Szerintetek is eltúlzom?
Sziasztok!
17/L vagyok. A szüleimmel és a húgommal élek, aki egy hónapja lett hároméves.
Az anyai nagyanyámmal (többi nagyszülő meghalt) mindig is elég viharos volt a viszonyom, tankönyvbe illő despota típus, meg nagyon kritikus, pl. szerinte könnyűvérűségre utal, hogy randizom, meg ha nálunk van, mindenbe beleköt, amut csinálok, kritizál amiatt, hogy hármasnál nem tudok jobban teljesíteni biológiából (nyár elején ezt is felhozta érvként, miért ne randizzak). Anyámat egyedül nevelte, aki sajnos gyenge ahhoz hogy szembeszálljon vele, apámmal szintén rossz a viszonya, de apám anyámra tekintettel türtőzteti magát.
Egy hónapja a húgomat elvittem a játszótérre, valamint én voltam vele egész nap (megveszek érte). Nagymamánk felhívott, azt mondta, hogy anyám megkérte, hogy estig vigyázzon ő a húgomra, és hogy a házunk előtt vár minket 10 perc múlva. Én megpróbáltam felhívni anyámat, hogy ez így van-e, de nem tudtam elérni, így azt mondtam nagymamánknak, hogy amíg anyám nem erősíti meg nekem amit nagyanyám mondott, nem adom oda a húgomat, elvégre most én felelek érte. Nagyanyám tajtékzott, de tartottam magam az elmondottakhoz. Császkáltunk még a környéken, fagyiztunk is a húgommal, stb. Amikor hazamentünk, nagyanyám már nem volt ott. Este amikor a szüleink hazaértek (anyám nem hívott vissza, pedig ötször hívtam), anyám felelősségre vont, hogy miért nem adt oda a húgomat a nagymamánknak. Elmondtam mindent, hozzátéve, hogy velem jól szórakozik a húgom, míg nagyanyámmal egy török sorozat előtt kockulna, vagy nagyanyám őt is kritizálná. Apám szerint helyesen cselekedtem, anyám szerint túlzásba viszem a nagyanyámmal szembeni ellenállást, a szüleim is veszekedtek ennek okán.
Nagyanyám telefonon rengeteg sértést vágott a fejemhez másnap, mire én közöltem vele, hogy főjön csak a saját epés levében, de amíg rajtam múlik, a húgomat nem fogja annyiszor megbántani, mint engem.
A lényeg, holnapután lesz nagyanyám születésnapja, én pedig kijelentettem, hogy nem megyek. A szüleim azt mondják, nagymamám beszélni akar velem is, erre én, hogy ő kezdte velem szemben a harcot, jöjjön ő hozzám, ha békülni akar (amit amúgy kizártnak tartok).
válasza:33
1. normális családban ez fel sem merül
2. én nem írtam vagy gondoltam olyat, hogy játssza meg magát meg jópofizzon. Köszöntse fel aztán azt csinál és úgy, amit és ahogy akar.
3. Mert most is éppen szemtől-szemben mondja és nem a háta mögött, meg ha nem megy el a szülinapra, akkor is éppen szemtől-szemben mondja és nem a háta mögött. Mivan?
17 éves kamasz lány kirohanását hallhatjuk egy nagyszülővel szemben, akit az anyjának kéne rendbe tennie és nem neki - pontosabban neki biztosan nem. Ráadásul igenis a húgát használta fel ehhez. Meg van az ideje és a módja a keménykedésnek, de ez sem időben sem módszerben nem fogadható el. Pláne, hogy bibibíííí, nem megyek a szülcsinapcsidra, nyanya! ..... Röhej.
válasza: válasza:"A szüleim azt mondják, nagymamám beszélni akar velem is, erre én, hogy ő kezdte velem szemben a harcot, jöjjön ő hozzám, ha békülni akar"
Ez is.... Tényleg.... Olyan felnőttes.....
Óvoda ez!
válasza: válasza: válasza:Én elmennék a helyedben a születésnapjára, de ha elkezd bántani vagy kritizálni, veszekedni veled, akkor ott hagynám, és onnantól kezdve nem látogatnám meg. És ezt előre közölném a szülőkkel is.
Megértem az érzéseidet, de ha makacsul dacból nem mész, azzal rossz pozícióba hozod magadat, míg ha most látszólag engedsz, akkor később teljes joggal zárkózol el, ha szemétkedik veled, mert te megadtad a békülésre a lehetőséget. Onnantól egy rossz szó nem érhet, mert egyértelműen nem a te hibád lesz.
Tudom, hogy nehéz lenne lenyelni a békát... de azért egy utolsó gesztusként én megtenném. Főleg mivel nem fog ő eljönni hozzád, ahogy előre látod is. Vannak emberek, akik képtelenek erre... és mivel a nagyanyád, talán te is örököltél tőle pár vonást. :) Ezt nem bántásból írom, hanem hogy érdemes ezen elgondolkodni: mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy ha valamelyik közelebbi rokonunkban nem tetszik valami, vajon bennünk nincs-e hasonló vonás, ez az önismeret része.
Köszönöm a válaszokat, azokét is, akik szerint eltúloztam mind egy hónapja, mind most.
Uh, 8-as, kitartást kívánok. Nyilván ha nagymamám olyan állapotban lenne, mint anyukád, máshogy állnék hozzá.
Ez a konfliktus nem a húgom odanemadásával kezdődött, előtte sem volt jó a viszonyunk.
46-os, sok igazság van abban, amit mondasz.
válasza:Gyerekesen viselkedtel.
Értjük hogy veled gonosz volt, de te meg a hugodat bosszúra használtad fel.
Ez a nem adom oda a húgom dolgot úgy reagaltad le mintha legalább egy gyilkos akarta volna elrabolni. De nem erről van szó, hanem a mamatok akarta elvinni akinek anyád elvileg engedélyezte.
Neked meg semmi okod nem volt tiltakozni csak az hogy utálod és azért se.
A születésnapjára nem mennék el én se de nem azért mert igazad volt hanem azért ahogy előtte és utána viselkedett veled.
De a hugodnak ehhez semmi köze. Tudom hogy szarul hangzik, de simán lehet hogy vele nem úgy fog bánni mint veled.
válasza:Először nagyon poénosnak tartottam a 8-as válaszoló első mondatát, majd elgondolkoztam rajta és szerintem is az lehet a problémáitok forrása, hogy alapjaiban tök egyformák vagytok.
Nincs mese, azok a fránya gének már csak ilyenek, visszaütnek!
Ha ezzel szembenézel, felismered, akkor a nagyanyádat is másképp fogod elbírálni és kezelni.
Ha nem feltétlenül az az életcélod, hogy a nagyanyádat száműzöd az életedből, akkor most, hogy megvívtad a magad csörtéjét, gondolkozz el!
Fordított esetben és adott szituációban te mit tartanál jónak, ha minél kevesebb presztízsveszteséggel akarnál túljutni ezen a dolgon?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!