Nagymama kifogásokat talál ki hogy ne jöjjön az unokához?

Egyébként 19-es, ebbe muszáj beleállnom, épeszű, intelligens ember tényleg nem tesz fel az internetre gyerekről / babáról képet, csak hogy dicsekedjen és kapjon pár likeot. Rakhat bármennyi szivecskét, mind tudjuk, kinek szól, a publikumnak:)

Csak ezt az idősek jó része képtelen felfogni. Kedves nagymama örülne, ha fényképeznék mondjuk alvás közben, millió szívvel megosztva, de úgy, hogy csak az ismerősök láthassák? :) Ugye.

Ha az én anyám tette volna, ugyanígy reagáltam volna le. A "barátnéd" minősíti, hogy emiatt, illetve a gyermekágy miatt nem vesz róla tudomást.

Bár gyanítom a szülők inkább ennek örülnek..

22-re:

Nem engedte be őket.

A kérdező 13-as kommentjéből idézek:

"Ha beállítunk, kikéri magának hogy nem szóltunk mert ö a másik unokához megy éppen és otthagy minket!"

19#

Jó ég, összedőlt a világ mert az első 8 hétben nem mehetett? Tragédia.. Micsoda önző szülők..

Feltett nyílvánvalóan kérdezés és engedély nélkül a gyerekről fotót? Jó, hogy kiosztották a szülők!

Némelyik nagyszülő nem is értem mit gondol magáról.

"Egyébként 19-es, ebbe muszáj beleállnom, épeszű, intelligens ember tényleg nem tesz fel az internetre gyerekről / babáról képet, csak hogy dicsekedjen és kapjon pár likeot. Rakhat bármennyi szivecskét, mind tudjuk, kinek szól, a publikumnak:)"

Hát nézd, én nem vagyok mai gyerek, bár unokám épp nincs még. Anno az anyám úgy járt mindenhova, hogy a kisunoka, vagyis a lányom kepe nála volt és első dolga volt minden ismerősének megmutatni, amikor találkoztak. Nem, nem gyengeelméjű, nem "nem képes felfogni", szimplán büszke nagymama. A világon semmi nincs abban, ha valaki megmutat egy fényképet. Abban se, ha feltölti a Facebookra, ahogy a kérdéses történetben szereplő nagymama tette. Zárt oldal, csak ismerősöknek. De amúgy meg akármilyen tökéletes, gyönyörű egyedi és megismételhetetlen az a gyerek a szuleinek meg a nagyszuloknek, mindenki masnak vsak egy ugyanolyan csecsemo, ming a masik 1millio.

Nálunk is ez a helyzet, nem ilyen durván, de hasonló. Nálunk is van gyerek és sógoréknál is, ott előbb született, még picit közelebb is laknak és a szülők szeretik lepasszolni a gyereket, szóval folyton a másik unokája vigyáznak, vele vannak, ha mi nem mennénk, szerintem 3-4 hétig nem is látnák a mi gyerekünket.

Mindig van kifogás, hogy hétköznap nem jönnek, mert dolgoznak, ez oké, de a másik unokára bezzeg tudnak vigyàzni mindennap munka után estig. Hétvégén azért nem jönnek, mert ott a másik unoka 90%-ban.

Mi már rengeteget megbántódtunk, sírtunk, idegeskedtünk emiatt, főleg, mert előtte nem volt ilyen különbségtétel, csak az első unoka születése óta. Feladtuk, hogy erőltessük, hogy szeressék a gyereket.

Nem mentünk többé mi se gyakran, nem küldtünk képet, nem kértük még soha többé, hogy vigyázzanak rá egy órát. Persze feltűnt, akkor nagy vonalakban elmondtuk, mi volt, lett nagy sírás, áh, ők dehogy szeretik jobban a másikat, csak izé... Nem tudtak igazából mit mondani. Próbálkoztak lelkiismeretfurdalásból, még lett ígérve, hogy majd jönnek gyakrabban még többet lesznek a gyerekkel, de már mi nem kértünk belőle.

Nem kell azért, mert lelkiismeretfurdalásuk van. Hát így romlott meg a kapcsolat egy amúgy jó családban.

#21

19-es vagyok.

Egyáltalán nem volt muszáj ebbe “beleállnod”, mert nem véleményezésre írtam ki a sztorit, hanem egy lehetséges magyarázatként a Kérdezőnek! ... és nem neked.

Nem az a lényeg, hogy te vagy én, esetleg LucGizi erről mit gondolunk, hanem egy OPCIÓ az okra.

Annak reményében, hogy sikerült megértened, részemről lezárva!

25-ös, csak mert megszólítgatsz:

Ugyanazt tudom neked is mondani, mint a 21-nek.

(19 voltam)