Hogy kezeljem ezt a helyzetet, mivel állítsam le őket?
Sziasztok! A helyzet az, hogy egyáltalán nem akarok gyereket, sem most, sem később és ezzel a nemsoká férjem is így van. A gond már csak az, hogy rendszeresen cs*eszegetnek a témával.. Most épp unokatesóm. Nem rég költözött fel Pestre és mivel mi is itt lakunk, gyakran találkozunk. Nagyon kedveli a páromat és mindig mondja, hogy milyen szerencsés vagyok és hogy milyen szép gyerekeink lesznek. Aztán mikor mondtam, hogy egyébként eszemben sincs gyereket szülni, akkor kb idiótának nézett, hogy ne legyek már hülye, már hogy ne akarnék gyereket és ez úgyis változni fog. Ezt nagyjából minden találkozáskor megemlíti, hogy ne aggódjak, majd meggondolom magam. Már betelt a pohár és mondtam, hogy örülnék, ha nem akarna a mi életünkbe beleokoskodni. Nem teljesen ment át az üzenet, mert utána nekiállt papolni arról, hogy na és ha a párom (májusban lesz az esküvőnk) mégis gyereket akar,, akkor majd jól meggondolom magam, hisz csak nem válnék el emiatt... Mondtam, hogy márpedig de, ha nem tudnánk dűlőre jutni, akkor elválnának útjaink, mert akármennyire is szeretem a páromat, érte sem vállalnék be egy gyereket sem! Itt kék halált kapott..:D
Anyósom is amíg nem tudta, hogy nem tervezünk gyereket, néha tett megjegyzést, hogy pl mikor rendetlenség volt a lakasban, akkor mondta, hogy Jajj mi lesz még itt amikor majd gyerekek is lesznek. Nem akartam neki mondani, hogy attól nem kell felni, mert nem lesznek, hallgattam. Aztán kb fel éve tudta meg, hogy nem lesz gyerekünk, természetesen ő is kiakadt, hogy márpedig az kell, ő nagyi akar lenni, ő így, ő úgy.. Minket kb alig hallgatott meg, csak magával volt elfoglava. És ezt a téma havi szinten tuti megkapjuk valamelyik rokontól és már annyira elegem/elegünk van az egészből. Miért nem képesek elfogadni, hogy mi így akarunk élni, gyerek nélkül? Sehol nincs köve vésve, hogyha valaki nőnek születik, akkor szülnie kell.
Próbáltam az elején kedvesen rövidre zárni a témát, de kezd fogyni a türelmem és kb “rettegek”, hogy mi lesz az esküvő után... Tuti biztos, hogy akkor még jobban rakezdenek a témára.
Hogy lehet ezt kezelni? :( Mindenkivel nem szüntethetjük meg a kapcsolatot.
El kell mondani nekik, hogy amint egy meddő nőnek sem emlegetik a gyerektémát, mert bántó arra nézve, úgy felétek sem szabad emlegetni, mert rettenetesen idegesítő.
Aki ilyent tesz, az a legbelső életetekbe akar beleszólni anélkül, hogy erre joga lenne.
Ha darabonként (egyik, másik unokatesó, após, anyós stb) mondjátok el, akkor náluk még beragadhat "A majd úgyis megváltozik a véleményetek" lemez. Olyan alkalamat lenne célszerű keresni, amikor sokan ott vannak, hogy az Üzenet a kellő súllyal átmenjen a fejükbe. Ha ugyanis nemnégyszemközt, hanem nagy nyilvánosság előtt mondod el, és hangsúlyozod a téma végleges lezárását, akkor az eszükhöz kell kapjanak. Kb. így lehet elmondani (stílus egyénfüggő): 1. Kedves rokonok, nem akarunk gyereket. Megfontoltuk. Végleges. 2. Nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne beleszólni a kettőnk dolgába. A meddő nőket sem vegzáljátok, akkor minket se. 3. Aki 1-2. pontokat nem tudja elfogadni, koccoljon le, és ne nagyon keressük egymást.
1.
Nem kell belemenni ilyen vitákba, mert semmi értelme. Rövidre kell zárni.
- Nem szeretnék gyereket.
- Ugyan, majd meggondolod magad.
- Lehet.
Ennyi. Ez egy polarizáló téma, senki nem fogja soha meggyőzni a másikat, ezért az okos enged elv alapján kell eljárni. Aki szereti a gyerekeket és akinek az élet értelme szülőnek lenni, az soha nem fogja megérteni, hogy vannak emberek, akiket a hideg kiráz ettől.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
A gond csak az, hogyha az mondom, amit javasoltatok, hogy majd, vagy rajta vagyunk vagy az úgyis meg fogod gondolni magadra azt félelem lehet, akkor továbbra is nyitott a téma, valamint az első két válasz konkrétan feltételezi, hogy akarunk majd egyszer és továbbra is napirenden lesz a kérdés, hogy na és mikor stb. Meg az dühít, h felnőtt emberek vagyunk, miért ne mondhatnánk meg nyíltan, hogy nem, nem akarunk, sem most sem később, anélkül h zaklatnának a témával..? Nem akarunk hazudni se, hogy persze lesz majd unoka anyósnak is, amikor pontosan tudjuk, h nem lesz. :/
1-el nem értek egyet.
Ha valaki azt mondja "majd", akkor minden egyes találkozásnál feljön a téma, hogy "na akkor mikor???"
Ha azt mondod soha, akkor egy ideig emlegetik, aztán elfogadják.
Nálunk tudatosan van 1 gyerek. AMikor kicsi volt, minket is mindenki a tesó témával szekált. Határozott nem volt a válasz, hogy nem akarunk, nem lesz. Mi is hallgattuk a "kell a tesó", meg a "fiatal vagy, majd meggondolod magad" dumát.
Most 6 éves a fiam, kb 1 éve már senki nem hozza fel a témát.
Elfogadta mindenki, hogy egyke marad a fiunk. Mert így döntöttünk.
SZóval nyugodtan vállaljátok fel, hogy így döntöttetek, és ha tettszik ha nem, el kell fogadniuk, hogy ti nem vállaltok gyereket. Mert így akarjátok.
AMúgy elég undorító, hogy emberek ezt a témát úgy feszegetik, mint pl mikor veszel nyári szandált...
Ha valaki szeretne, és nem jön össze neki, ahhoz sincs senkinek köze, mégis kérdezik, mikor lesz. Ha megmondja hogy nem sikerül, akkor meg lesajnálják. Ha meg valaki nem akar, akkor azt hiszik, majd meggondolja magát. Miért is? Miért akarna mindenki 3-4 gyereket? Miért olyan nehéz elhinni, hoyg valaki 1-et akar, vagy egyet se?
Ha már nem bírod idegekkel, mondd meg, hogy a te méheddel had rendelkezzél már te, és ne más mondja meg, hogy mit tegyél vele... Durva, de lehet, hogy csak ez hat.
Mondd nekik, rohadt sokan vagyunk ezen a sárgolyón, nem kell tovább növelni a tragikus, hét és félmilliárdos létszámot. Igazán nem hiányzik + 1 kölök - és főleg nem hiányzik oda, ahol nem szeretettel várják-akarják.
7 684 867 366 Jelenlegi világnépesség
A ti döntésetek, hogy akartok-e gyereket, vagy sem. A leírásodból lerí, hogy közös döntés, rajtatok kívül senki másnak semmi köze hozzá. Nem kell megszakítani a kapcsolatot, csak egyenesne, határozottan, EGYÜTT kimondani a véleményeteket. Idővel majd lejárnak.
Egyébként ilyen világra, ebbe az országba én sem vagyok hajlandó szülni, akármennyit is ígér állambácsi.
Nem azért, mert nem szeretnék gyereket, nagyon is szeretnék, csak nem látom a jövöjét: nem akarom olyan iskolába járatni, ami elveszi a gyerekkorát, ahol pártkatonát nevelnek belőle, nem akarom, hogy választania kelljen aközött, amit szeret csinálni, és aközött, amiből meg tud élni, nem akarom, hogy kiközösítsék csak azért, mert a sok üresfejű idióta között képes gondolkodni, nem akarom, hogy menekülnie kelljen ebből az országból, mert a saját jövőm sem látom itt húsz év múlva, nem hogy egy gyerekét!
Látom, milyen világot építünk a következő generációnak, és az ellenségemnek sem kívánom, hogy abban kelljen élnie. Na, én ezért nem akarok gyereket.
27/n
Vissza kell dobni a labdát. HA kérdezi, egyből kérdezz vissza: és neked mikor lesz? Tervezed? HA olyan kérdezi, aki terhes, akkor is kérdezhetsz olyanokat, hogy mikor lesz 2, vagy 3 gyereke?
Ha nem túl közeli, aki kérdezősködik, mondd neki, hogy már van gyereked, aztán mondd, hogy csak vicceltél.
Ha anyósod kérdezi, Hogy akartok-e? Persze, persze, hogyne! ezt mondd neki, és hogy feltétlenül értesíteni fogod, ő lesz az első. Ettől majd befogja. Ha pár év múlva újra előjön a téma, mondd neki, hogy úgy lesz , ahogyan megegyeztetek, ha terhes leszel , egyből megtudja. Ha.
Vedd lazán!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!