Én vagyok az egyetlen nagymama, aki nem szereti, ha ugráltatják?

Attól rossz egy nagyszülő, ha életének nem egyetlen célja és öröme az unoka, unokák? Nekem van saját életem, egyáltalán nem "csak" abból áll, hogy nézem a falat, és várom az unokákat. Szeretem őket, szívesen vagyok velük, de nem abból állok ki, hogy nekik sütök-főzök, a fejemen táncolhatnak, lesem a kívánságaikat. Az elveimmel se fér össze, nem tudom elviselni az elkényeztetett, neveletlen gyerekeket. Nálunk vannak szabályok, betarthatók, érdekes módon ennek ellenére szeretnek jönni az unokák, de a gyerekeink is.