Csak nálunk volt az jellemző,hogy amikor nagymamámék 71-2 körül összeházasodtak,minden nagymamám ízlése szerint lett kialakítva/berendezve?

Nálunk ez nem volt jellemző - ez nem annak a kérdése, hogy mikor történt az a házasság meg melyik évben történt az összeköltözés, hanem személyiség kérdése. Valószínűleg vagy papucs volt a papi, vagy úgy volt vele, hogy a lakberendezés az otthon melege kategória, az meg "a zasszony reszortja" (ugyanúgy, ahogy a főzés, ganajozás is 100%-ban az ilyen felfogás szerint).

Én alapvetően úgy vagyok összeköltözésnél a saját részemről, hogy közös használatú szobákban közös a döntés - vagy kompromisszum, vagy "egy vétó egyenlő nem" módon történnek a dolgok (azaz pl. nappaliban nem tűrnék olyan dolgot, amit én ízléstelennek tartok, de a páromnak is meglenne ehhez a joga)... bár azért nem árt, ha hasonló az ízlése a párnak. Saját szobában mindenki szabad teret kap. Ha meg ilyen dologban nem tudunk egyetérteni semmilyen szinten, valószínűleg nagyobb horderejű dologban sem, akkor meg jobb időben otthagyni egymást.

Mi is két külön szobában élünk, ettől még közös életet és sok éve.

Ez régen is teljesen elfogadott volt, a szoc szűkös lakásai tették kötelezővé a közös szobát.

Régen egyébként tényleg főleg a nők dönthettek ebben, mert nagyrészt a férfiak dolgoztak, és a nők dolga volt a háztartás, gyermek nevelés, ezzel együtt a rend, tisztaság fenntartása, szóval adódott, hogy a nő rendezte be a hazat. A férfiak nem voltak érdekeltek ebben, nekik annyi számított, hogy kényelmes legyen mikor haza érnek, és nemileg nekik is tetszetős legyen. Én legalábbis ezt figyeltem meg :)

Most viszont változott a dolog, a férfiak nők egyaránt dolgoznak, és a férfiak is egyre igényesebbek a saját környezetükben a stílus iránt .

Mi huszon évesek vagyunk, minden terünk közös, de a kis gamer sarkát úgy rendezi ahogy akarja, a szerencse, hogy a stilusunk is nagyban egyezik :) Együtt vasarolunk, eggyutt veszünk dekoraciot , bútort stb, és mindig megkerdezem róla. Volt már, ami nem tetszett neki, akkor találtunk mást, ami mindkettonknek tetszik . Szerintem érezte jól magát otthon ő is, pihenni jön haza, ha más nem is, a saját kis birodalma adja vissza azt, ahol ő jól érzi magát :) Szóval szerintem a saját szobája legyen amit ő akar .

Rég más világot élünk, szerintem ne ezt vedd alapul. Hiába pl az én szuleimnel is anyukám otthon van és ő dönti el, ( apukám nem igazán érdekli) nálunk már közel sem így van.

Egyébként, a szuleimnel én sem szolhattam bele, max már tizen évesen, mikor volt stílus erzekem és le tudtam őket beszélni egy maradi csemperol vagy tapétárol, de ott is inkább megbeszéltük és kerestünk olyat ami ötvözi a kettőt, és végül tok jó lett, és örül neki, hogy azt választotta, mert már az tetszik neki jobban :D Szerintem ezek sose legyenek diktatorikus döntések , inkább probaljatok össze hozni egymás stílusát, a saját részek meg mindenkinek amit maga akar :)

Vagy azért lehetett, mert nem érdekelte nagyapádat a lakberendezés, vagy azért, mert úgy volt vele, hogy az asszony dolga kialakítani a közös családi fészket, hagyta hadd érvényesüljön ö is valamiben. Régen a férfi volt az úr a háznál, az is lehet, hogy megszánta a nagymamádat, hogy ha már úgy is egyedül végzi az összes házimunkát, legalább a lakberendezésben legyen övé a döntö szó, ne érezze már még jobban, hogy házicseléd, hogy még az otthona kinézetébe sem szólhat bele.

Neked azt javaslom, hogy szintén ne avatkozz bele abba, hogy hogyan rendezi be a szobáját, a külön szoba ezzel jár, hogy ott minden úgy van, ahogyan ö akarja, az az ö saját felségterülete, privát szférája.

23

Azért nem ez a jellemző a párkapcsolatokra. Elfogadott de nem olyan gyakori. Általában ha az egyik nagyon horkol vagy rossz alvó akkor van ilyen. Valami ok miatt. Ahol nincs semmi ott nem nagyon alszanak külön.

Most akkor külön alszotok? Nem vomt világos. Mert ha így van akkor mindegy hogy rendezi be a saját szobáját, gondom ő se szól bele a tièdbe. Ha elmegy vendegsegbe valaki amúgysem sem illik bemenni a házigazda hálójába. Gyakori vendègek vagyunk egy barátunknál de csak 2 alkalommal mentem be a hálójukba 10 èv alatt.

Nem rossz indulat ha azt tanácsollm hogy nektek kell hol erezzetek magatokat nem másnak, ezèrt ne erdekeljen más vèlemènye. Tisztaság legyen ès kèsz.

26

Egyrészt nem szokás erről beszélni, mert azonnal ez a narráció, hogy biztosan van valami, másrészt még mindig nincs erre elég hely az átlagos nagyságú ingatlanokban, főleg ha még a gyerekek is otthon vannak, harmadrészt mint mondtam hosszú kapcsolat után alakult ez így. Itt gyakorin szerintem már a 10 év is soknak számít, ha egyáltalán, nemhogy a többszöröse.

A polgári otthonokban még akár külön női, férfi lakrész is rendelkezésre állt, külön fürdőszobával, dolgozószobával, gardróbbal. Na ez a tágas tér szűkült le a lakótelepek kislakásaival.

Nalunk egyszeruen ezek azert voltak igy a nagyszuloknel, mert 1. sok gyerek volt, ezert nagypapa folyton dolgozott neki vokt muhelye ott aztan az volt amit o akart azaz a sok szerszam, nagymamam meg otthonvolt a sok gyerekkel es o vezette a haztartast. De el is vartak tole, azaz ha o nem rak fuggonyt az ablakra a nagyapam biztos nem rakott volna.

2. masik nagyszulomeknel nagypapam megmondta o odaadja nagymamanak a fizeteset az meg csinalja belatasa szerint csak neki adjon mindig egy kis penzt az ujsagjara es a cigarettara.

viszont megjegyeznem: nem tudhatod nagypapad es nahymamad valoban ugy rendezte- e be a lakasukat stb, hogy tenyleg soha semmibe nem szolt bele a nagypapad? vagy nem volt koztuk valamifele megallapodas? (anyuka maga ugy rendezi az otthonunk ahogy akarja csak en meg eljarhatok kocsmazni/nozni/ne kelljen takaritanom/foznom/szegyenkeznem a rokonok elott blablabla).

Theat a helyedben faggatnam azert a nagymamam es nagypapam hogy ez hogy is volt, miert is volt ugy. Hiszen ok is voltak fiatalok!

Masik nalunk parom nem szol.bele semmibe csak leszja mi hogy van, de felevente egyszr meg beakad neki valami hogy az de legyen ugy...es biztos van vagy ezer masfele verzio is.