Mi lett az emberekkel?

1. Munkahely, biztos anyagi háttérrel kell rendelkezni, ha valaki gyereket akar, amit Magyarországon elég nehéz elérni, 24 éves korra.

2. Nincs azzal baj, ha valaki 30 évesen szül egy gyereket, vagy 33 évesen.

3. A házasságok manapság a fele válással végződik. Régebben ezt nem merték bevallani, hogy valami nincs rendben a házasságukban ezért tűrtek inkább. Mostanra az embernek erre is lehetősége, hogy eldöntse mire van szüksége az életben, vagy mit akar, akar-e gyereket vagy házasságot vagy sem. Meg azért a válás is elég sok pénzbe kerül, és hosszú időre elhúzódhat akár.

4. Végezetül: most már mindenki eldöntheti magának mit akar és mit nem. Nincs azzal baj, ha megtöri ugyanazt a sémát amit az élet hoz mindenkinek az életében. Talán megbánja talán nem. Hagyjuk rájuk a döntést és foglalkozzunk a saját életünkkel.

Mi lett az emberekkel? Mi lett inkább a világgal? A legtöbb 20-25 éves nem tudja még megteremteni azokat a feltételeket, ahová gyermeket szeretne vállalni. A megfelelő embert sem egyszerű megtalálni, mert a világ kitárult, egyre több lehetőség áll az emberek előtt, így sokkal kisebb az esélye, hogy egyből olyanba fussunk, akivel ugyanazok a céljaink, elveink..

Szerintem ez lehet az oka az egésznek. 10 éve még én is úgy gondoltam, 26 évesen gyerekeim lesznek, ehhez képest átképzésre járok, nincs párkapcsolatom, megtakarításom, lakásom, hova vállalhatnék gyereket.. És szerintem nagyon sokan vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben.

először szakma/diploma, esetleg mindkettő, jó állás, hogy utána legyen lakás ahol felnő a gyerek, és legyen miből etetni-ruházni... nem bonyolult átgondolni ezt a mai helyzetben...

23/L

Mert egyrészt a legtöbb ember 20-25 évesen még suliba jár, vagy próbál megállni a saját lábán. Másrészt nem tudom, észrevetted-e, hogy mennyi nőnek (házaspárnak) nem jön össze akkor a baba, amikor szeretnék. Az, hogy te eltervezed, hogy hány évesen akarsz gyereket, egy dolog, de nem biztos, hogy teljesülni is fog.

Én is akartam még 30 alatt, de hiába tettem meg bármit, nem jött össze.

Egyébként egyszer mindenkinek "vénember" lesz a szüleiből, ez nem csak kor kérdése, hanem tükrözi, hogy ki hogyan él. Találkoztam olyan volt osztálytársammal, aki már 3 gyereket szült, és tényleg olyan volt, mint egy vénasszony, tiszta ránc, látszott, hogy soha nem volt ideje magával foglalkozni.

Van aki eleve 20-25 éves koráig tanul, hogy aztán tudja biztosítani a családja jövőjét. Meg egyre később találnak párt az emberek. Ma már nem sokan vannak, akik csak azért házasodnának, hogy legyen gyerekük, előbb olyan partnert akarnak találni hozzá, aki megfelelő és szeretik is.

Régebben tényleg más volt a divat, meg más volt a világ is.

Későnek nem késő biológiai szempontból, egy velem egyidős barátnőmet is harmincon felül szülte az anyja és nem furcsa, vénembernek sem tűnik, pedig már mi is harmincon felül vagyunk.

Azért ne add fel, vannak még olyan lányok, akik pont ilyet keresnek mint te és már szeretnének családot a húszas éveik elején-közepén.

De azt azért tényleg jó kivárni, hogy kijárja a főiskolát. :)

Ezelőtt se mindenki 20-25 évesen szült, anyukám pl. 35 volt mikor én születtem és már 21 vagyok.

Az a helyzet, hogy sokan a karierrt és a biztos egzisztenciát nézik és úgy szeretnének babát vállalni, ami nem hátrány, hiszen bizonytalanra nem lehet alapozni.

Az is igaz, hogy a házasság is kimegy a divatból, de én akkor is hiszek benne.

Az meg hogy gyereket szeretnél jó dolog, mert gondolsz a jövőre és szeretnél családot. Ezzel semmi baj nincs.

Én is így vagyok vele, csak egy hímnemű egyed kellene, aki szeret.

Mi lehetünk még a régi idők maradékai. 19 évesen eljegyzés, 20 évesen esküvő(mellette diploma, majd meló) és 22 évesen most várjuk a babát, mert már nagyon vágytunk rá. Piszok nehéz, mert most teremtjük meg az alapokat, de mi is így születtünk, és nem volt gond, erősek vagyunk, megélünk saját lábon, szerényen.

/Kérlek, ne pontozzatok le ez miatt/

22:00-ás vagyok

jah igen, amit kefelejtettem: nem egyszerű egy olyan partnert találni, aki odaadóan szereti a másikat, segít mindenben, biztos támaszt nyújt lelkileg (és anyagilag is felerészben ugye), nem hagy el, nem csal meg, és kölcsönös a tisztelete... (beszéljünk akár nőről, akár férfiról)