El fogom veszíteni a szerelmemet? Erőnek erejével megy a kavarás!

"alapjáraton elég szomorú múltam van, amiről a nagyszülők nem tudnak, mert inkább hallgattam róla, hogy objektívebben alkothassanak véleményt rólam" -hidd el nekem, ilyen nincs. Főleg, ha idősebb, tapasztaltabb emberekről van szó. Ők már annyi mindent megértek, hogy sokszor a ki nem mondott szónál is világosabban érzik azt, hogy valami nem stimmel a másiknál, nem viselkedik egyenesen, őszintén, esetleg takargatni valója van. És mivel hallgatsz, még gyanúsabbnak tűnsz.

Ehhez adódik még unokájuk eltúlzott féltése, plusz idegenkedésük az ismeretlen, idősebb(!), nagyszájú lánytól és kész is az ellenségeskedés.

Erővel akkor sem maradhatsz a barátod mellett. Főleg, ha ő meg elfogadja a döntést. Akkor jobb híján sírasd el ezt a nagy szerelmet, nincs mit tenned...volt már ilyen másokkal is (tudom, most ez nem nagy vigasz).

Ne légy higgadt a négy fal között, hanem jól bőgd ki magad, hiszen szerelem volt!

De ne kapaszkodj mindenáron a fiúba, mert akkor csak nagyobb lesz az ellenállása! Neki is, meg a családjának is. Hagyd, hadd ülepedjenek le a dolgok, akkor tisztul majd a kép. Lépjen, tegyen ő előbb. Ha meg nem tesz semmit, akkor tulajdonképpen számodra az is válasz.

Te komolyan elhiszed, hogy a nagyi miatt megy tönkre a kapcsolat? Nálunk ugyanez volt a szitu. Apám közölte (első évem volt csak meg akkor a fősuliból), hogy vagy szakítok a barátommal vagy soha többet látni sem akar és egy árva fillérrel nem támogat. Én tényleg szerelmes voltam. Tudtuk, hogy bármi történjék, együtt akarunk lenni. A párommal együtt átjelentkeztünk levelezőre és elmentünk dolgozni, illetve kivettünk egy kis albérletet ketten. Nem érdekelt, hogy mi lesz az ára, tudtam, hogy őt akarom. Rengeteget dolgoztam és tanultam, de végül lediplomáztam. Mikor elküldtem apának a meghívót a diplomaosztómra évekkel később, elsírta magát. Felhívott, hogy bocsássak meg, ő nem úgy gondolta, csak féltett. Akkor megismerkedett a párommal és rájött, hogy mégsem olyan rossz ember. Fél évvel később össze is házasodtunk, azóta már gyerek is van és a családom is megszerette a páromat.

Szerintem ha a családja szét tud benneteket választani, ha a pénz (tehát a szülők anyagi támogatása) fontosabb neki mint te, akkor szót sem érdemel a kapcsolat. Ez esetben ez maximum csak a részedről volt szerelem.

Szeritem a fiúnak kéne lerendezni a nagyiját. Egyépként én is ismertem nagyon befolyásolható emberkéket s mikor valamin összekaptunk s ő fapofával hazakullogott, hülyeségeket meg félmondaokat mondott rólam a családjának. "mi a baj? veszekedtünk..." szitunál.

Ők meg úgy értelmezték én egy hárpia vagyok s megutáltak mert biztos miatam van minden balhé. Azt elfelejtette hozzá tenni, hogy nem csak én vagyok a hibás s általában ő hazudozott mindenfélét nekem. De persze, hogy eltiltották és ördögi csábító lettem aki a 25 éves fiukat az elkörcstelenségbe viszi. :P :SSS

Nem sajnáltam, találtam jobbat.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

gyorsan öregedsz,itt még csak 16 voltál... Nem is értem