Visszább vehetünk a nagyszülőkből?

Meg kell mondani a nagyszülőknek, hogy minden második héten lesz nagyszülőzés, így kéthetente lesz egy hétvégétek. Mi is minden hétvégén kocsiba ültünk és átmentünk a szomszéd településre anyu szüleihez. Utáltam, hogy sosem lehet egy nyugodt hétvége, mindig menni kell, hogy aztán kussban végigüljem, amíg a szüleim meg nagyszüleim beszélgetnek.

Mond meg anyósodnak, hogy ha ritkállja a kéthetente találkozás, heti 1-2 alkalommal ugrojon be babázni hozzátok. Akkor ugyanannyit látja, mint anyukád.

62.

Na abból lenne ám még parádé! 😆

Anyósnak tilos oda menni! A 48as se látja szívesen, csak a saját anyját!

Hát én anyósomnak jobban örülnék, mint anyámnak :D

Anyám mindenbe beleszól, abba is, miért az a függöny van az ablakon, ami.

Anyósom szerencsére nem ilyen, ő vele könnyebb kijönni, nem ad kéretlen tanácsokat, nem okoskodik bele mindenbe. Ha kérdezek/kérek tőle valamit, mindig segít, vagy legalább megpróbál.

Aki meg azzal jön, hogy apuka is szülő, igen, az, vigye el a gyereket a nagyszülőkhöz, hívja át őket, mikor itthon van, de ne anyukának csináljon ezzel plusz programot.

Oké, de anyuka se csináljon akkor plusz programot az anyósnak ha viszket neki és menne kandúrozni apuval.

59, szülés közben levágják a kezed és a lábad is? vagy mitől leszel annyira életképtelen hogy egy gyereket nem tudsz ellátni egyedül?

Ha az én menyem lenne ilyen megmondanám hogy oké, de akkor se kelljek ha a gyereket passzolnák le vagy örökölni kéne.

Kérdező nem, tudom szegény anyósod mivel "érdemelt" ki téged.

60-as.

De en ertem, anyos nyugodtab unokazhat amikor akar. Nalunk legalabbis, en szeretem anyosomat nincs vele problemam. De nehogymar ugyan annyiszoe jojjon hozzam egy heten mint az anyam.

Anyammal gyerek elott is heti tobbszor talalkoztam. Anyosommal nem . Ezen a gyerek meglete nem valtoztatott. Anyammal ugyan ugy heti tobbszor talalkoztam.

A parom aki szinten heti tobbszor ugrott be az anyjahoz nyugodtan magaval vitte ilyenkor a gyerekunket. Nem ertem miert kene programoznom anyosommal.

Az meg termeszetes, hogy barmelyik mamat felhivhatom ha segitsegre van szuksegem. De elsosorban anyamat hivtam. Mint ahogy a parom is elsosorban a sajat anyjat hivja.

Két oldal közt alakult ki vita a válaszokban, és mint ilyen helyzetben élő anya, mindkettőt megértem.

Nyilván én is a saját anyámmal pendülök jobban egy húron, vele kikapcsolódás a találkozás, anyósommal meg "feladat", "meló", "dolog". Ahogy a kérdezőnek, nekem is az anyósom volt követelőző, nála volt kötelező jellegű a minden hétvégi látogatás, ő tette szóvá, ha nem elég hosszú időt töltöttünk ott, ő nyaggatott, hogy a gyereket többet vigyük, hagyjuk ott, holnap is vigyük, minden szabad napunkon vigyük, meg még hétköznap is vihetnénk. Nekem ez növelte az ellenszenvemet és besokalltam tőle, gondolom te is, Kérdező. Szerencsére ez a szokása alább hagyott, mióta 2 gyerek van, és mióta tényleg kell a segítség gyerekfelvigyázás képében, mivel én visszamentem dolgozni, ráadásul még felújításban is vagyunk. Azóta gondolom rájött, hogy van az az unokázásmennyiség, amiben elfárad. :D

Amiben különbözik a helyzetünk, az az, hogy én mondjuk a saját anyámon sem annyira lógok, és heti több alkalom még az ő látogatásaiból is sok lenne. Nem fér bele, nincs időm, energiám, főleg hogy én tényleg akarok a szűk családdal töltött szabadidőt, és ebből nem engedek. Márpedig egy seggel nem lehet egy csomó lovat megülni, hogy legyünk együtt csak mi is, meg legyünk mindenki mással is minden héten.

Anyósommal pedig kezdettől határt húztam, de ésszel. Úgy gondoltam és gondolom, hogy heti egy párórás (2-4 órás) unokázási igény teljesen méltányos (itt jön képbe az, amit több válaszoló mond, hogy ugyanolyan nagyszülő, és ez igaz), így ezt mindig megadtam neki, azzal a könnyítéssel, hogy nekem nem kellett mindig mennem, hanem apa vitte a gyereket. Úgyis baromira hiányzott egy kis egyedüllét.

Az én szüleimet (akik, akárcsak a tieid, elváltak) igazából mindig ritkábban látogattuk mint anyósomékat, bárhogy is jobban kijövök velük. Legfeljebb hosszabb időre mentem hozzájuk, ha már ritkábban jutok el. De se időm, se energiám minden hétvégén százfelé szakadni, és egyébként a szüleimnek is több dolga, elfoglaltabb élete van, mint anyósomnak, aki csak port törölget és az unokát várja. Kicsit fáj, hogy az én szüleimnek "kevesebb jut", (biztos neked is fájt ez, mikor olyan időszak volt, hogy anyósodnál kellett lógni állandóan). De anyósomnak sem "jut" extra sok, nem az van, hogy ő bezzeg sülve-főve unokázhat. Így pedig végső soron azt gondolom, rendben van ez így. A dolog másik oldala, hogy amikor "szitter" kell, anyósomat ugrasztom, úgyis ő ér rá jobban.

Szóval ahogy látod, sokmindenben megértelek, és együttérzek veled. De én sem tartom igazságosnak azt, hogy "anyukám heti többször jöhet, a tiéd viszont színünket se lássa 2 teljes hétig". Nem, nem kell neki is pont ugyanannyi időt biztosítani, és nem kell áthívni magadhoz hétköznap teázgatni meg barinősködni. De miért ne ugorhatna el hozzá a férjed a gyerekkel mondjuk péntek délután pár órát? És akkor még mindig csak a tiétek a hétvége.