Kibékítsem az anyósomat a férjemmel, vagy "örüljek", hogy egy ilyen "anya, nagymama" nem része az életünknek?
Nem tartja a férjemmel sem a kapcsolatot és az unokáira sem kíváncsi.Simán elmegy a babakocsi mellett,amiben az újszülött unokája fekszik.A dolgok előzménye annyi,hogy a férjem volt feleségét tekinti mai napig a menyének és nem engem.A párom mellett egy nőt sem tűrt meg,csak a volt feleségét.
Mivel mi a szemében nem számítunk családtagnak(közös gyerekeink és én),így a párommal is megszakította a kapcsolatot,esküvőnkön sem volt ott.(nem akarja elfogadni,hogy a párom elvált)
Most született meg a második közös babánk és én arra gondoltam,hogy felhívom őt és elhívom hozzánk ebédre az anyósékat,hiszen ez így nem állapot,hogy nem tartják a kapcsolatot és,hogy gyakorlatilag nem is ismeri az unokáit és engem sem.Illő lenne elfogadnia minket együtt,mint egy családot.Ez már 4. éve megy így.
Mit tennétek a helyemben?
válasza:mi az anyós kifogása ellened?
miben volt "jobb" szerinte az előző feleség?
Vele most is tartja a kapcsolatot?
válasza: válasza:Nagyon okosan gondolkodsz és érzel. Kívánom, hogy sikerüljön megbékíteni egymással ezt a két konok embert!
Teljesen igazad van abban, hogy az unokáknak szükséges a nagyszülő is.
Abban reményt látok a békekötésre, hogy azt írod, túlságosan büszkék (anyósod, férjed), tehát ha te ne viselkedsz ugyanígy, rátarti-módon, akkor sikerül meglágyítani anyósod keménységét. Lehet, hogy ő is megbánta már, hogy ilyen messzire került tőle a fia és az unokái, csak nem tudja, miként közeledjen (ráadásul közben a büszkeségét is megőrizhesse).
Igen,tartják az ex feleséggel a kapcsolatot.
Velem mi a problémája?Nem tudom,sokat nem beszélgettünk.Amikor a páromékhoz mentem talán már első alkalommal is mosogattam,próbáltam megmutatni magamból egy darabot,hogy igen is segítőkész vagyok és nem esik le a karikagyűrű az ujjamról,ha mosogatni kell és háztartást vezetni,mint exnek.Az ex feleségről annyit tudok,hogy nem szeretett főzni,lusta volt és imádott szórakozni járni a férje nélkül.Hogy miért mégis ő a családtag anyós szemében?Talán,mert ott is van egy közös gyerek?Nem tudom.Őt előbb ismerte és megszokta,talán ezért.
Csak azt nem értem,hogy miért nem érdemeltem meg egy esélyt sem tőle?Végül is,tök mindegy valahol az anyós kialakított véleménye rólam,nem az számít.Ami nekem fontos ebben az egészben,az,hogy a gyerekeim mama és papa szeretet is kapjanak és persze a szüleit vissza kapja a férjem.(az első néhány mondatom lehet félre érthető ebben a kommentben,amit az exről írtam.Nem tekintettem őt vetélytársnak az anyós előtt,úgy értem nem akartam azt bizonygatni,erőltetni,hogy én jobb vagyok.Csak azt akartam,hogy olyannak szeressen és fogadjon el engem is,amilyen vagyok.)
válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyon jó ember vagy, kedves Kérdező, kitűnik leveleidből. Tetszik nekem, hogy nem vagy sértődött, és hogy figyelsz arra, hogy férjednek mi fáj, és hogy gyermekeidnek lehetne nagyanyjuk, nagyanyjuk, hiszen élnek.
Nagyon rossz a harag a családban. Sajnos, ha felhívod, könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen visszautasít azzal, hogy fogalma sincs ki beszél, vagy még durvább módon. S minden visszautasítás megaláz bennünket, bármennyire számítunk is rá. Ezért azt tanácsolnám, hogy egy születésnapon, lehetne akár férjedé, de talán jobb lenne egyik gyermeked születésnapját választani, rajzoljatok egy kedves meghívót, ragaszd bele fényképeteket, nagyon kedvesen invitáljátok meg őket a születésnapi ünnepségre, elmondva talán, hogy hiányoznak, és hogy gyermekeid így, "ismeretlenül" is szeretik nagyanyjukat, nagyapjukat,mert ez a vér szava. Hogy jobban elgondolkozzanak, a másik oldalra kereshetnél valamilyen idézetet arról, hogy milyen nagy vétek elmulasztani bizonyos dolgokat, mert vannak pótolhatatlan dolgok, és amikor erre ráeszmélünk, esetleg késő. Aztán a buli előtti napok valamelyikén felhívhatná az ünnepelt, vagy a nagyobbik gyermeked, és ha úgy jön ki, az ő invitálása után átveheted a kagylót,hogy szóljál néhány barátságos szót.
Ezekre a körmönfont dolgokra azért gondolok, mert, sajnos,az ilyen ostoba és elvetemült emberektől semmi jót sem lehet várni. Csak reménykedni, és kár volna alkalmat adnod neki arra, hogy megtaposson.
Még egy tanács, hiszen ezt kérted, ne akarj neki megfelelni. Az ilyen emberek a másik ember jóságát gyengeségnek vélik. Azt hiszi, föléd kerekedhet. Ha összejön a buli, elég, ha kedves, de kicsikét távolságtartó leszel vele. Mert semmi okod sincs körülugrálni és nyalogatni - bocs a kifejezésért -, hiszen kivívta volna utálatodat, ha nem lennél ilyen nyíltszívű és családod lelki érdekiért bármire kész ember. Csak hadd érezze, hogy mindezt szeretteidért teszed, de Neked közömbös ő. Ennél többet kár nyújtani, nemcsak azért, mert érdemtelen rá, hanem azért is, mert feltételezésem szerint visszaélne vele.
Sok sikert!
Huuu,a párom is ezt mondja.A másik fele meg sír,mert csalódnia kellett a szüleiben.
Bizonytalan vagyok.Viszont igaz,ami igaz.Sajnos a gyerekeimnek és a férjemnek az elmúlt 4 évet már nem pótolhatja,de a jövőben még helyrehozhatnánk a hibákat,ha adnánk egymásnak egy esélyt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!