Elrontottam és most ezért veszítettem el a szerelmemet?

2 hete szakítottunk, 2 évig voltunk együtt. Az utóbbi 2 hetem másból se áll mint azon, hogy a kapcsolatunkon rágódom és folyamatosan keresem a miérteket. Az első megrázkódtatás után egyszerűen nem voltam képes elfogadni, hogy véget kellett érnie, mert egyébként nagyon szépen megvoltunk egymással és bár tudtam, hogy sose volt szerelmes belém igazán, azt gondoltam, ez csak egy átmeneti állapot és sikerül mindennek visszarendeződnie, nem kell ide szerelem, mert úgyis elmúlik, akkor miért ne lehetne folytatni? A szakítási szándékának oka mint most kiderült: elmúlt irányomba a vonzalma is amit érzett, de fontos hangsúlyozni, hogy igazán sose volt belém szerelmes, így pedig nem lehet folytatni. Nagy nehezen sikerült kiszednem belőle, hogy már egy ideje érlelgette magában a szakítást, úgy kb. 2 hónapja. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy legalább indok van és kezdtem magamban lezárni a dolgot és csendesen beletörődni, hogy már nincs mit tenni. De most újra jött a kattogás, ezúttal arra vonatkozóan, hogy mitől múlhatott el benne a vonzalom? Magamban kezdtem keresni a hibát és arra kellett jutnom, hogy biztos én martam el magamtól, mert sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy könnyen eldurran az agyam. Ő maga sose volt célpontja ezeknek, nem őt magát bántottam közvetlenül, csak előtte rendeztem hisztiket pl. az egyetemi nehézségeim, a szüleimmel való konfliktusaim vagy akár egész hülyeségek miatt is, pl amiatt, hogy pont akkor lesz szar idő, mikor nyaralni megyünk, vagy mert tönkrement valami dolog a lakásban. A kapcsoltunk alatt folyamatosan próbáltam ezt féken tartani saját magamhoz képest, még anyám is meglepődött, micsoda tünemény vagyok magamhoz képest: nem győztem a páromnak kedveskedni, megértően hallgattam őt, támasza voltam, főztem rá, ágyba vittem neki a kaját, néha persze rádörrentem közvetlenül is, de egész apró dolgokban csak. Kérdeztem tőle, hogy ez volt-e az oka az elhidegülésének, határozottan cáfolta és mindenki azt mondja a környezetemben, hogy nem lehetett ez az oka, de én teljesen kétségbe vagyok esve, hogy csak vigasztalni akarnak, de valójában ezzel rontottam el a dolgokat:(( Tisztában vagyok azzal hogy olyan vagyok amilyen, sárkány vagyok néha és morgok, de legalább ennyire kedves és odaadó barátnő is voltam. Nagyon félek, hogy ezzel szúrtam el mindent, hogy sokszor nem bírtam magam türtőztetni, megőrülök:( Szeretném kívülállók véleményét is elolvasni erről.