Otthonba a nagymamát?

Nagyon primitív vagy nintendó! Az ilyen emberek miatt van az öregek otthonának és az idősek összeköltözésének ilyen alacsony társadalmi elfogadása. Pedig ez lenne a természetes, hogy idősek együtt elkártyáznak és közben szakápolók gondoskodnak róluk, így megőrizve emberi méltóságukat.

Az is egy tipikus magyar falukép amikor van 4db ház egymás mellett, mindegyikbe külön-külön 4 idős ember nyomorog. Ahelyett, hogy az egyik házban összeköltöznének és normálisan eltartanák magukat, nem kellene spórolni a fűtéssel, meg a kajával. De hát amikor ott tarunk, hogy 80 éves emberek egy szakadt reklámszatyron marakodnak életre-halálra addig itt nem lesz változás. Talán kihal ez a siránkozó korosztály, de utána meg lesz nmkünk Lakatos Nintendónk, úgyhogy reménytelen.

Hány évesen láttam el?

21. Akkor szültem, 3 hónapos babával jöttünk vissza az albérletből hozzájuk. Egy évig élt még szegény :(

Van még kérdésed?

most az anyósom küzd a rákkal hetei vannak hátra, és én 36 évesen őt is ápolom. Mert én otthonról ezt hoztam magammal...

És azért nem a sógornőm, mert akkor neki Bp-re a Vakodába járt a kisfia, ami kapásból heti 2 napot elvett, hogy hozza-vigye...

A "kérdésről" kapásból ez a régi,magyar népmese ugrott be:

,,Élt egyszer egy fösvény ember, s volt annak egy igen öreg apja. Ennek az öregapónak oly igen remegett már a keze, hogy a kanálból kilötybölte a levest, a tányért meg a földre borította, ha csak feléje nyúlt. Rettentően haragudott ezért a menye, és addig-addig duruzsolt a férje fülébe, míg az belé nem egyezett, hogy elküldjék világgá az öreget, ne csináljon annyi szemetet a háznál.De előbb még elmentek a vásárba, és vettek két jó pokrócot. Elhatározták, hogy a pokrócokat az öreg hátára kötik, úgy indítják útnak. Így bárhol éri is az este az egyiket maga alá terítheti, a másikkal meg betakarózhat.Igen ám, de hazatérve sem a férfinek, se az asszonynak nem akaródzott útnak ereszteni az öreget. Volt azonban egy hatesztendősforma fiacskájuk. Így szóltak hozzá:

- Ide hallgass, mi most kimegyünk a mezőre dolgozni. Amikor már úgy gondolod, odaértünk, fogd karon a nagyapádat, kösd a hátára ezt a két pokrócot, vezesd ki a keresztútig, és mondd meg neki, hogy ide többet vissza ne jöjjön, mert nincsen szükségünk reá!Úgy is lett. Amikor a szülei elmentek hazulról, a nagyapja hátára terítette az egyik pokrócot, elment vele a keresztútig, majd ezzel búcsúzott tőle:

- Nagyapám, menjen, amerre a szeme lát, és többet haza ne jöjjön hozzánk, mert ott magának helye nincs!

Az öreg sírdogált egy darabig, de aztán felszedelődzködött, és elballagott.

Este hazatért a mezőről az ember és az asszony, s látják, hogy a szobában ott az egyik pokróc, de bárhogy nézik, az öreg meg sehol sincsen. Előszólították a fiút.

- Mi van a nagyapáddal?

- Hát úgy tettem, ahogy mondták.

- Hogyan?

- Hátára tettem a pokrócot, és megmondtam neki, hogy fel is út, le is út, hozzánk többé vissza ne jöjjön, mert nincsen szükségünk reá.

- No és ezt a pokrócot mért nem tetted reá?

A fiú állt egy darabig, majd így felelt:

-Tudja miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy amikor majd maga is megvénül, ahogy ő, és ki kell adnom az útját, elkél majd ez a pokróc a maga hátára.

Összenézett erre a férfi és az asszony, elszégyellték magukat, sírva fakadtak. Hamar szaladt az ember az istállóba, kihozta a lovat, és a kilencedik falu végén utól is érte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, és kantárszáron hazavezette."

Szerintem az egész azon múlik,hogy ki mit hoz magáról otthonról.

Én elképzelhetetlennek tartom,hogy otthonba küldjem akár a nagymamámat,akár a szüleimet.

Ha pelenkázni,etetni kell őket,akkor én legyek az,aki ezt megteszi,ne egy idegen.Ha pedig esetleg nem tudom ezt teljesen egyedül ellátni,mert dolgozom stb.,és igénybe veszem egy ápoló segítségét,akkor is legalább megmarad az az érzete annak az idős embernek,hogy megkapja a családjától a szeretetet és törődést,és nem akarnak megszabadulni tőle.

Amikor kicsi voltam,és egész éjjel bőgtem esetleg,meg pelenkázni kellett,kitörölni a fenekemet,akkor ezek az emberek tették ezt meg,pusztán szeretetből.

Sok minden volt,amit nem értettem,hatvanszor megkérdeztem ugyanazt a hülyeséget,és ők elmagyarázták.A nagymamám ebédet főzött és akár az éjszaka közepén is sütött nekem süteményt,mert megkívántam...

Nekem alap,hogy amikor fordul a kocka,én is kinyújtom a kezem,akkor is,ha nekem ez okoz valamennyi nehézséget,mert SZERETEM őket,és azt a mintát láttam otthon,hogy gondoskodunk egymásról a családon belül.

Szomorúnak tartom,hogy eljutott oda ez a világ,legalábbis a nyugati világban,hogy az öregeket mikor már ápolni,gondozni kell,akkor beadjuk egy otthonba...Korábban a legtöbb ember számára természetes és magától értetődő volt,hogy a megöregedett szülőkről,nagyszülőkről gondoskodjanak,nem csak az örökségért tudták tartani a markukat,meg felkeresni az idős családtagot,hogy adjon a megspórolt pénzéből,mert a fiatalok megszorultak...Sajnos ma már az az általános,hogy az időseket elküldjük az otthonba,hetente meglátogatjuk őket (jó esetben) és akkor minden meg van oldva...Az idős ember lelke meg nem lényeg...Belegondolni is rossz,hogy a következő generáció milyen lelketlen és rideg lesz.

Mielőtt azt mondanád,hogy könnyű úgy beszélni,hogy nem voltam ilyen helyzetben,elmondom ,hogy voltam hasonlóban: 17 éves voltam,mikor a dédim nagyon beteg volt (szerencsére azóta felépült). Mivel a szüleim dolgoztak,a mamám meg már idős volt ahhoz,hogy egy másik embert ilyen szinten ápoljon,én voltam vele egész nap (nyár volt),fürdettem,etettem,beszélgettem vele,kikísértem a wc-re stb. És nem éreztem azt,hogy szegény én. Pedig szerelmes voltam,és a barátommal csak esténként találkoztam 1-2 órára,de nem érdekelt,csak az számított,hogy a dédi meggyógyuljon.

Igaz,hogy ez csak 3 hónapig tartott,de tisztában vagyok vele,hogy milyen egy idős asszonyt ellátni.

De persze nem gondolkodunk egyformán,Te ezt így tartod normálisnak,mert olyan közegből jössz,ahol ez az elfogadott.De legalább Neked sem fog majd rosszul esni,amikor a gyerekeid otthonba adnak,mert nem akarnak gondozni,hanem a saját életüket akarják élni.Mert nagy valószínűséggel így lesz,hiszen ezt a példát látták.

De ezzel nincs is baj,hiszen ha úgy bánsz másokkal,ahogy szeretnéd,hogy Veled bánjanak,akkor bizonyára nem fog zavarni,amikor Te is otthonba kerülsz,mert a gyerekeid/unokáid nem kérnek a jelenlétedből.

Egyébként a kérdést szerintem már régen eldöntötted,csak megerősítésre vársz,hogy helyesen cselekszel.A saját értékrended (amit valószínűleg még sokan osztanak) szerint minden bizonnyal igen.

22/L

Valóban egy nyár nem az egész életem,de 17 évesen úgy gondolom,hogy azért valahol az is egy áldozat volt.

Természetesen vannak külső,független tényezők,amik meghatároznak dolgokat,de azért igenis számít a neveltetés,az egyéni értékrend...Biztos nem az otthon az egyetlen megoldás,de kinek a pap,kinek a papné.

Mindenkinek más az erkölcsi norma,más az elfogadott.

Nem ítélkezek feletted,mert nincs hozzá jogom,nem is akarok,csak válaszoltam a "kérdésre".

Tedd azt,amit jónak látsz,de nagyon figyelj arra,hogy milyen értékeket közvetítesz a születendő gyereke(i)dnek,mert az lesz neki(k) a követendő példa valószínűleg...