Hogyan lehetne feloldani a nagymamámmal az itthoni konfliktusokat?
Nagymamám egyre elviselhetetlenebb, anyukám nagyon sokat veszekszik vele. Én is azt érzem, hogy távolabb kerül tőlem.
Mostanában elfelejt dolgokat, példának okáért egy perc alatt ötször megkérdezi, hogy hány óra van és azt mondja, hogy ő nem kérdezett semmit. Fél óránként eszik, anyukámtól kéri az ételt. Jó, ezekről valószínűleg nem tehet. Azt mondják az orvosok, a demencia második fázisa.
Ez még rendben is lenne, de anyukám amikor beteg volt, kijött a kórházból nem volt tekintettel rá, állandóan kérte az ebédet. Mindig felnagyítja a saját problémáit. Anyukámnak ülőideggyulladása van, alig tud mozogni, zsibbad a lába, de nagymamám elvárja, hogy kiszolgálja.
Ezt még elnéznénk, csakhogy van itt más is, ő nem költözik el innen, a kisszobában fog meghalni, miközben az égegyvilágon semmi baja, azonkívül, hogy nagyon nehezen mozog, minden szerve épp. Anyukám barátja már össze szeretett volna költözni vele, de nem tud, mert nagymamámat nem lehet magára hagyni. Kértük, hogy amíg a kezelés tart, legalább addig menjen haza a nagybátyámékhoz, de nem volt hajlandó.
Ez még mindig semmi. Amikor szerettem volna megismerkedni egy nővel, aki körülbelül 40 volt, akkor mondta anyukám nekem, hogy nagymamám miatt nem lehet, mivel a nőnek tizennyolc éves gyereke van és ő nem akarja, hogy másnak a gyerekét én neveljem. Majdnem megkérdeztem nagymamámtól, hogy anyukám barátjának én útban voltam-e. Továbbmegyek, amikor egyetemre kerültem, arra presszionált, hogy adjam le az egyik szakot. Ez volt 2004-ben. Én állandó félelemben éltem, hogy majd kényszerít dolgokra. Ki engedné meg ezt huszonévesen?
Sokszor odaszól nekem, hogy ne arra fésüljem a hajam vagy ő levág a hajamból egy kis részt, mert nem bírja elnézni. Akkor anyukám rákiabált és megsértődött, öt napra bezárkózott a szobájába duzzogni. Nem érti a tévét és állandóan közvetíti a híreket. A szomszédnak is átszólt, hogy tegyen a fejére sapkát, mert hideg van. Azt mondja, nem rosszindulatból tette. Szerintem viszont akkor sem illik harmincon felüli embereknek megmondani mit tegyenek. Már odáig jutottam, hogy látni sem bírom az itt leírtak miatt. Pszichológushoz fordultam. Várom a hasonló élményeket.
"Anyukám próbálta meggyőzni a nagymamámat, hogy menjen be öregek otthonába, mert nem bírja már ellátni, menni piacra. Önző módon mindent magának akar. Ebben nem hiszem, hogy mi vagyunk a hibásak."
Nézzen anyukád utána a jogi lépéseknek. Nem övé a lakás, kvázi egy megtűrt személy ott. Nem szép dolog az erőszak, de rosszabbul néz ki, ha nem megfelelő ellátást kap, vagy nem kap ellátást, mert nem bírja anyád.
Persze, te alanyi jogon héderezhetsz otthon 40 évesen, mert “beteg” vagy, de egy 90 feletti demenstől már felháborító, hogy a gyereke házában lakik. Milyen jogon mered te mégis megszabni, hogy te ott lehetsz, de nagyanyád meg takarodjon el?
Tudod, ő legalább valószínűleg elért valamit az életben, veled ellentétben, aki anyucival él aránylag fiatalként, miközben semmi olyan bajod nincs, amitől ne tudnál elvezetni egy háztartást. Bezzeg nagyanyádnál már nem vagy ilyen megengedő a betegségével szemben.
Amikor még nem volt semmi baja, akkor is beleszólt dolgokba, ne menjek ide, ne menjek oda, aztán szerencsére ezen sikerült túllépni. Nem főként az a baj vele, hogy dementálódik, hanem az, hogy szereti irányítgatni anyukámat, engem is. Leírtam, mik történtek. Egyszer nyáron el akartam menni dolgozni, a következő történt: "Fiam, ne menj oda dolgozni" Ez nem az én döntésemnek kellene, hogy legyen? Akkor megint ki is a hibás? Most is mondta, hogy ne vállaljak sok munkát, mert túlerőltetem magam. Ő milyen jogon teszi ezt?
Anyukámmal beszélgettünk és akkor azt mondta nekem, hogy kinél van ez, hogy a nagymama ott van, ő meg nem tudja élni a saját életét? Olyankor már mindenkinek szabad teret kellene biztosítani. Miről is beszélgetünk? Ja, arról meg csak annyit, hogy elért-e valamit, hogy nagymamám tíz évet dolgozott, aztán leszázalékoltatta magát. Anyukám elmondása szerint nem volt jó abban a munkában sem. Igazából semmihez nem értett, csak a kapáláshoz. Akkor mit is tudott ő felmutatni? Kívülállóként könnyű véleményt formálni, de ha Te bekerülnél ugyanebbe a helyzetbe, akkor attól tartok, adódnának problémáid. Attól félek anyukám felőrlődik a sok veszekedéstől. És nem én mondtam neki, hogy menjen el a háztól, hanem anyukám, mert már nehezen bír vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!