Hogy kezeljem ezt a helyzetet, mivel állítsam le őket?
Sziasztok! A helyzet az, hogy egyáltalán nem akarok gyereket, sem most, sem később és ezzel a nemsoká férjem is így van. A gond már csak az, hogy rendszeresen cs*eszegetnek a témával.. Most épp unokatesóm. Nem rég költözött fel Pestre és mivel mi is itt lakunk, gyakran találkozunk. Nagyon kedveli a páromat és mindig mondja, hogy milyen szerencsés vagyok és hogy milyen szép gyerekeink lesznek. Aztán mikor mondtam, hogy egyébként eszemben sincs gyereket szülni, akkor kb idiótának nézett, hogy ne legyek már hülye, már hogy ne akarnék gyereket és ez úgyis változni fog. Ezt nagyjából minden találkozáskor megemlíti, hogy ne aggódjak, majd meggondolom magam. Már betelt a pohár és mondtam, hogy örülnék, ha nem akarna a mi életünkbe beleokoskodni. Nem teljesen ment át az üzenet, mert utána nekiállt papolni arról, hogy na és ha a párom (májusban lesz az esküvőnk) mégis gyereket akar,, akkor majd jól meggondolom magam, hisz csak nem válnék el emiatt... Mondtam, hogy márpedig de, ha nem tudnánk dűlőre jutni, akkor elválnának útjaink, mert akármennyire is szeretem a páromat, érte sem vállalnék be egy gyereket sem! Itt kék halált kapott..:D
Anyósom is amíg nem tudta, hogy nem tervezünk gyereket, néha tett megjegyzést, hogy pl mikor rendetlenség volt a lakasban, akkor mondta, hogy Jajj mi lesz még itt amikor majd gyerekek is lesznek. Nem akartam neki mondani, hogy attól nem kell felni, mert nem lesznek, hallgattam. Aztán kb fel éve tudta meg, hogy nem lesz gyerekünk, természetesen ő is kiakadt, hogy márpedig az kell, ő nagyi akar lenni, ő így, ő úgy.. Minket kb alig hallgatott meg, csak magával volt elfoglava. És ezt a téma havi szinten tuti megkapjuk valamelyik rokontól és már annyira elegem/elegünk van az egészből. Miért nem képesek elfogadni, hogy mi így akarunk élni, gyerek nélkül? Sehol nincs köve vésve, hogyha valaki nőnek születik, akkor szülnie kell.
Próbáltam az elején kedvesen rövidre zárni a témát, de kezd fogyni a türelmem és kb “rettegek”, hogy mi lesz az esküvő után... Tuti biztos, hogy akkor még jobban rakezdenek a témára.
Hogy lehet ezt kezelni? :( Mindenkivel nem szüntethetjük meg a kapcsolatot.
válasza:"Mindenkivel nem szüntethetjük meg a kapcsolatot."
Már hogyne! Ha csak kellemetlenkedni tudnak, nem kell velük szóba állni. Írjál nekik levelet, amiben leírod kerek perec, hogy ha meg egyszer valamelyik felhozza a témát, azonnal kirúgod a házból, és többe be nem teszi a lábát oda, továbbá megszakítós vele a kapcsolatot egyszer s mindenkorra.
A levél nagyon hatásos, ha az ember írásba adja, sokkal komolyabban veszik. És persze a levél után nem kell keresni a társaságukat. Keressenek ok téged, és kérdezz rá, hogy tudomásul vették-e? Ha nem, akkor fel is út, le is út.
válasza: válasza: válasza:Kétgyerekes anyaként mondom: a gyerek nem az élet értelme (ha az, akkor ott a szülő önmegvalósításában, és a szülői párkapcsolatban is nagyon nagy bajok vannak), és onnantól, hogy megszületik, MINDEN gyökeresen megváltozik egy pár életében. Azok, akik a nehézségeket habos-babos cukorsziruppal igyekeznek nyakonönteni, elbagatellizállják az életre szóló felelősséget, az anyagi terheket, azok nem reálisan gondolkodó felnőtt emberek, hanem ösztönlények. Szaporodnak és szaporítanának, bármi áron.
Van a személyiségfaktor, pl az introvertált emberek, akiknek szükségük van csendre, énidőre. Vannak szakmák, hivatások, amelyek rendszertelensége lehetetlenné teszi a gyereknevelést. Van az anyagi tényező, amely figyelembevétele nélkül mind a gyereknek, mind a szülőnek rengeteg szenvedésben lehet része. Van a betegség faktor, ami szerint semmi nem garantálja, hogy a gyerek egészségesen fog megszületni. (És nem kell nagy dolgokra gondolni. Már egy tejérzékenység, vagy egy enyhe figyelemzavar is éppen eléggé meg tudja kavarni a családi idillt.) Vannak az egyéni rossz tapasztalatok, amit a szülő a saját, rossz gyerekkorából hoz, és ha nem kerül feldolgozásra, jó eséllyel továbbadja a saját gyerekének.
Ésatöbbi, ésatöbbi.
Azt mondani bárkinek, hogy mindezt neked vállalnod KELL, mérhetetlen sötétségre, és empátiahiányra utal. Ez nem gyerekutálat. Attól, hogy én nem tartanék kutyát, még szerethetem a kutyákat. Járhatok állatmenhelyre önkéntes setáltatónak. Adhatok tápot adományba, szerethetem a más kutyáját. De ha tudom magamról, hogy nem lennék jó gazdi, nem tudnám azt adni, amire szüksege van, esetleg nem lenne rá elég időm, energiám, pénzem, vagy csak nincs meg bennem az elhivatottság, hogy én mindig, minden percben gazdi legyek, akkor az a felelős döntés, ha nincs saját kutyám.
A gyerek az nem kutya, én is tudom, de az elv ugyanaz. Nem az a felelős, szerető magatartás, ha a KELL, és az ENYÉM fogalmak felülírnak minden egyebet.
válasza:Mi se akarunk gyereket a férjemmel. Már megkaptam, hogy miért nincs még gyerek Így 7 + év házasság után), mikor lesz már. Szülnöm kell, legalább kettőt, mert a gyerek az kell. Azt hittem rosszul hallok. Kinek mi köze van ehhez? Esküszöm, csak sajnálni tudom azt aki ennyire unja az életét, hogy más magánügyeivel kell foglalkoznia. Aki sokat csesztetett, azzal megszakítottuk a kapcsolatot és kész. De szerencsére még annyira nem sok ez, bár már 33 éves vagyok, szóval lassan egyre sűrűbb lesz a dolog azt hiszem.
De vissza is kérdezhetsz, és ti milyen pózban szerettek kefélni? Jaa, hogy ez magánügy? Igen az. Pont annyira, mint a ti gyerekvállalással kapcsolatos döntésetek.
Egyszer mindenkinek aki megkérdezi, el lehet mondani, többet pedig nem kell beleállni a vitába. Ha nyaggatnak folyamatosan, azzal pedig nem kell találkozni. Csak magatokkal szúrtok ki.
Szia!
Én a helyetekben megpróbálnám azt, hogy amikor szóba kerül, megmondanám a másiknak, hogy választhat: fél óra felesleges szájtépés, mert ki van zárva, hogy valaha lesz gyereketek, vagy elfogadják, hogy nem mindenki éli úgy az életét, mint ő, és válthattok egy értelmesebb témára.
Azt is hozzátehetitek, hogy egyre több a fiatal pár, akik nem terveznek gyereket. Talán észreveszik magukat.
Köszönöm a további válaszokat, most már mi is arra a következtetésre jutottunk, hogy nem kedveskedünk, hanem határozottan le fogjuk állítani, aki ezzel zaklat és megmondjuk, hogy vagy befejezi vagy többet nem tartjuk a kapcsolatot. Tegnap ezt el is kezdtük anyósommal és ez is erősítettek meg minket a döntésben, mikor is Pesten jártak és beugrottak látogatóba (ők vidékiek, mi fent lakunk Pesten). Anyósom hozott magával egy plüssmacit és ránk akarta tukmálni azzal, hogy ezt otthon találta, régi gyerekjáték és hogy ez de jó lesz majd a kisbabánknak. Azt hittem leszakad a pofám.. :D Még el is kezdte keresgélni a helyét a házban. Hát kapott tőlünk rendesen, nem tudta magát egyikünk sem visszafogni és kitessékeltük a házunkból a plüss macijával együtt. Férjem is nagyon pipa volt már rá, ő is adott neki rendesen. Elképesztő mennyire pofátlan, de tényleg.
Egyébként #37-es maguk a kisgyerekes ismerőseink mondják ezt kivétel nélkül, hogy van, mikor kisebb-nagyobb szünettel, de átsírják a napot a gyerekeik, éjszakánként ordítva kelnek, anyuka élete kb abból áll, hogy etet-pelenkát cserél-etet-pelenkát cserél. Plusz van egy tőlem jóval fiatalabb húgom, emlékszem hányszor bőgte át majdnem az egész éjszakát.. Szóval szó nincs semmiféle "téveszméről" és "hisztérikus betegségről". :)
válasza:Kérdező: Sok gyerekes szülő szeret vetíteni, hogy mekkora vattacukros habos csoda az élet a gyerekekkel. A fele se igaz. :) Voltunk vendégségben gyerekes pàrnàl egy hétvègén, 3 napot, ők hívtak meg. SOHA többet!!!!!
Facebookon az idilli csalâdi fotók mennek, mézesmàzos bejegyzések a gyerek az élet értelme stb.
Mikor ott voltunk, egy rémàlommal ért fel. Nyugalom nulla, intimitàs nulla. a valósàg közel sem az volt amit kifelé mutattak. Kb 3x qurvaanyàzott a gyereknek anyu, hogy ne nyúlkàljon a konektorba, de az leszarta (5 éves) , amúgy kérte többször is szépen is, nem hatott. Egy éjszaka nem telt el úgy, hogy ne üvöltött volna a kisbabàjuk, alig aludtak valamit, a lakàs merő kupleràj , tele a nagyobbik jàtékaival mert mindent széthagyott, anyu hiàba kérte hogy szedje össze. A koszról nem is beszélve. A kicsi fél éves volt akkor, azóta szex se volt, erről is panaszkodott a baràtnőm...A pasi inkàbb elment a haverokkal. Ha nem akkor meg összevesztek a gyerekeken, hogy a nő miért nem neveli meg ilyenek. Szóval nem akkora buli sok esetben a dolog, csak a nehézségekről nem szoktak beszélni.
Kedves Kérdező!
Először is "részvétem" az anyósod, és az idegesítő rokonaid miatt..
Nem könnyű:(
Sajnos én is sokszor megkaptam/megkapom hogy majd ha gyereked lesz...
Pedig én sem akarok gyereket. Soha! Soha! És nemrég az is megfordult a fejemben, hogy igaz, hogy a 20-as éveim közepén jàrok, de legszívesebben elmennék, és elköttetném magam. És így ha bàrki kérdezné, azt tudnàm mondani, hogy: ohhh...hàt nekem nem lehet "jajj de kàr":)..
De fogadni mernék, hogy utàna meg azért nyaggatnànak, hogy ilyen meg olyan rosszul tettem..
(A pàrom mondjuk itthon màr elköttethetné magàt, de neki nagyobb adag bàtorsàgot kell gyűjteni hozzà:))
Tehàt végső megoldàsként ezt javasolnàm Nektek. Mindenesetre Kitartàst! Hajrà gyerekmentesek!! :)
válasza:A #41 vagyok
Nyugodtan meg lehet említeni bárkinek, hogy új barátokat, akik elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk, ezerszer könnyebb találni, mint degenerált, a hátunk közepére se kívánt rokonokat idomítani. De meg lehet próbálni. Mondd meg anyósodnak, ha kibírja úgy a családlátogatást, hogy egyetlenegyszer se hozza fel a témát, és még csak nem is célozgat rá, akkor
KAP EGY KEKSZET VAGY CSOKIT.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!