Csak nálunk volt az jellemző,hogy amikor nagymamámék 71-2 körül összeházasodtak,minden nagymamám ízlése szerint lett kialakítva/berendezve?

#9: ja, az támadás, ha nem értünk egyet.

De bezzeg ha elmennék hozzád, és lefikáznám a függönyt, már cserélnéd is le.

Volt választék, csak pénz nem volt rá.

Például tömve volt a Domus szebbnél szebb áruval, na mi nem vásároltunk ott csak apróságokat, de emlékszem, hogy milyen szép garnitúrákat és kiegészítőket lehetett kapni.

Csak meg kell nézni egy akkori Lakáskultúrát.

Vannak azok a fajta férfiak, akiknek tök mind1, hogy rendezi be az asszony a házat csak meglegyen ès egy problémával kevesebb. Apám is ilyen pedig ő teljesen más korosztály 56 éves. Apàm az az ember, aki világ életében nem érdekelte, hogyan van berendezve a ház. Amióta az eszemet tudom, mindig anyàm veszi neki a ruhákat is. Ès azzal is úgy van, hogy mindegy neki csak legyen ruhája.

Én azért nem akarok ilyen lenni mint a fater, hogy semmi igényem ne legyen. Azon nem fogok össze veszni az asszonnyal, hogy milyen színű legyen a bútor, de azt nem tudnám elképzelni, hogy öltözködésben ne legyen egyéniségem. Férfi létemre, szeretek egyedül ruhát választani, nem bírom amikor a párom beleszól.

Viszont az szerintem is gáz, hogy nem tiszteled a párod egyéniségét ès konkrétan a másik véleménye számít. Akkor miert vagy vele?

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez alapján eléggé meg feleléskényszeres lehetsz.

Nekem az a fura hogy neki külön szobája lesz? Ha igen azt rendezze be.

Viszont ha közös a szoba akkor érdemes közösen rendezkedni hogy mindenki igényének megfeleljen.