Hogy tudnám megbékíteni a sértődött kolléganőmet?

Kezdő főnök vagyok, soha nem voltam korábban vezető beosztásban. Nemrég ideiglenesen vettem át egy kisebb csapat vezetését, a kolléganőmet már én vettem fel, mint újonc, én is végeztem a betanítását, segítettem mindenben. Kezdettől fogva nagyon szimpatikus volt nekem és úgy éreztem, hogy ez kölcsönös a részéről, barátságos viszony alakult ki köztünk.

Ez volt az "uborkaszezon" ideje alatt. Aztán beindult egy kicsit az élet, egyre több munkánk lett, a fokozódó nyomás alatt nyilván egyre kevesebb időm jutott a beosztottjaim (köztük a kolléganőm) problémáira és lelkileg is összeomlás közeli állapotba kerültem, ez nyilván látszott a megnyilvánulásaimon is. Ezen túl nyilván a beosztottjaim is a szokásosnál több és komolyabb feladatot kaptak, amire nem feltétlenül álltak készen. Ez az időszak most is tart.

A legtöbb beosztottam jól kezelte a helyzetet, de a kolléganőm szemmel láthatóan megsértődött, neheztel rám az elmúlt időszakban. A munkán kívül minimálisra csökkentek a beszélgetéseink, minden ilyen jellegű közeledést elutasít. Másokkal nem viselkedik így.

A következő okai lehetnek a erre:

- Ideiglenesen vettem át a csapat vezetését és nem teljesen önszántamból, így is állok hozzá. Ezen kívül elég régóta vagyok a cégnél és pontosan tudom, hogy milyen akadályok várnak ránk, ennek rendszeresen és őszintén hangot is adok. Sokszor mondták már rám, hogy demotiválóak a negatív megnyilvánulásaim. Mióta felismertem ezt magammal kapcsolatban, igyekszem rajta változtatni.

- Alapvetően nem a legjobb a kommunikációm, és amúgy is férfi kollégákkal való beszédhez vagyok hozzászokva, bár vele sokkal kedvesebb vagyok.

- A kisasszony rendkívül érzékeny, több kollégára hozzám hasonlóan megsértődött már. Amikor még beszélő viszonyban voltunk, azt mondta, hogy nem igazán szokott megbocsátani azoknak, akik őt komolyabban megbántották.

- Észrevettem, hogy nagyon igényli a pozitív visszajelzést és ezzel párhuzamosan van benne egy nagy bizonyítási vágy. Nem biztos, hogy ennek megfelelően viselkedtem vele. Egyébként elégedett vagyok a munkájával.

- Én mindig nyíltan rámutattam a hibákra, amiket elkövetett, főnökeként és mentoraként nyilvánvalóan ez kötelességem. Ezt is nehezményezheti, de korábban ez nem jelentett gondot.

- Az utóbbi időszakban a fokozódó nyomás alatt több ízben képtelen voltam főnökhöz méltóan viselkedni. Többször töketlenkedtem, döntésképtelen voltam bizonyos helyzetekben. Bár ki nem borultam nyilvánosan, de ez még így sem lehetett túl bizalomgerjesztő kívülről nézve.

- Nem jut elég időm a beosztottjaim támogatására, a munkájuk ellenőrzésére.

- Masoknak állítólag azt mondta, hogy nem segítek neki eleget.

A kolléganőmben az érzékeny természetét leszámítva egy igazán értékes embert ismertem meg, ezért bánt, hogy így viselkedik velem.

Mit tehetnék, hogy újra normális, baráti legyen a viszonyunk? Egyáltalán érdemes törnöm magam? Lehetséges ez egy főnök beosztott viszonyban?