla végrendelet. Közel se biztos, hogy apádhoz kerül, aztán onnan meg végképp nem, hogy majd hozzád. Apád is eladhatja, felélheti, vehet rajta mást, lehet más örököse. Szóval ilyen távoli dologra nem apellálnék a helyedben.

Még a gyerekeimnek sem adnám fedezetként, mert ha bármi történik, nehogy vénségünkre, egész életünk munkáját elveszítve legyünk már hajléktalanok.

Nem lehet ilyet kérni senkitől, főleg nem attól, akit szinte nem látogatsz, messze van, és ő nem számíthat rád.

Nem értem, hogyha csak a férjed fizetése bőven elég a megélhetésre, akkor hogyhogy a tiédből nem tudtatok még összerakni egy önerőre valót? 5 év alatt azért annyinak már össze kellett volna jönnie, akár egy lakástakarékkal együtt számolva is.

Amúgy költözni is lehet, másik albérletbe. Nem minden társasház horror, ahogy nem minden kertes ház a mennyország. Nálunk pl. teljes a csönd, minimális a forgalom, csúsztatott zsalus, 70-es években épült kocka társasházban élünk. Jó környék, jó közlekedés, nem cserélném el jelen pillanatban egy kertes házra sem. Nem lehet, hogy egy másik albérlet megoldja a gondot?

Amúgy meg soha, semmilyen körülmények között nem kérnék ilyet senkitől, mert az ördög nem alszik, történhet bármi, és akkor miattam lesz egy rokon hajléktalan. A másik meg, hogy nem kényszerítenék ilyen helyzetbe senkit: vagy nemet mond, de akkor azért, vagy igent mond, akkor azért érzi magát rosszul, egyszerűen olyan helyzetbe hozod, hogy neki mindenképp kellemetlen lesz.

Kérdező, amit te szeretnél, arra van egy nagyon találó kifejezés: "más f...szával veri a csalánt"

Két dolgot nem értek:

1. ha férjed fizetéséből meg tudtok élni, akkor mire megy el a te fizetésed? Azt miért nem teszitek félre? Ha CSAK 80ezret keresel, az is 960ezer egy évben. Az elmúlt 5 évben már össze tudtátok volna gyűjteni az önerőt.

2. ha vmi úton-módon mégis sikerülne házat vennetek, miért a sosem látogatott nagymama házára akarjátok rakatni a jelzálogot? Miért nem arra az ingatlanra, amelyiket megveszitek?