Hogyan lehetne feloldani a nagymamámmal az itthoni konfliktusokat?
Nagymamám egyre elviselhetetlenebb, anyukám nagyon sokat veszekszik vele. Én is azt érzem, hogy távolabb kerül tőlem.
Mostanában elfelejt dolgokat, példának okáért egy perc alatt ötször megkérdezi, hogy hány óra van és azt mondja, hogy ő nem kérdezett semmit. Fél óránként eszik, anyukámtól kéri az ételt. Jó, ezekről valószínűleg nem tehet. Azt mondják az orvosok, a demencia második fázisa.
Ez még rendben is lenne, de anyukám amikor beteg volt, kijött a kórházból nem volt tekintettel rá, állandóan kérte az ebédet. Mindig felnagyítja a saját problémáit. Anyukámnak ülőideggyulladása van, alig tud mozogni, zsibbad a lába, de nagymamám elvárja, hogy kiszolgálja.
Ezt még elnéznénk, csakhogy van itt más is, ő nem költözik el innen, a kisszobában fog meghalni, miközben az égegyvilágon semmi baja, azonkívül, hogy nagyon nehezen mozog, minden szerve épp. Anyukám barátja már össze szeretett volna költözni vele, de nem tud, mert nagymamámat nem lehet magára hagyni. Kértük, hogy amíg a kezelés tart, legalább addig menjen haza a nagybátyámékhoz, de nem volt hajlandó.
Ez még mindig semmi. Amikor szerettem volna megismerkedni egy nővel, aki körülbelül 40 volt, akkor mondta anyukám nekem, hogy nagymamám miatt nem lehet, mivel a nőnek tizennyolc éves gyereke van és ő nem akarja, hogy másnak a gyerekét én neveljem. Majdnem megkérdeztem nagymamámtól, hogy anyukám barátjának én útban voltam-e. Továbbmegyek, amikor egyetemre kerültem, arra presszionált, hogy adjam le az egyik szakot. Ez volt 2004-ben. Én állandó félelemben éltem, hogy majd kényszerít dolgokra. Ki engedné meg ezt huszonévesen?
Sokszor odaszól nekem, hogy ne arra fésüljem a hajam vagy ő levág a hajamból egy kis részt, mert nem bírja elnézni. Akkor anyukám rákiabált és megsértődött, öt napra bezárkózott a szobájába duzzogni. Nem érti a tévét és állandóan közvetíti a híreket. A szomszédnak is átszólt, hogy tegyen a fejére sapkát, mert hideg van. Azt mondja, nem rosszindulatból tette. Szerintem viszont akkor sem illik harmincon felüli embereknek megmondani mit tegyenek. Már odáig jutottam, hogy látni sem bírom az itt leírtak miatt. Pszichológushoz fordultam. Várom a hasonló élményeket.
46#
Nem azért tartom hülyének mert mentális beteg. Erről nem tehet.
Arról viszont igen, hogy a betegségét kifogásnak használja. Pláne, hogy bevalja, annyira nem is beteg jelenleg.
Annyi nála sokkal betegebb ember próbál mindent megtenni nap mint nap. Munkába jár fizeti a számlákat, él..
Ő meg? Itt picsog, szerencsétlen anyja nyakán él, szidja a 92 éves demens nagymamát.. És képtelen felfogni, hogy úgy ahogy ő nem tehet a betegségéről a nagymama sem..
Nem értem miért maradtál kérdező fiatalon? Mitől féltél? Hogy eldádáz a nagymama?
Nem tudom, miért nem nőttem fel. Talán behódoló voltam mindig. Azt mindketten felfogjuk, hogy ő nem tehet róla. A természete viszont fiatalon is ilyen volt.
Én is jártam munkába, de nyolc év után annyi stresszt okozott, hogy képtelen voltam folytatni. Olyan munkahelyen is dolgoztam, ahol lekezelő, udvariatlan, arrogáns, hataloméhes, diktatórikus, nárcisztikus, tiszteletlen, egocentrikus volt a főnök, pikírt megjegyzései voltak. Fogalma sem volt, hogy hogyan kell a másikkal kommunikálni. Szépen ki is rúgott, mert más karakter voltam mint ő.
És miért nem törekszel arra, hogy visszailleszkedj?
Felfogod, hogy édesanyád se él örökké?
itt nem az a kérdés mennyire nehezíti meg.hanem ,hogy Te mit teszel meg annak érdekében,hogy jobb legyen,hogy önállóbb légy?
mi lesz veled édesanyád halála után?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!