Miért van az, hogy nem tudok sírni a nagyszülő elvesztésekor?
Kiskoromban nagyon közel voltunk, de már vagy 10 éve elköltöztem. Később külföldre is.
Az utóbbi években nagyon leépült és úgymond 'várható' volt a halála.
Értelemszerűen sajnálom, de valahogy a sírás nem "jön".
Ez azért van, mert a betegsége és a leépülése miatt tudatalatt "felkészültem" rá?
Mással is volt hasonló?
Egyetértek a 7# válaszolóval.
Engem abszolút nem rázott meg öreganyám halála. Az utolsó 10+ évben nem beszéltünk.
Viszont a volt osztálytársam és egy régi ismerős halála iszonyat megrázott, megsírattam őket, pedig mindketten 1 éve haltak meg, én pedig 1 hónapja tudtam csak meg.
Én napi kapcsolatban voltam a nagymamámmal. Daganatos lett és 2 évig húzódott a szenvedése. Az, hogy folyamatosan láttam leépülni, hozzásegített ahhoz, hogy tudjam, hogy hamarosan el kell engedni.
Igazából akkor sírtam, amikor egyik napról a másikra nem ismert meg.
Amikor összeesett és újra kellett éleszteni, akkor sem tudtam sírni, mert dolgozott az adrenalin. A mentősök mondták, hogy újraéleszthetik, de felesleges, mert ugyanúgy le fog állni a szíve, mert már nem bírja.
Akkor anyuval mondtuk, hogy ne élesszék újra. De akkor sem tudtam sírni már. A temetésen se sírtam. Pedig nagyon szerettem. Azóta eltelt 5 év. És ugyanúgy hiányzik, mint az első héten. De azóta sem sírtam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!