Kérheti (jogosan) azt a sógornőm, hogy anyukám ne becézze az unokáját? Attól, hogy ő még nem akarja, másnak miért ne lehetne?

10-essel értek egyet, a sógornőd egy control-freak...

A gyereknek saját kapcsolata van a nagymamával, majd a csoport- és osztálytársaival, és lesz neki még ezer beceneve, ami nem fog tetszeni anyukának.

off

cserébe én meg felpontoztam a Te válaszod :D

on

A férjem Lajos, és ahány ember annyi féle beceneve van. Van aki Lalinak hívja más Lajcsinak, van aki meg Lajcsikámnak. És mit tudna tenni? Ez nem gúnyolódás hanem van aki szeretetből mondja.Ennyi.

És a kedves sógornőnek nem jutott eszébe hogy valószínű hogy a Miklóst majd Mikinek hívják? Később majd megmondja a barátnőnek hogy ne cicának meg nyuszónak hívd a fiam? Teljesen normális hogy a nagymama becézi és mások is fogják. Nekem először a Veronika nevet szánták de pont azért mert mindenki Verának hívna ( és ez már nem tetszett nekik) így teljesen más nevet kaptam.Előbb kellett volna gondolkodni, és jobb ha most elfogadja a Mikit ( ezért kár cirkuszolni a nagymamával) mert mindenkivel nem teheti meg ezt. Ez egy beidegződés az emberekben és kész. Talán majd az angoltanára felelés előtt fogja Miklósnak hívni meg hivatalos helyen.

Szerintem sem teljesen normális, amit az anyuka elképzel a gyerek nevével illetve becézésével kapcsolatosan. De mégis csak ő az anyukája és volt egy kérése felétek. Lehet vele erről beszélni, meg lehet neki említeni , hogy mi a baja ezzel?

De mégis csak tiszteletben lehetne tartani.

Olvastam itt régen olyan kérdést, ahol a gyerek nem ehetett semmi édességet és a nagyszülők meg a család volt ezen kiakadva..

Teljesen jogos, de nem szólhatunk bele másnak az életébe. Senki nem örül, ha a gyereknevelési tanácsait, elveit próbálja valaki ledönteni, még akkor sem, ha az nem érthető számunkra.

Szerintem azért zavarhatja, mert neki az tetszik, hogy Miklós, esetleg Miklóska, de ez a Miki, Miku nem. Amúgy nekem is a Miklós Miklóska tetszik, de a másik kettő már olyan ehhh..

Ez tényleg baromi idegesítő, nálunk apósom kezdte el úgy a becézgetést, hogy nem is az a neve csak hasonlít és ilyen gusztustalan stílusban közölte, hogy már pedig ő úgy hívja, ahogy neki tetszik. És nem az én hülyeségem volt, mert a férjemnek is kimeredt a szeme, hogy NEM ÚGY HÍVJÁK a gyereket!

Mi több nevet is választottunk anno, fiúnak is lánynak is és több olyan volt, aminek pl. egy-egy becézése egyáltalán nem tetszett, de maga a név az nagyon is.

Meg vannak nevek, amiknek a becézése már egészen más, mint az eredeti név, vagy több más módon lehet becézni, Pl. István - Pityu (atya ég...), András - Bandi (na hagyjuk), szerintem érthető, hogy nem véletlen adták úgy a gyerek nevét és lehet, hogy a Miklóska nem zavarná anyukát, de a Miki neki mondjuk olyan, mint a Niki. Ha pl. a fiam István lenne, akkor én is szólnék, ha a család elkezdené Pityukázni, hogy úristen, a gyerek István, legyen esetleg Isti, de ez a Pityu.... Ha ezt akarom akkor valami idétlent választok.

Egyébként pl. a férjem Sándor, és az egész családja becézi, hogy Sanyi, Sanci, Sankó, és amióta az eszét tudja gyűlöli. Viszont mivel így kezdték, így is maradt és senkit nem is érdekel, hogy ő köszöni nem kéri a becézgetett változatot.

Szerintem a Miki abszolút tűrhető, nem értem a problémát, de igyekeznék tiszteletben tartani persze, ha már erre kérnek!

Enegm sosem becéztek kicsi koromban. Vagy hugi voltam, vagy a keresztnevemen szólítottak. Nekem általános iskolában rosszul esett az, hogy egy normális becenevem sincs, amin szólíthatnának. Mindenkire ráragadt valami, hát rám nem, mert mindentől a hideg rázott.

Középiskola közepe felé sikerült rám aggatni egy olyan becenevet, amit elfogadtam és azóta is sokan szólítanak így. Én nem örülök annak, hogy sosem becézgettek, sokszor jól esik, nem egy erélyes nevet hallani, hanem egy kedves becézgetést.

Ennek ellenére én azt mondom, amíg a gyerek pici, ám döntsön az anyja, viszont ha később a gyerek igényli majd azt, hogy becézgessék, akkor már nem természetes, ha ezt is kontrollálja az anyja.