A fiunk nagyon megsértette anyósomat. Hogyan tudnánk megbékíteni?

#21:

Akkor értsd: A Pistike Mátyás kódexet szeretne.

Te nem veszed meg neki, csak azért sem, hanem veszel neki egy labdát, mert szerinted ilyen szép időben labdázni kell. De azért megígéred a szüleinek, hogy megveszed a kódexet, akik emiatt nem veszik meg.

Eljön a szülinap, a gyerek izgatottan várja a kódexet, mire te beállítást mosolyogva a labdával.

Pistike nem csak nem örül, de csalódott. De megtanulta, meg kell köszönni.

De te tovább nyaggatod, megkérdezed tőle, hogy tetszik a labda? - Nem, nem tetszik neki. És egy auti ilyen szinten nem hazudik. A lépésben vágja. Nem akar megbántani, ő ilyen. Kérdezel, válaszol.

Aztán megkérdezed, örül-e neki mégis. - Olaj a tűzre. Nem, nem örül. És igen, megmondja. Nem azért, mert bunkó, vagy udvariatlan. Hanem mert megkérdezted.

És ezek után te sértődsz meg. Miért is?

Ha nem kérdezted, hogy mit vegyél, csak mondják, mert tudják, az embereket szokta érdekelni, de ellenkezik az elveiddel, akkor miért nem lehet megmondani, hogy bocs, én másra gondoltam? Miért kell megígérni? Nehogy más megvehesse neki?

Ha tudod, hogy mást veszel neki, mint aminek örülne, akkor meg miért kell azzal nyaggatni, hogy "ugye tetszik"?

#31, sztem ne erőlködj, nem érti..

Ez pont olyan (illetve hasonló), mint amikor a szülő azt mondja, hogy a házba nem jöhet játékfegyver. Mert ő úgy döntött és pont. Erre a nagypapa beállít egy játékkarddal meg egy műanyag pisztollyal, és csodálkozik, hogy áll a bál. Mert "ő csak örömet akart szerezni az unokának".

34: "Azt mondta, azért nem a kért könyveket vette, mert az eladó szerint azok még túl nehezen érthetőek lennének egy 10 éves gyereknek."

Tipikus okoskodó majom!

Először is, ha én megyek egy könyvesboltba konkrét szerzővel-címmel, akkor nem regélem el a boltosnak, hogy az unokámnak veszem, aki a mittudomén melyik iskolában negyedikes, és egyébként remekül játszik klarinéton, továbbá az apukájával szeret bickilizni, múlt hétvégén meg éppen lángost sütött nekik az anyjuk, amit tejföllel és fokhagymával ettek, de ő nem kért rá fokhagymát, mert azt nem szereti. :-)))

Hanem egyszerűen mondom a könyv szerzőjét, címét, a boltos meg hozza szó nélkül.

De ha már véletlenül szóba került volna, hogy 10 éves gyereknek viszem, és a boltos erre megjegyzést tesz, akkor elengedem a fülem mellett. Aki nevelt már gyereket, tudja, hogy az ilyen életkori szabályok csak hozzávetőlegesek, nagyon az egyéni különbségek.

De ha iszonyúan aggódni kezdenék, hogy hátha rossz ajándékot vennék így, akkor ott azonnal nem venném meg a könyvet, hanem felhívnám a szülőt (jelen esetben a kérdezőt) és egyeztetnék vele. Elmondanám, hogy boltos mit mondott, és megkérdezném, hogy mégis ezt vegyem-e. Ha igen, akkor megvenném, de önálló akciózásba véletlenül se kezdenék.

Egyébként meg ha túl nehéz neki, akkor majd jó elolvassa később, amikor már neki való lesz. Olyan, mint a túl nagy ruha, amibe majd belenő.

Még egy egészséges gyereknél is így járnék el, nemhogy egy bármilyen szempontból problémásnál.

De láttuk itt is, hogy a válaszolók között is akad, aki direkt mást vett volna ilyenkor, csak úgy szívatásból. Szóval vannak ilyen emberek, sajnos.

És én kifejezetten bátorítanám a gyerekemet, hogy ha kérdezik, mondja meg, ha nem tetszik neki az ajándék. Aki nem akarja ezt hallani, az ne kérdezze.

31!

Akkor hogy ertsd, bár már szerintem háromszor leirtam: ha megkérdeztem mit akar Pistike, akkor azt kapja. Ha nem kérdeztem, csak az anyja benyújtotta az ultimatumot, hogy az az kell Pistikenek, akkor a legnagyobb eselye arra van, hogy a világon semmit nem kap tőlem. Nem azért, mert a gyerekkel akarnék kicseszni, hanem azért, mert soha életemben nem szerettem ha valaki kovetelozik.

Ha megígérem, hogy x dolgot kap, akkor x dolgot kap.

Nem agysebeszet.