Otthonba a nagymamát?

Nálunk is a nagymama otthonban van. Kicsit más megfontolásból. Nagybátyámék örökölték a házat, azzal a feltétellel, hogy akkor ők gondoskodnak a mamáról. Ebbe a szüleim is belementek, mert másik részről is van elég idős, akinek gondját kell viselni.

A mama háza el lett adva (nem is akart már ott élni), és beköltözött nagybátyámékhoz. Az elején nem is volt probléma, mert "csak" beszólogatott nagynénémnek. Nem szívelte és ezt lépten-nyomon a tudtára akarta adni (anyumat sem csípi, így itt sem lett volna más a helyzet).

Nagynéném már ezt 30 év alatt megszokta, így nem fűzött hozzá semmit, elengedte a füle mellett. Aztán jöttek az egyre jobb húzások. A mama a törölközővel törölte ki a fenekét, pohárba pisilt a szobában, stb. Ezt még mind tűrték, mert h idős és már nem az igazi az elméje. Aztán a mama bekeményített. Nagynénémre támadt, mert kimosta a mama dolgait (hogy merészelt a dolgai közt turkálni). Na ez már sok volt mindenkinek és ment a mama az otthonba.

Nem tudjuk őket hibáztatni, mert mi is így tettünk volna. Nemes dolog, hogy felnevelte a két gyereket és foglalkozott az unokákkal, de van egy határ, amikor nem éri meg tönkretenni a családot.

Normális, intelligens embernek nem probléma, ha egy minden igényt kielégítő idősek otthonába kell költöznie. Nálunk is van kettő, az egyik tóparti, a másik halljában heti 2x bárzongorista szórakoztatja sanzonokkal a vacsorázó közösséget. Nagy teraszos, saját bútoros, medencés házak ezek.

Én nem szeretnék senki terhére lenni.

A férjemhez is csak úgy voltam hajlandó férjhez menni, hogy ügyvéddel lepapíroztuk, ha velem bármi történne és elveszteném a józan ítélőképességemet, bentlakásos rehabotthonba kerüljek, ha az állapotom nem változik, 1 évvel később a házasságunk felbontásra kerül.

Miért nem kerestek egy párt, akik kötnek vele eltartási szerződést, és ennek fejében ápolják, eltűrik a rigolyáit.

Ebben az esetben nem lenne tied a ház, de meg se érdemelnéd, mert nem ápolod.

Az akarata ellenére kitessékelni valakit a saját házából, nem valami szép dolog. Talán nem nagyszülő nyakára kéne szülni és akkor nem lenne ilyen gond.

Ezerszer ki lett itt tárgyalva, hogyha valaki a szülők nyakára szül, akkor bizony ne lepődjön meg ha beleszólnak az életébe. Nagyszülők esetén ugyanez vonatkozik. Gondolom nem tartott pisztolyt a fejetekhez, hogy költözzetek oda.

Bár az is jó, h a saját lánya nem ápolja, mert a veje nem engedi... Én ilyen férfivel biztos nem élnék, aki nem engedi, hogy a saját anyámat ápoljam, milyen ember ez?

1. Ha a nagymama ő maga mondja TISZTA pillanatában, hogy szívesen megy otthonba, akkor menjen. Viszont ezek az otthonok úgy működnek, hogy pár millióért meg kell venni a szobát, és plusz a nyugdíját le kell adni. Az olyan otthon, ahol esetleg nem kell pár milliót fizetni, akkora várólistával büszkélkedik, hogy a gyereked már iskolás lesz, mire felszabadul ott hely.

Tehát ha otthonban gondolkodtok, a házat már most kezdjétek el árulni.

2. Én is inkább azt javaslom, hogy maradjon otthon, és az önkormányzattól kérjetek segítséget egy gondozó személyében. Amit tudsz, te tegyél meg érte, a többit pedig a gondozóra bízd.

3. Nem értem az öröklés dolgot. Örökölni csak halott személytől lehet, a nagymama viszont erősen él.

Nem olvastam az összes kommentet, csak az első 2-t. Határozott véleménnyel vagyok a témával kapcsolatban. 2009ben az én Drága Mamám beteg lett. Stroke-ot kapott. Nem tudta magát ellátni, szinte semmi.Így a szüleimmel kiköltöztünk hozzá. Anyukám a testvéreivel oldotta meg Mamám rendbe tételét. Én is besegítettem, amiben csak tudtam. Egy idő után úgymond "belefáradtunk" és Mamámat sem lehetett egyedül hagyni. Sokszor voltam türelmetlen vele,nem úgy szóltam, ahogy kellett volna. Ágyban fekvő lévén folyamatosan félrenyelte az ételt és az italt. Így 2 éve, tél végén Szüleim és testvéreik úgy döntöttek, elküldik Mamámat egy idősek otthonába, ahol szakképzett ápolók gondoskodnak róla. Folyamatosan látogattam, hetente többször. A többi unoka és Anyukám testvérei már nem keresték a Mamámat. És ez neki fájt.

Tavaly télen beteg voltam 2 hétig, nem látogattam meg a Mamámat, mondván ne kapja el tőlem a betegséget. Egy nap csörgött a telefon. Anyukám volt. Mondta, hogy a Mamának újabb agyi történése volt és kómában van. Természetesen rohantam be a kórházba.

Másnap meghalt.

A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Hátha a Mama azt hitte, hogy nem vagyok kíváncsi Rá?

Én lennék a legboldogabb, ha újra láthatnám, megfoghatnám a kezét, puszit adhatnék az arcára.

Lehet senki nem fogja elolvasni ezeket a sorokat, de úgy éreztem le kell írnom.