Nagyapám miért akarja mindennap meglátogatni nagyanyámat az idősgondozó otthobban már fél éve?
Nagyanyámnál 2024 május 16.án Alzheimer kórt állapítottak meg egy átfogó kórházi vizsgálat során, amivel még körülbelül júliusig otthon élt, utána az otthoni zavart viselkedése miatt először a belgyógyászatra, onnan egy másik kórházba szállították.
Jelenleg egy fizetős időseknek fenntartott otthonban él október óta, amelybe nagyapám 79 évesen, mindennap látogatja. Én már szóvá tettem neki, hogy ez sok lesz neki, ekkora hajtást nem bírhat, és nem is kell bírnia, illetve nincsen értelme naponta látogatni, mivel nem lesz jobb az állapota, ugyanúgy zavart lesz.
Nagyapám nem érti meg az érveimet, sokszor érzéketlennek, és tapasztalatlannak nevez, ami részben igaz is 20 évesen, de akkor sem találok ebben logikát.
Sokszor sír, nincsen értelme állandóan odamenni, sokszor már fel sem ismer engem sem, őt sem, nagyon szerettem és szeretem most is, de úgy érzem, hogy el kell fogadni az elmúlást, igazam van?
Igazából tanácsokat kérnék, hogy hogyan érthetném meg az ő álláspontját jobban, hogy miért szeretne nap mint nap ott lenni 1-2 órákat.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Gondolj bele! Leéltek együtt egy életet. Ő még látta, milyen volt élete párja fiatalon, együtt öregedtek, a társa volt, megosztottak egymással örömöt-bánatot, vicces, vidám, szomorú és tragikus dolgokat, segítették egymás amiben tudták, legyen az egy nehéz nap a munkahelyen vagy egy súlyos betegség, mindent megtettek a másikért amit csak lehet. Most pedig tehetetlenül kell néznie, hogy az a nő, akit mindennél jobban szeret egy élő ronccsá válik kiszolgaltatva másoknak, mert már arra is képtelen, hogy a saját fenekét kitörölje, ezzel együtt pedig tudatára kellétt ébrednie, hogy egyedül maradt és ő is az élete végéhez közelít. Szeretné, ha a társának ezt nem egyedül kellene végigcsinálnia, titkon pedig fél, mert neki bizony nem lesz ott a társa, hogy enyhítse az elmúlastól való félelmét, mikor eljön az ő ideje.
Hiába van ott a család, az nem ugyanaz, de ezt addig, amíg nincs egy ilyen kapcsolatod nem fogod tudni átérezni. Te abban a korban vagy, amikor az érzelmek a hormonokkal együtt lángolnak és mindent elsöpörnek ezzel nincs is semmi baj, ugyanakkor itt neked kell megtanulni befogni a szádat és csak annyit mondani, "Mondd meg a mamának, hogy szeretem és sokat gondolok rá!". Ne győzködd olyanról, amiről fogalmad sincs!
20 évesen, egészségesen teljesen más az elmúláson gondolkodni mint a vég küszöbén.
Amikor kéri, akkor álatalában mindig én viszem el kocsival, nem is erről van szó, ezt bevállalom, én azért nem tudom megérteni az állandó látogatást, mivel konkrétan semmiről nem tudnak beszélgetni. Mama 15-20 évvel ezelőtt történt dolgokat emleget, azt is zavarosan.
Egyszer voltam benn én is a szobában, mert vittem kaját be. Nagyapám ott fogja a kezét, sír, nagyanyám meg néz ki a fejéből üresen, meg néha megkérdezi, hogy miért szerelmes belé egy idegen férfi? Nagyon abszurd lett ez az egész, ezért nem értem. Ha például más problémája lenne, szervi, és tudnának kommunikálni, akkor jobban megérteném. Nem vagyok egy gonosz pszichopata, csak nem érzem annyira át, mint ő. Öcsém egyetért velem, nővérem szintén nem.
válasza:Nem vagyok egy gonosz pszichopata,
Csak nincsenek valódi, emberi érzéseid...
válasza: válasza:Hihetetlen vagy komolyan. Mondod itt hogy ne kritizáljanak, meg nem érted a logikát!
De az van, hogy akik ezt a költeményt itt olvassák, nagy többségüknek szinte biztos, hogy a LOGIKA diktálja azt, hogy MÉG SZÉP HOGY minden nap be akar menni egy férfi a feleségéhez, akivel együtt élte le az életét! És pont azt nem értjük meg logikával, hogy ezt te hogy a csudába nem érted!
Szerintem nagyon kevés önismerettel rendelkezel, a felnőtt, jövőbe látó gondolkodást még alig kezdhetted el. Aki már túl van 30-on, 40-en és már megcsapta az öregedés szele, az annyira máshogy gondolja ezt! Ott fekszik a párod tőled távol, akivel együtt éltél évtizedeket mondjuk, és lehet, holnap már nem lesz ott, lehet holnap már csak az üveges tekintetét fogod látni egy koporsóban! Még jó, hogy minden nap, amikor még élve vele lehetsz, akkor megpróbálsz vele lenni! Mert az életünk véges és most vannak lehet az utolsó idők, amikor még foghatod a társad kezét! De ebből te semmit nem értesz. Hihetetlen! Nem is kell értened, csupán empátiából ne kérdőjelezd meg a nagyapa vágyát! Vagy ez sem megy?! Neked kell irányítanod?
Mondd ki, igazából nem akarsz annyit fuvarozni. Mondd ezt. Ez érthető. Neked ez teher. Ezt akarod leredukálni. De nem az idős ember viselkedése teljesen normális, és szép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!