Csak nálunk volt az jellemző,hogy amikor nagymamámék 71-2 körül összeházasodtak,minden nagymamám ízlése szerint lett kialakítva/berendezve?

A kertészkedés vagyis esetükben inkább a gyümölcstermesztés lehetett a hobbijuk.

Télen meg tévét néztek, gondolom. Sokan vannak így ezzel. Manapság is sokaknak a filmnézés a hobbijuk.

Sok férfi nem egy nagy társasági ember. Nagymamádat meg lefoglalta a gyerek meg hàztartás. Elég fárasztó az, plusz még a szölö. Biztos elég volt neki a rokonság társaságnak, meg a szomszédasszony.

31. Régen más volt mert munka után a földeken dolgoztak, állatokat tartottak. Nem volt szupermarket ahol megvehetek mindent, ha falu volt akkor bolt se biztos hogy volt. Gondom nem nagyvárosban laknak ha a földeken dolgoztak sokáig. Hobbilehetőség kevesebb volt akkor. Horgászat lett volna ha van a közelben tó, fafaragás, horgolás, kötés, de ha nem volt kézügyessége akkor nem jó. A sütés amit megint lehet hobbinak mondani ha valaki szeret pl sütni, de ha kötelezően csinálja akkor már nem hobbi. Azt hiszem ennyi volt. Ha nagyapád munka után is dolgozott valószínű eszébe se jutott hogy hobbija legyen.

Nagyon könnyű hobbi nélkül élni, elég ha dolgozol és fáradt vagy mikor hazamészp, esetleg gyereket nevelsz. Sok szülőnek nincs ideje a hobbijára csak miután a gyerekek felnőttek. De végülis a kirándulás is hobbi ha kikapcsol és szereted. Ez a hobbi lényege. Nekem sokáig a mozifilm volt, rendszeresen jártunk moziba amikor még nem volt interneten elérhető.

Az első fizetésemet én is borítékban kaptam pedig nem vagyok nagyon öreg, 90-es évek vége volt.

29

De ők most költöztek össze, nincs szó hosszú kapcsolatról és gyerekekről.

a sajat szobajat mindenki rendezhesse mar be ugy, ahogy szeretne

A haz tobbi reszet pedig egyutt csinaljatok, kozos otthon, nem csak a te velemenyed szamit.

Nekem kicsit úgy tűnik kérdező, hogy szeretsz másokat megítélni, legyen az a pasid, vagy a nagyszüleid.

A nagyszüleid idejében még nem vt divat ez a nagy önmegvalósítás, nekik főleg a munkáról szólt az életük, az én nagyszüleim is ilyenek voltak, de ettől, hogy nem buliztak minden hétvégén, vagy nem járták be a világot, még nem voltak rosszabbak, mint a mostani emberek szerintem.

Azt gondolom, hogy nem azzal kene foglalkozni, hogy más hogy éli az életét, hanem elfogadni, hogy mindenkinek van saját akarata. Így a barátodnak is, aki szeretné a saját szobajat egyedül berendezni. Ebben én mint nő semmi kivetnivalót nem látok, nálunk egy csomó bútort a férjem választott ki, de nem azért mert ő erőszakoskodott, hanem en mondtam hogy válasszon ő, mert ez a téma engem nem különösebben érdekel, hiába vagyok nő. Szerintem egy kapcsolatban az a lényeg, hogy egyik fél se legyen alárendelve a másiknak. Viszont az, hogy te a mások véleményét előbbre helyezed mint az ő kívánságát, szerintem nem túl jó ómen.