Szerintetek is eltúlzom?
Sziasztok!
17/L vagyok. A szüleimmel és a húgommal élek, aki egy hónapja lett hároméves.
Az anyai nagyanyámmal (többi nagyszülő meghalt) mindig is elég viharos volt a viszonyom, tankönyvbe illő despota típus, meg nagyon kritikus, pl. szerinte könnyűvérűségre utal, hogy randizom, meg ha nálunk van, mindenbe beleköt, amut csinálok, kritizál amiatt, hogy hármasnál nem tudok jobban teljesíteni biológiából (nyár elején ezt is felhozta érvként, miért ne randizzak). Anyámat egyedül nevelte, aki sajnos gyenge ahhoz hogy szembeszálljon vele, apámmal szintén rossz a viszonya, de apám anyámra tekintettel türtőzteti magát.
Egy hónapja a húgomat elvittem a játszótérre, valamint én voltam vele egész nap (megveszek érte). Nagymamánk felhívott, azt mondta, hogy anyám megkérte, hogy estig vigyázzon ő a húgomra, és hogy a házunk előtt vár minket 10 perc múlva. Én megpróbáltam felhívni anyámat, hogy ez így van-e, de nem tudtam elérni, így azt mondtam nagymamánknak, hogy amíg anyám nem erősíti meg nekem amit nagyanyám mondott, nem adom oda a húgomat, elvégre most én felelek érte. Nagyanyám tajtékzott, de tartottam magam az elmondottakhoz. Császkáltunk még a környéken, fagyiztunk is a húgommal, stb. Amikor hazamentünk, nagyanyám már nem volt ott. Este amikor a szüleink hazaértek (anyám nem hívott vissza, pedig ötször hívtam), anyám felelősségre vont, hogy miért nem adt oda a húgomat a nagymamánknak. Elmondtam mindent, hozzátéve, hogy velem jól szórakozik a húgom, míg nagyanyámmal egy török sorozat előtt kockulna, vagy nagyanyám őt is kritizálná. Apám szerint helyesen cselekedtem, anyám szerint túlzásba viszem a nagyanyámmal szembeni ellenállást, a szüleim is veszekedtek ennek okán.
Nagyanyám telefonon rengeteg sértést vágott a fejemhez másnap, mire én közöltem vele, hogy főjön csak a saját epés levében, de amíg rajtam múlik, a húgomat nem fogja annyiszor megbántani, mint engem.
A lényeg, holnapután lesz nagyanyám születésnapja, én pedig kijelentettem, hogy nem megyek. A szüleim azt mondják, nagymamám beszélni akar velem is, erre én, hogy ő kezdte velem szemben a harcot, jöjjön ő hozzám, ha békülni akar (amit amúgy kizártnak tartok).
Tiszta nagyanyád vagy nem mondták még? :))) Jó értelemben mondom...
Nálunk egy ilyen beszólogatásból már három éve tartó mosolyszünet van, nem beszélnek egymással a felek. A saját unokáját sem látta még a bátyám holott három éves. Már a kicsi.
Az okos lány meséje jutott eszembe- nem tudom pontosan már hogyan szólt- menjen is meg nem is, vigyen ajándékot meg nem is..
Sajnos a nagyszülők az idő múlásával még rigolyásabbak lesznek.. nehéz dolog ám öregedni is , anyukád meg két tűz között van, te meg jól tetted hogy nem engedted át a hugit nem játékszer hogy ide-oda adogassák. Ebből azért nem kéne ekkora balhét csinálni a nagyanyádnak sem.
A legkevésbé sem.
Őszintén megemelem a kalapomat. Sok hasonló kérdést születik, jó lenne, hogyha példát vennének rólad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!