Szinte mindenkinek küzdenie kell az "öregekkel", mert unatkoznak, idős korukra visszagyerekesednek, hülyének nézik a fiatalokat és csinálják nekik a programot, visszaélnek a családi státuszukkal, érzelmi zsarolást folytatnak stb?

Nálunk most ért véget a szokásos, menetrend szerint bekövetkező "nem tudom, h mit csináljak jó dolgomban" szezon.

Hihetetlen, h tényleg sokszor jó dolgukban bolondulnak meg az emberek.

Összevesznek a semmin.

Vagy tudja, h beterveztem egy programot, direkt rám tervez.

Stb.

Embere válogatja.

A két mamám a legjobb példa rá szerintem.

Apa anyukája a mai napig dolgozik, egy saját kis irodát vezet. Rengeteget dolgozik szegény, nem győzzük mondani neki, hogy most már lassítani kéne, de neki csak az a fontos, hogy nekünk mindenünk meglegyen.

Aztán ott van anya anyukája, mióta nyugdíjas nem csinál mást csak anyát ugráltatja, hogy most ez meg az kell neki, jajj de inkább mégse hanem más, ide-oda akar menni... 100km-re lakunk tőle, de elvárja, hogy anya mosson rá!! Nem főz, mert "nem bír", ezért hétköznap rendeli a kaját, amit hát nyilván nem ő fedez a kis nyugdíjából, hétvégére meg leadja a rendelés a másik mamámnak, hogy mit főzzön, amiből majd anya visz neki.

És mindezt úgy tudja előadni, hogy hihetetlen... Anyáék fölajánlották, hogy fizetnek neki egy gondozónőt, aki majd segít neki, de az nem jó, mert az nem akkor ér rá amikor ő akarja. Meg természetesen, ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor jön a sértődés, meg a "jajjmeghalok". Hát ezt nem kívánom senkinek.

hát igen,mivel ráérnek agyalni ilyeneken.

pl.az én mamám is folyton felhív,hogy mikor megyek már át.heti többször is meglátogatom (többi unoka messze lakik,úgyhogy helyettük is én megyek kb)

azt persze nem érti meg,hogy van más dolgom is,akkor az van,hogy jaaaj midolgodvanmindenmásfontosabbmintén...

ilyenkor forgatom a szemeim,de megértem,hogy sokat unatkozik,csak néha ez nyűg nekem.