Hogy állsz azokkal az emberekkel, akik "értékelik" már-már pontozzák a házatokat?

Nem jellemző, hogy azt mondják az övékre, hogy az a jobb :)

Egyébként saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, aki kérkedik a saját kecójával, vagy bármivel, és rendszerint az ilyen ember "elnyomva" érzi magát, illetve megfelelési, bizonyítási kényszere van a másikkal szemben. Nem kell velük foglalkozni; mindegy mit mondanak, ő és te is pontosan tudjátok, kinek a "jobb" - márha ez fontos, de nem az :)

Rendszerint nem az ízlés(ficam) diktál, hanem a pénztárca.

A barátod úgy véli, hogy te jobb, nagyobb embernek fogod őt értékelni, ha összevetheti a dolgaitokat, és a saját értékrendje szerint az övével kérkedhet előtted.

Megválogatom a barátaimat, és rövid úton ejtem az olyanokat, akik ennyire torz értékrenddel rendelkeznek. Senkinek a barátságára nem vagyok rászorulva, még azt is képes vagyok hanyagolni, aki évtizedeken át a legjobb barátom volt csak azért, mert az élete párja egy sznob majom.

Egy kezemen meg tudom számolni a barátaimat. Ők viszont olyanok, akikre minden esetben számíthatok, és ők is rám. Nem a pénz miatt keressük egymás társaságát, és nem az anyagiak, meg a tárgyaink alapján ítéljük meg egymást... Az emberi értékekben hiszünk.

sajnos sok, egyre több ilyen ember van

A munkahelyemen van 2 nő, akik nagyon jó családból szármanak, az tipikus nászajádékba lakást kapók, meg miden egyebet ami hiányzik. Állandóan a másokról beszélnek, és nem csak lakásról. Múltkor az egyik azért nyávogott, hogy egyik ismerőse újonnan épített lakásába a konyhát, a napplai és az étkező egy nagy helyiségben van, és csak térelválasztók, bárpult különíti el. Úgy reagált, mintha legalábbis döglött csirkével dekoráltak volna...

Azt már nem is említem, hogy minket a férjemmel hogy lenéznek, mert még a szülőknél lakunk. 1 éve házasodtunk össze, 24 évesek vagyunk, (sajnos a szüleink nem gazdagok) szerintem a mai világba nem olyan borzasztóan kirívó és rettenetes hogy még nincs külön lakásunk. Jelzem 4 szobánk van (egyben anyukám, egy tesómnak, egy minekünk és még egy üres is marad...), legalább havonta érdeklődnek, hogy:

"Hogy áll a saját lakás? Van valami megtakarítás? Nem rossz, hogy annyian vagytok együtt, egy olyan kis házban(120 m2)? Nem rossz a szülőkkel, nem költöztök. Ha nincs pénz saját házat venni, egyre többen mennek albérletbe ti nem gondolkoztatok még rajta?" Mindezt jó lekezelő stílusban. Arról nem is beszélve, hogy a szüleim elváltak, ami aztán igazán lealacsonyító számukra... Az nem számít, hogy őket a férjük agyba főbe csalja, az a fő, ők házasok...

Undorító emberek élnek Magyarországon, és egyre több ilyen mocsok akad. Ahelyett, hogy próbálnának valami értelmeset csinálni, abban élik ki magukat, hogy a többi embert bántják, megalázzák és mindenféle mocskos pletykát terjesztenek.

1: Biztos elkönyveli magában? Nem csak te érzed így?

2: Beszélj vele, mondd meg neki nyíltan, h ez zavar!